Családi Kör, 1991. április-június (2. évfolyam, 13-25. szám)
1991-06-13 / 23. szám
Mi lesz veled, nyugdíjas? A Nyugdíjbiztosítási Érdekközösségek Országos Szövetségének legutóbbi közgyűlésén megvitatták a köztársaságok és a tartományok nyugdíjalapjainak pénzügyi gondjait . Hazánkban Vajdaság kivételével minden nyugdíjbiztosítási érdekközösség veszteséggel zárta a múlt évet . A nyugdíjak kifizetése átlag 20 napot késett .Ij politizálunk, politizálunk, no meg lépten-nyomon tüntetünk, s közben a kassza kiürült. Ayugdíjasok kasszája, azoké, akik 35-40 évig kurogatták a szerény kis járulékukat öreg napjaikra, eyre nyilvánvalóbb ma már, hogy nemcsak aunkaviszonyban levők anyagi helyzete vált állástalanná, hanem a nyugdíjasoké is. Ezzel a szoorú ténnyel távoztunk minap a Rokkantsági ésyugdíjbiztosítási Érdekközösségek Országoszövetségének legutóbbi üléséről, ahol a köztársasgok és tartományok nyugdíjalapjainak pénzügyi edményeit elemezték, és megállapították, hogy számos szinten a veszteség 13,2 billió dinár. Valóság kivételével minden köztársaság és Koso tartomány nyugdíjbiztosítási érdekközössége is tiszteséggel zárta az 1990. évet. Legnagyobb vesztesége a Kosovo tartományi, valamint a szerbi és a Crna Gora-i köztársasági érdekközösségek. Ezeknek az érdekközösségeknek a kifizetett tagdíjak 30-40 százalékára nem volt fedezetük, ait bankhitelekkel pótoltak. A horvátoknak a nyugjak szavatolását átlag 1,3 százalékkal, a szlovénknak pedig 2 százalékkal kellett bankhitellel eltoldani. Mint tudjuk, a vajdasági érdekközöség 336 millió dináros többlettel zárta az évet. Vajiság ezzel a többlettel részben fedezte korábbi jósságát. Nyugdíjra nincs bankhitel A köztársasági nyugdíjbiztosítási érdekközösségnek ez az óriási vesztesége az idén még kiláistalanabbá teszi a nyugdíjasok helyzetét. Mint tdjuk, a munkaviszonyban levők a személyi jöveelem után fizetik a 16 százalékos nyugdíjjárulékot, mivel nagyon sok üzem és vállalat a csőd szélén is, minimális fizetést kapnak, tehát a járulék is minimális. Továbbá sok gazdasági szervezetet felszálltak, a munkások a munkaközvetítő listájára kelnek, nem dolgoznak, s érthetően nem is fizetik nyugdíjjárulékot. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy mindenütt alaposan megcsappant a nyugdíjalap,ddig ezt a megcsappant pénzalapot a nyugdíjbiztsítási érdekközösségek bankhitelből pótolták,egújabban, a szövetségi kormány határozata lapján a bankok nyugdíjak kifizetésére nem folyathatnak hitelt. Nem folyósíthatnak egyrészt azért, mert némely köztársaság csúnyán visszaélt a tehetséggel, a pénzt nem a nyugdíjak kifizetésére forította, hanem másra, másrészt pedig azért, mert minden számítás azt mutatja, ha a dolgozók 30-40 -ig rendszeresen fizetik a nyugdíjjárulékot (márpeig fizetik, mert ezt a fizetésükből kötelezően levonik), s ha az érdekközösség jól gazdálkodik ezzel a pnzzel, akkor a befolyt pénz bőven elég az érdeközösség eltartására és a nyugdíjak rendszeres iztosítására. No de tudjuk, mi történt a nyugdíjasok énzével: avatatlan kezek megdézsmálták. S aki legdézsmálta, most az szidja leghangosabban a ormányt, hogy elterelje önmagáról a figyelmet. Négy százalékkal emelik a nyugdíjakat Bennünket, vajdaságiakat egyelőre még éltet a amény. Amíg van tartományi nyugdíjalap, amíg enek megmarad minden tartományi pénzforrása, adig talán a nyugdíjat is minden elsején rendszerben megkapjuk. így van ez rendjén, noha olyan hírk is keringnek, hogy önzőek vagyunk, mert az gységes köztársaságon belül nem vállalunk szolidaritást a többi nyugdíjassal. A vajdasági újságírókat a minap a tartományi kormány figyelmeztette, hogy „a jövőben ne cikkezenek arról, hogy a vajdasági nyugdíjasok már a hónap első napjaiban, azaz idejében megkapják a nyugdíjukat, mert ezzel köztársaságunk más részeiben nyugtalanítják a közhangulatot”, íme, ez a parancs. Eddig mi még rendszeresen tájékoztattuk olvasóinkat, nyugdíjasainkat, hogy mikorra várják a postást. Érthető, hogy ezek után azon töprengünk, megírjuk-e azt, hogy ezúttal a 282 ezer vajdasági nyugdíjastól nem vonták le az 5-10 százalékos szolidaritási hozzájárulást. Mivel nincs szándékunkban az egységes köztársaság más részeiben élő nyugdíjasok bosszantása, nyugtalanítása, azon töprengünk, megírjuk-e, hogy azt az 5-10 százalékos szolidaritási hozzájárulást, amit tőlünk kétes határozat alapján 3 hónapon át levontak, ezt a pénzt a vajdasági nyugdíjasok őszig talán visszakapják. Jól fog jönni még akkor is, ha veszített értékéből. No meg azon töprengünk, eláruljuk-e olvasóinknak, hogy a tartományi érdekközösség 4 százalékkal növeli a nyugdíjakat, július elsején tehát vastagabb lesz a nyugdíjasok borítékja. Ki gondolta volna, hogy ilyen veszélyes évek következnek, amikor azt is kockázatos megírni, hogy a nyugdíjasok idejében kapják meg a havi járandóságukat. Sajnos, nem ez a helyzet a kisiparosok esetében, ebben a témában tehát már bátrabbak lehetünk. A 7200 vajdasági nyugdíjas kisiparos eddig még az áprilisi nyugdíját sem kapta meg. Az persze természetes, hogy tartományunk minden községében a kisiparosoktól kérlelhetetlenül behajtották az adóval együtt a kisiparosok nyugdíjjárulékát is, a községek azonban a nyugdíjjárulékot törvénytelenül visszatartják, nem fizetik be a kisiparosok tartományi nyugdíjalapjába, s emiatt kell a jogos járandóságukra várni. Mivel a nyugdíjak kifizetésére a banktól nem lehet felvenni hitelt ezúttal a tartományi kormány bizonyult nagylelkűnek, rendkívüli bevételéből kölcsönzött néhány millió dinárt a vajdasági kisiparos nyugdíjasoknak is. A májusi nyugdíj kifizetése csúszik, mivel 27 millió dinár hiányzik. Az áprilisi nyugdíj tehát megérkezik. S mindenesetre marad a kérdés: mi lesz veled, vajdasági nyugdíjas? HATALA Zoltán Mintha csak tegnap beszélgettem volna Jakobovics Margitta, Ada népszerű óvónőjével amikor bejelentette, hogy szerepváltásra készül. „Nyugdíjba vonulok - mondta tétova mosollyal - az óvónői szerepkört a nagymama szerepkörével váltom fel.” Van ennek már vagy fél éve, amikor erről beszélgettünk, s a minap, amikor újból találkoztunk, magától adódott a kérdés: - Nos, hogy érzi magát az új szerepkörben? - Ez valami más. A gyereknevelés, az unoka tartalmat ad az életnek, viszont az óvodai munka zajosabb, izgalmasabb volt - mondta. - No de kezdem ezt az állapotot is megszokni. Őszintén bevallom, szokatlan volt 33 szolgálati év után egyik napról a másikra megszakítani egy munkaritmust, de lassan már megszoktam. Kezdetben nagyon hiányoztak a gyerekek, hiszen én nagyon szerettem a hivatásomat. Ezt a kezdeti nyugtalan lelkiállapotot azzal hidaltam át, hogy szabadidőmben el-ellátogattam az óvodába, és továbbra is odaadóan részt veszek a bábjátékosok csoportjában. Ez nekem mindig tartalmas időtöltést és kellemes kikapcsolódást jelent. - Bábszínház működik Adán? - Igen, Katicabogár néven bábszínházat, bábjátékcsoportot alakítottunk a helyi Művelődési Központban. Mi, 6-7 lelkes kolléga összefogtunk, s elhatároztuk, hogy bábszínjátszással foglalkozunk, megkíséreljük ily módon is gazdagítani a gyermek lelkivilágát, fejleszteni a fantáziáját. Kitartó munkánk eredménye a Katicabogár Bábszínház lett, amely jelenleg csak helyben, Adán tart előadásokat, de ha sikerül rendezni anyagi helyzetünket, talán még vándorszínház is lehetünk. Egyelőre főleg alkalmi műsoron lépünk fel, kóstolgatjuk a siker élményét, de már kapcsolatot teremtettünk a zeneiskolával is, az ő közreműködésükkel már eddig is néhány szép, figyelemre méltó előadással léptünk a közönség elé. A nyugdíjas életem tehát egy új tartalommal telítődik. - Bábjáték. Honnan ez az ötlet? -Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nagyon szeretik a bábokat. Hiszen a bábok rendszerint megszemélyesítenek valakit, elsősorban lelkiviláguk valamelyik alakját. És én is szeretem a bábokat. Szabadidőmben gyakran készítek bábokat. Volt időszak, amikor bábkészítéssel növeltem a családi bevételt. - Tapasztalatait kire ruházza át? - Nem titok, nagyon boldog lennék, ha tapasztalataimat a jövő nemzedékre átruházhatnám. A bábszínjátszás, a bábkészítés nagyon izgalmas és sajátságos foglalkozás. Már arra is gondoltam, hogy tapasztalataimat megírom, s könyv alakban megjelentetem. Legyen ez az én hagyatékom az utókor számára. Ám attól tartok, hogy ez csak egy nemes szándék marad, hiszen a könyvkiadás rejtelmeit nem ismerem. Ha ebben a szándékomban valaki segítene, nagyon hálás volnék. BERNÁT Nándor NÉMETH MÁTYÁS FELVÉTELE 33