Nagy Gyula (szerk.): Orosháza története (Orosháza, 1965)
V. Egészségügy-művelödésügy - Elek László: A szellemi kultúra fejlődése (1744-1944)
bemutatására is sor kerülhet. Ezt valósította volna meg az 1936. február 10-én alakult orosházi Szépműves Céh.524 Mint minden egyéb jóindulatú próbálkozást, ezt is kudarcba fullasztotta az élet. A kezdeti lelkesedés tüze hamar lelohadt. Az egyes szakosztályok munkáját összefogni és irányítani hivatott vezetők nem tudtak megbirkózni éveken át a feladattal, s az egyesület, amely az európai nagy gazdasági válságot követő időben hivatott életre, egy-két dicsérendő kiadványtól és rendezvénytől eltekintve alig-alig adott életjelt magáról. A 65 tagot számláló Céh programjában a nagyszerű célkitűzések egész sorát találjuk. Az irodalmi szakosztály tagjait például egy „orosházi irodalomtörténet” megírására serkentette, s figyelmükbe ajánlotta Justh Zsigmond, Győry Vilmos, Csizmadia Sándor, Székács József, Veres József, Torkos Károly, Jászai Horváth Elemér, Táncsics Mihály és a helybeli kortárs epikusok és lírikusok írói portréinak önálló tanulmányokban és füzetekben történő megrajzolását. Ezeken a témákon kívül az orosházi újságírás, a színjátszás (hivatásos és műkedvelő), a dalárdák történetének a feldolgozását s végül egy teljes helyi művelődéstörténet elkészítését is szükséges feladatnak tartotta. Mindezeket évenként legalább egy megjelentetett évkönyvvel, több nyilvános matinéval, műsoros esttel s a vers- és prózaíróknak járatott folyóiratokkal (hogy lépést tudjanak tartani az élő irodalom irányzataival és elért eredményeivel) kívánta szolgálni. A művészeti szakosztály tervében a helybeli festőknek, szobrászoknak, grafikusoknak, exlibristáknak s más képzőművészeknek évenkénti kétszeri kiállítása állott az első helyen „az orosházi népi művészet motívumainak keresése és ismertetése” mellett. Az egyéni fejlődést elősegítő kiállítások rendezésén kívül azonban törődött a közönség ízlésének formálásával is. Ismeretterjesztő előadások keretében nevelte a szép felismerésére, hogy felvértezze magát a „képkereskedők uzsorájával” szemben. A tudományos osztály tagjai a község növény- és állatvilágára, talajára, néprajzára és történetére vonatkozó adatok összegyűjtését és feldolgozását kapták feladatul. Foglalkozott az orosházi nyelvjárási sajátosságok vizsgálatával, a falu szociológiájának elkészítésével, könyvtárfejlesztési tanácsadással, iskolai és népegészségügyi kérdésekkel. A zenei osztály tagjai ugyanakkor a hangszeres muzsikát és a vokális zenét művelő, fentebb már említett három helyi egyesület, nevezetesen a Filharmonikus Társaság, a Petőfi Dalárda és az Orosházi Dalegylet istápolását, hangversenyeinek szervezését, meg az orosházi tehetségek felkarolását és érvényesülésének előmozdítását vállalták.525 Ebből a koncepcióból - sajnos - alig-alig valósult meg valami. Volt a Céhnek egy közös rendezvénye a Filharmonikus Társasággal, tartott egy-két irodalmiművészeti matinét, amelyen a helyi költők (Bakó József, Branyiczky Dezső, Keresztes Lajos, Zalay Lajos, Borús Béla, Ravasz György, Szemenyei Bálint, Várally Lenke) verseinek felolvasására, Maronyák József A modern művészet című előadásra, Haydn és Mendelssohn vonósnégyesének bemutatására (Róna Sándor, Sass Béla, Fasang Árpád, Török István) is sor került. Ugyanekkor Csizmadia Sándor Vonat című versét 26 tagú szavalókórus szavalta, és Fekete Zoltán természettudományos felolvasást tartott.526 Rendezett egy nagysikerű grafikat.