Chobot Ferenc: A Váczi Egyházmegye történeti névtára. Második rész: A papság életadatai (Vác, 1917)
A váczi egyházmegye papjainak életadatai
Papok életadatai 1782-ben dunaharaszti, majd 1785-ben kosdi plébános lett. I. Ferenc király 1810-ben váczi kanonokká és bhenői címzetes préposttá nevezte ki. Meghalt 1830. szeptember 30-án. Jeles szónok volt és az irodalom terén is működött. Munkái: A katholikus hit tudománya. Bossuet Jakab után magyarítva. Vácz 1793. Vasárnapi prédikációk. Vácz, 1809. Két rész. Ünnepi prédikációk. Pest, 1825. Három rész. (Tudományos gyűjt. 1825. Ferenczy—Danielik. Magyar írók élete. I. 30. — Szinnyei. Magyar írók élete. I. 1173. — III. 64., 87., 127., 235.) Bogyó Pál, született Kecskeméten 1821. február hó 2-án. A középiskolákat szülőhelyén és Budán, a theológiát Váczon végezte. Pappá szentelték 1845. július 20-án. Tizenhárom évi káplánkodás után 1857-ben tószegi, 1865-ben nagykátai plébános, 1867-ben kerületi esperes lett. A kecskeméti egyháztanács 1871-ben plébánossá választotta s az 1871—1884. években ezen kerület esperese is volt. A király 1873-ban szerencsi címzetes apáttá, a pápa 1901-ben házi tb. főpapjává tette. Meghalt 1906. június 24-én. Erős küzdelmet folytatott Kecskeméten az elemi iskolák katholikus jellegéért. Irodalmi munkái: Emlékbeszéd Deák Ferencért tartott gyászmisén. Kecskemét, 1876. Emlékbeszéd IX. Pius halálára, u. o. 1878. A kecskeméti r. kath. egyház és plébánia köréből, (a plébánia rövid története), u. o. 1886. (III. 264., 294., 296., 340.) . Böki Ivánka győri kanonoknak megengedi XXII. János pápa 1334-ben, hogy a váczi és pozsonyi káptalanban birt javadalmait megtarthassa. Valószínűleg azonos ama Ivánkával, aki a váczi káptalanban 1322-ben »rector missae matutinalis« volt. (Anjoukon okmánytár. II. 53. — Theiner. Monumenta Hist. Hung. I. 595. III. 61.) . Bolgár József (mámi), született Váczon, 1822. február 28-án. A középiskolákat szülőhelyén, a theológiát a pesti egyetemen végezte. Pappá szentelték 1845. július 20-án. Két évig volt káplán, 1847-ben a bécsi Augustineum növendéke; 1848-ban a váczi papnevelő intézetben tanulmányi felügyelő és a Symbolica helyettes tanára lett. A váczi székesegyházban 1849. május 17-én tartott beszédje miatt 1850-ben halálra ítélték; de kegyelem útján csak rövid ideig tartó fogságot szenvedett. Azután ismét hét évig káplánkodott; 1858-ban lett újszászi, 1869-ben jobbágyii plébános, 1879-ben segédesperes. Meghalt 1887. december 31-én. Beszédjét közli Tragor. Vácz története, 1848—49-ben 401—406. (III. 184., 324.)