Joó Ernő - Tóth Gábor - Tóth Sándor (szerk.): Tétény - Promontor. Budapest XXII. kerületének története (Budapest, 1970)
A kerület múltja - 3. Joó Ernő: A gazdasági élet fejlődése a felszabadulásig
dését ugyanitt a Körtvélyesi kötélgyár, amely 4—5 munkájával a kis üzemek körébe tartozik. 1910-ben az ipartelepek létesítése Nagytétény területére is kiterjedt. Ebben az évben vásárolta meg a Magyar Ónművek Lossinszky Imre cég a Bére dűlőben 517. hrsz. ingatlant a létesítendő olvasztó és ónötvözetek előállítására szolgáló gyára céljára.134 Ez volt a kerület egyik legnagyobb üzemének a Metallochemia Vállalatnak az elődje. A Metallochemia alapítása nem ebben a kerületben történt, hanem Pesten 1908- ban a Rudolf rakpart 4. sz. ház éca 60 m2 alapterületű helyiségében. Lossinszky Imre gépészmérnök egy kisteljesítményű lángkemencével indította meg az ország első színesfémkohászati üzemét. Az új üzem ón olvasztásával és ónötvözetek előállításával foglalkozott. A századfordulót követő évek ipari fellendülése a színesfémek iránt nagyfokú keresletet idézett elő, ezáltal megteremtette az üzem továbbfejlesztésének feltételeit. 1910-ben Lossinszky Imre üzemét Nagytéténybe helyezte át, a jelenlegi telephelyre, amely kedvező fekvésénél fogva alkalmas volt a termelés továbbfejlesztésére. Az első világháború alatt nagymértékben megnőtt a színesfémek iránti igény, ami az üzem további bővítését tette szükségessé. A profit nagymérvű növekedése lehetővé tette a legkorszerűbb berendezések üzembehelyezését és ezzel a vállalat a színes fémhulladékok feldolgozása területén az iparág egyeduralkodójává vált. Az olcsó munkaerő, a munkások egészségvédelmére fordítandó összegek megtakarítása is növelte a profitot. 1917-ben a vállalat területén nagy tűz ütött ki, amely a rézolvasztó üzemet teljesen elpusztította. A biztosítási összegből új üzemágat létesítettek, megkezdték a rézgálic gyártását. Ebből a cikkből az ország ellátása csak behozatal révén volt biztosítva, így a rézgálic gyártása jövedelmezőnek ígérkezett. Az első világháború után bekövetkező gazdasági válságot a rézgálic gyártással tudta a vállalat áthidalni. A tőkés centralizáció folyamatában, különféle pénzügyi manőverekkel a banktőke kezébe került a vállalat. A nemzetközi monopol érdekeknek megfelelően az Angol—Magyar Bank mint főrészvényes irányította a gyárat. A tőkés érdekek a fémkohászat helyett a fémfesték gyártástól remélték a nagyobb profitot, így az üzemet 1927—28-ban az ólommínium és a horganyfehér festékek gyártására rendezték be. A későbbi években a lithofon festék gyártására is rátértek.135 A Budapesti Kereskedelmi Rt. (banktőke érdekeltsége) 1910-ben kezd pezsgőgyártási vállalkozásba Budafokon a Péter Pál utca 40. sz. alatt. 136 Ugyanebben az évben kezdi meg üzemelését Tichy Ede pezsgőgyára.181 és 1911-ben Nunn Károly vállalkozik ugyancsak pezsgőgyártásra Budafok, Vár utca 2. sz. alatt.138 Ipari létesítmény eddig Budatétényben még nem volt, itt 1911-ben Pfeiffer András létesít téglagyárat.139 A faipar 1912-ig a kisipar keretében folyt, míg ebben az évben Weisz Samu és társa famegmunkáló üzeme indul Budafokon, de mindössze 10 évig működött, 1922-ben megszűnt. 1913-ban a Gyár utcai üzemek sora új gyárral bővült, az „ATLAS” Asbestcementpalagyár Rt-al. A cég asbestcementpala fedéllemez, aszfalt és kőszénkátrány desztillációval foglalkozott és az előállított anyagokkal tetőfedési, burkoló és aszfaltozó munkákat vállalt.140 A vállalatot 1917-ben átvette a budapesti Lukács és Meitner cég, amelynek fő telepe a Váci út 118. sz. alatt működött.141 A budafoki gyártelep 1923-ig állt fenn, amikor is átvette a Kartonlemezgyár Rt.