Szabó Ferenc (szerk.): Mezőberény története 2. (Mezőberény, 1973)
Fejezetek Mezőberény művelődéstörténetéből - II. Irányi István: Petőfi Mezőberényben, egykorú adatok és a szájhagyomány tükrében
eltöltött kalandja is. A latin kereszt alapzatú, boltozatos pince — amelynek közepén az ökörrel befogott szekér is megfordulhatott — a nagy szőlőskert közepén, egy halom alatt bújt el, mely bor nélkül is pompás élményt nyújtott a látogatóknak. A költő inkább szüret idején járt itt, így annak minden örömében, látványosságában része lehetett. Borából is csak a legjobbat kóstolgatta, a negyedik pinceszakaszban, melytől néhány perc múlva a présházban el is szédült.41 Teljesen feltérképeztük a pince környezetét, képzeletben felrajzolva az egykori présházat, amelyet szinte pontosan újraépíttethetnénk. Hozzáképzelhetünk még egy hosszú diófasort is, amelynek utolsó védett példányát is kivágták már. Sajnos, az egykori barátságos környezetnek nyoma is alig maradt. Végül említsük meg még a Petőfi látogatásához fűződő Petőfi-kéziratot, Kiskéri Mihály emlékkönyvéből. A költő itt jegyezte be az emlékezetből ki nem törölhető barátjának emlékére írt alábbi sorokat: ,,Az élet egy döcögő szekér, mellyel a sors ökrös paripái, tüskén bokron kíméletlenül vágtatnak keresztül, míg az emberből a lelket kirázzák. Van azonban egy párna, melynek puha ölében a döcögés kényelmes ringatássá válik. Ki lenne oly kába, hogy ezt mielőbb megszerezni ne iparkodnék? S ki oly kába? ki nem tudja, hogy e párna ... feleség! — Berény septemb 16-án 1842, Petrovics Sándor”42 A régi barátok nevei, emlékei felidéződnek az új pajtások társaságában. Egyik napon Petőfi így szólt Orlaihoz: „Ma meg akarom örökíteni elveszett barátom emlékét” — és megírta ,,K. (Kupis) Vilmos barátomhoz” című költeményét.43 A megemlékezések 44 még sok kedves ókerti élményt hoztak felszínre, amelyekre itt nem térhetünk ki.45 Mindezeken túl sokkal többet jelentett a költő életében az a fordulat, amely a népdalköltészet felé vitte tehetségét. Már eddig is írt dalokat, de közülük alig egy-kettő került be kisebb versei 1. füzetébe. A dunavecsei cselédlányok éneke mezőberényi hatásra érett és került papírra. (Járnak kelnek sokan zöld erdőben.) De még ez sem volt népdal Illyés Gyula szerint, csak „torokköszörülés a próba előtt.”4641. Cserey Gyula orvos és vízgyógyász szerint ekkor született meg agyában az ,,Ivás közben” I. költemény I. részlete. Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza I. kötet 257—263. 1. Csillag alatt: Dr. Cserey Gyula elbeszélése szerint „Ivás közben” c. költeményét ekkor írta. Az adat hiteléhez kétség fér, mert Petőfi a verset Debrecenből keltezte és az 1844. évi versek közé tette. (Cserey adatai megtalálhatók: „Petőfi Múzeum” VII. 72. 1.) — A történetet akkor tudnánk igazán feleleveníteni, ha részletesen leírhatnánk a pince akkori szokatlan szépségű környezetét, ritka szüreti szokásait is. 42. A Szalontai Lapok közlését vette át a Pesti Hírlap (1894. febr. 28. 11. 1. száma.) Kiskéri Mihály K. Andor akkori herényi lakos, szalontai kereskedő fia volt. A költő itt kötött a mérnökhallgató fiával barátságot. K. M. később orosházi kir. mérnök lett. 43. Orlai: i. m. 1879. XIX. k. Kupis Vilmos 1818-ban született Nagyorosziban (Nyitra megyében), ahol apja Keglevichék kasznárja volt. Tanuló, papnövendék, gyógyszerész volt, majd Sopronban gazdasági pályán próbálkozik, s katonának áll Petőfivel egy időben. Sopronban nem barátkoztak. Az idegenben való katonáskodás azonban barátságot idézett elő. — Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza I. k. 187—190. 44. Dienes András: A legendák Petőfije. Bp. 1957. 243. 45. Pl. Petőfi és Fentné. — Dienes A.: i. m. 243. 46. Illyés Gyula: Petőfi, Bp. 1963. 85. 1. 44