Farkas Gábor (szerk.): Sárbogárd város története (Sárbogárd, 1989)
Sárbogárd - Bogárd-Tinód története 1323-1849
a Nagy, a Vörös családok. A hódoltság előtti ismert bogárdi—tinódi családokból azonban nem találunk itt senkit. A Tinódy nemzetség a török hódoltság 145 éve alatt szétszóródott. Egy részük nyilván elpusztult, másokat elhurcoltak, míg töredékük elmenekült és a hódoltság nehéz évtizedeit más vidékeken, főleg a nyugatmagyarországi vármegyékben (Veszprém, Zala, Vas, Sopron) vészeltek át. A Tinódy családok az új településeken nem tudták privilegizált helyzetüket kihasználni, így földművesek, mesteremberek, jobbágytelken élő nemesek módjára éltek. 1578-ban a Tinódy család egykor eléggé kiterjedt ágából csak az Alapon élő Tinódy Györgyről van tudomásunk. Tinódynak itt kuriális nemesi státusa van, holott a család az előző századokban a jómódú birtokos nemességhez tartozott. Tinódy György családja a 16. század végén tűnt el Alapról, amikor a falu egész lakosságát a háborús események miatt kitelepítették. A 16—17. század fordulóján lezajlott hosszú évekig tartó háborúskodások Fejér megyének ezt a vidékét elpusztították. 1617-ben felmérték a magyar kézen lévő palotai vár tartozékait. Megállapították, hogy Szered, Mindszent, Hatvan, Szentmiklós helységek teljesen puszták, Bogátáról, Rétszilasról, Tinódról, Töbörzsökről pedig az összeírás nem is tud. Állítólag a vidéket bejáró adórovók ezeket a helységeket, illetve e falvak helyeit meg sem találták. Nem voltak lakosok a meglevő falvakban, akik ilyen nevű településekre emlékeztek volna, mert a falvak őslakossága teljesen eltűnt a vidékről. A hagyomány úgy tartotta, hogy a rácok tömegesen Szinán pasa hadjáratával (1591) kerültek a Keletdunántúl településeire. Ekkor lepték el a Buda—Székesfehérvár—Palota országúttól délre fekvő falvakat, és még azt a kevés magyar lakost is kiszorították házukból, akik a hadjárat alatt megmaradtak. 1591-ben menekült el a lakosság Venyimről, Előszállásról, Karácsonszállásról Győr megyei falvakba, és már ebben az évben megszállták a házakat a rácok. Az elpusztult Cece, Vajta falvak határaiban pedig állattenyésztő rác pásztorok telepedtek meg. A rácok erőszakossága oda vezetett, hogy Alap, Egres, Bogárd, Tinód, Töbörzsök, Rétszilas, Mindszent, Szent-Ágota, Szentmárton, Szered, Körtvélyes csekély számú lakói legkésőbb 1596-ig elhagyták házaikat és Nyugat-Magyarországra, ill. a Felvidékre menekültek. 1596-ban Fejér megyének a déli településéről a katonai kormányzat valamennyi magyar falu lakóit Nyugat-Magyarországra telepítette át. Az alapi Tinódy család Felsőőrsön, Zala megyében tűnt fel, de itt csak a 17. század közepe táján találkozunk vele. Az itt élő Tinódy András az Alapon élt Tinódy Györgynek unokája lehetett. Felsőőrsön Tinódy András kovácsmesterséget űzött, közeli rokonai éltek Sikátorban, Szentkirályon. Míg az ősi magyar családok kénytelenek voltak lakóhelyüktől távol élni, addig házaikat, földjeiket idegen, a török hatalommal szövetséges délszláv népek foglalták el. A rácok benépesítették Bogárdot, Tinódot, Szentmiklóst, Rétszilast, Mindszentet. E települések közül Bogárdot a rácok a török oltalma alatt virágzó várossá fejlesztették. Ez a város több mint fél évszázadon keresztül létezett, és csak a török hatalom magyarországi hanyatlásával pusztult el. *219