Farkas Gábor (szerk.): Sárbogárd város története (Sárbogárd, 1989)

Sárbogárd - Bogárd-Tinód története 1323-1849

a Nagy, a Vörös családok. A hódoltság előtti ismert bogárdi—tinódi csa­ládokból azonban nem találunk itt senkit. A Tinódy nemzetség a török hódoltság 145 éve alatt szétszóródott. Egy részük nyilván elpusztult, má­sokat elhurcoltak, míg töredékük elmenekült és a hódoltság nehéz évti­zedeit más vidékeken, főleg a nyugatmagyarországi vármegyékben (Veszprém, Zala, Vas, Sopron) vészeltek át. A Tinódy családok az új tele­püléseken nem tudták privilegizált helyzetüket kihasználni, így földmű­vesek, mesteremberek, jobbágytelken élő nemesek módjára éltek. 1578-ban a Tinódy család egykor eléggé kiterjedt ágából csak az Alapon élő Tinódy Györgyről van tudomásunk. Tinódynak itt kuriális nemesi státusa van, holott a család az előző századokban a jómódú birto­kos nemességhez tartozott. Tinódy György családja a 16. század végén tűnt el Alapról, amikor a falu egész lakosságát a háborús események miatt kitelepítették. A 16—17. század fordulóján lezajlott hosszú évekig tartó háborúsko­dások Fejér megyének ezt a vidékét elpusztították. 1617-ben felmérték a magyar kézen lévő palotai vár tartozékait. Megállapították, hogy Sze­red, Mindszent, Hatvan, Szentmiklós helységek teljesen puszták, Bogátá­ról, Rétszilasról, Tinódról, Töbörzsökről pedig az összeírás nem is tud. Állítólag a vidéket bejáró adórovók ezeket a helységeket, illetve e falvak helyeit meg sem találták. Nem voltak lakosok a meglevő falvakban, akik ilyen nevű települé­sekre emlékeztek volna, mert a falvak őslakossága teljesen eltűnt a vi­dékről. A hagyomány úgy tartotta, hogy a rácok tömegesen Szinán pasa hadjáratával (1591) kerültek a Keletdunántúl településeire. Ekkor lepték el a Buda—Székesfehérvár—Palota országúttól délre fekvő falvakat, és még azt a kevés magyar lakost is kiszorították házukból, akik a hadjárat alatt megmaradtak. 1591-ben menekült el a lakosság Venyimről, Előszál­lásról, Karácsonszállásról Győr megyei falvakba, és már ebben az évben megszállták a házakat a rácok. Az elpusztult Cece, Vajta falvak határai­ban pedig állattenyésztő rác pásztorok telepedtek meg. A rácok erősza­kossága oda vezetett, hogy Alap, Egres, Bogárd, Tinód, Töbörzsök, Rét­­szilas, Mindszent, Szent-Ágota, Szentmárton, Szered, Körtvélyes csekély számú lakói legkésőbb 1596-ig elhagyták házaikat és Nyugat-Magyaror­­szágra, ill. a Felvidékre menekültek. 1596-ban Fejér megyének a déli településéről a katonai kormányzat valamennyi magyar falu lakóit Nyugat-Magyarországra telepítette át. Az alapi Tinódy család Felsőőrsön, Zala megyében tűnt fel, de itt csak a 17. század közepe táján találkozunk vele. Az itt élő Tinódy András az Alapon élt Tinódy Györgynek unokája lehetett. Felsőőrsön Tinódy András kovács­mesterséget űzött, közeli rokonai éltek Sikátorban, Szentkirályon. Míg az ősi magyar családok kénytelenek voltak lakóhelyüktől távol élni, addig házaikat, földjeiket idegen, a török hatalommal szövetséges délszláv né­pek foglalták el. A rácok benépesítették Bogárdot, Tinódot, Szentmiklóst, Rétszilast, Mindszentet. E települések közül Bogárdot a rácok­­ a török oltalma alatt virágzó várossá fejlesztették. Ez a város több mint fél évszáza­don keresztül létezett, és csak a török hatalom magyarországi hanyatlásá­val pusztult el. *2­19

Next