Kecskés Gyula: Püspökladány újkori története helyneveiben (Szolnok, 1974)
Határnevek
—ladányi—bucsai hármashatártól a régi Berettyó-meder felhasználásával Mezőtúrig vezeti le a vizet. 1879-ben a miniszter jóváhagyta a műszaki terveket. Az ez időben fellépett magasabb belvizek végleges megszüntetésére Benedek Pál, az Alsó-Szabolcsi T. Arm. Társulat mérnöke 1880 januárjában azt a tervet terjesztette a társulat választmánya elé, ne csak a Tisza vidékére vonatkozó lecsapolási tervvel foglalkozzék, hanem az árterükkel belvíz tekintetében természeti kapcsolatban álló Hortobágyéval is úgy, hogy az Alsó-Sz. T. Arm. Társ. vizeit a Hortobágy folyón vezessék le a püspökladányi Szent Ágotáig, Ágotán alól pedig az újonnan alakult karcagi Hort.—Bolvidéki Belvizeket Szabályozó Társulat gondoskodjék olyan bő meder kiépítéséről, melyen az ő káros vizük is gyorsan lefolyik. A javaslatot az 1880. évi ápr. 22-i közgyűlés letárgyalta, elfogadta (uo. 214—1880. sz. előterjesztés). A Hort.—Ber.-vidéki Belvíz Sz. Társulat közgyűlése elhatározta, mivel a miniszter által jóváhagyott műszaki tervben tervezett csatorna védő partjai oly nagy méretűek, hogy képesek minden víztömeg befogadására és levezetésére, ez okból hajlandó az annak idején megállapítandó feltételek mellett az alsó-szabolcsi érdekeltség belvizeit a kiépítendő csatornába bevezetni (uo. 3). A műszaki terveket ugyan át kellett dolgozni, de az építési munkálatai 1881. dec. 14-én ténylegesen megkezdődtek. A munkálatok három időszakban folytak. Az első időszakban a torkolati zsiliptől a mezőtúri vasúti hídig terjedő szakaszt építették meg. A másodikban Mezőtúrtól Ágotáig, a harmadikban a vállalkozóktól elvett és házi kezelésben végzett munkákat fejezték be. A társulat e munkákat 1896-ig fejezte be (uo. 10/185— 1928. sze jk.). Az Ágotától Mezőtúrig (a Hármas-Körösig) 78 km hosszú (uo. 4. Műszaki leírás). 800 000 m 3 földet mozgattak meg, a befejezésig csaknem 1 millió forintba került és így „Magyarország egyik legdrágább csatornája” (RÉVAI NAGY LEXIKON X. 279. „Hort.—Ber.-vidéki belvízszabályozó társulat” címszó alatt). A pl.-i szakasza Ágotától Bucsáig 16 km 976 m (NAGY S. 74). Esése a tervezet szerint 1 m 55 cm volt. Ennyivel volt magasabban Ágotánál a meder feneke, mint a bucsai határon (uo.). A meder készítésével kapcsolatban az alábbiakat tudjuk: Az első árkot a karcagi határon Ágotától le a bucsai határig Karcag város ásatta 1863-ban, hogy az időjárás mostohasága miatt kenyér nélkül maradt ínséges lakosainak munkaalkalmat biztosítson. Bár az árokpart nem volt magas, 1865-ben a tavaszi belvizektől nagyrészt megvédte a karcagi határt, ellenben elzárta az ár lefolyását a ladányi földről. E miatt a pl.-i vallásalapítványi uradalom panaszt tett az akkori helytartótanácsnál, az kiküldötte Abonyi Istvánt a helyszínre. Rendelkezésére megjelent Egert József, az akkori tokaji folyammérnök is vizsgálat és a károk elhárítását célzó javaslat megtételére. Egert javasolta: rendelje ki a helytartótanácsi biztos Karcag munkaerejét a határcsatornának a Holt-Berettyóig 10 munkanap alatti kiásására. Bár ez a munka megtörtént, 1866—67—68-ban a csatornát bővíteni, a Holt-Berettyót átfogó gátakkal ellátni az alapítványi uradalomnak kellett. Ez a csatorna és töltése 1879-ben 50 hold 1381 n.-ös területet foglalt el a ladányi határból (Földm. f. 6). Az uradalom költségén bővített csatorna a következő árvizes években úgyszólván semmi védelmet nem nyújtott, ezért alakították meg a már említett, belvizeket szabályozó társulatot. A .t. pl.-i szakasza 1887-ben még nem volt meg. Ekkor még „ ... a rövid idő alatt kiépülő Hortobágy csatorna létesítése” felől tárgyaltak (Kult. m. 5. Műszaki leírás). Egy másik iratból is erre kell következtetni. A Hort.—Ber.-vidéki belvíz, szab. Társ. kormánybiztosa 1887. szept. 16-án kérte az Alsó-Szabolcsi Tiszai Árm. Társulatot, hogy kettős költségek elkerülése végett küldje meg nekik Nádudvar és PL. község lejtméretezési munka 248