Tagányi Károly: Jegyzéke az Országos Levéltárban található nemesi okleveleknek (Budapest, 1886)
Az 1690. és 1691. előtti időből, mielőtt a magyar udvari kanczelláriát újabb, hivatalos formában szervezték, s Erdélyben kanczelláriát állítottak, a herczegi, grófi, bárói, honossági és nemeslevelek hivatalos fogalmazványaiból csak igen kevés maradt reánk. Sem meg nem tartották, sem a királyi könyvekbe nem igtatták, s így aztán, a mondott korból — főleg magyar részen — a hiányt, csak a feleknek adott eredeti példányok után lehet pótolni. Ezt czéloztam e jegyzékkel, melyben 1690. s Erdélyre nézve 1691-ig az országos levéltár külömböző gyűjteményeiben szétszórt valamennyi ilynemű oklevél elé lesz sorolva. Ezeken kívül czélszerűnek véltem, teljesség okáért ide még azokat is fölvenni, melyek némely megyéknek s a káptalani s conventi hiteles helyeknek ugyanott őrzött előadásaiban s jelentéseiben voltak találhatók. Betűrendbe vettem minden, nemességet, honosságot vagy főúri rangot nyert egyén nevét, utána az évet, melyben adományát kapta s végül a helyet, a hol az arról kiadott oklevél található. Ha ugyanazt az adományt többen kapták, mindegyiknek neve az illető betű alatt külön-külön van fölsorolva. A nők neveit mindenütt mellőztem, mert törvényeink értelmében az adomány őket csak személyükre nézve s nem egyszersmind családjukat illette meg. Valamennyi névnek írásában használhatóság végett a mai írásmódot követtem, csak lényegesebb különbségnél tettem zárjelbe a régi nevet is, de nagyobb kétség esetén az illető betű alatt mind a két nevet, egymásra való hivatkozással soroltam elő. Ezt követtem ott is, ha valaki két nevet használt egy «alias»-i szarván közélnek. Ily másik «datinismus»-t sem kerülhettem el, midőn az előneveket mindenütt «í/í»-vel teszem ki, hogy a betűrendet meg ne zavarják. Tájékozásul még csak azt jegyzem meg, hogy a «Biber Regius»-ból, mely Bécsben az ő fölsége személye körüli magyar minisztériumnál őriztetik, az országos levéltár csak két rendbeli másolatot leír, egyiket — melyet «Arm..» jel alatt idézek — a Felség hitelesítette, a másikat pedig — a jegyzékben «N0» jelzetüt, a kamara részére a XVII. század elején kezdték lemásolni. Herczegség. ESZTERHÁZY. 1687. NRA 181— Grófság. BALASSA. 1653. Conc. Exp. 1. BATTHYÁNYI. 1630. Conc. Exp. 270. BERCSÉNYI. 1688. Conc. Exp. 313. CZOBOR. 1652. Conc. Exp. 380. ERDŐDY. 1580. Conc. Exp. 1442. ESZTERHÁZY. 1683. Conc. Exp. 154. FORGÁCH. 1655. Conc. Exp. 230. ILLÉSHÁZY. 1678. Conc. Exp. 137. KÉRY de Ipolykér. 1654. Conc. Exp. 299. KOHÁRY. 1685. Conc. Exp. 234. NYÁRY. 1755. Conc. Exp. 189. PÁLFFY. 1634. Conc. Exp. 43. — 1635. Conc. Exp. 131. PÁZMÁNY. 1650. Conc. Exp. 144. PETHEÖ de Gerse. 1666. Conc. Exp. 89. SZKCHY. 1645. Conc. Exp. 142. TELEKI. 1685. Erd. udv. kanczellária N. 2. TÖKÖLYI. 1654. Conc. Exp. 363. WESSELÉNYI. 1646. Conc. Exp. 143. Báróság. ALAGHI de Bekény. 1607. NRA. 408—30, 31. — 1613. Conc. Exp. 103. AMADÉ. 1622. Conc. Exp. 2. APPONYI. 1624. Conc. Exp. 303. BALOGH de Nebojsza. 1633. Conc. Exp. 4. BÁNFFY de Lindva. 1483. NRA 591—TI. BIHARY de Felhévviz. 1666. Conc. Exp. 3. BOCSKAY. 1598. Gylvári kpt. Misc.Cista I.fasc.. 3. 1638. Conc. Exp. 90. BORNEMISSZA de Szendrő. 1649. Conc. Exp. 434. BOSSÁNYI. 1649. Conc. Exp. 431.