Családi Kör, 1991. április-június (2. évfolyam, 13-25. szám)

1991-06-13 / 23. szám

Mi lesz veled, nyugdíjas? A Nyugdíjbiztosítási Érdekközösségek Országos Szövetségének legutóbbi közgyűlésén megvitatták a köztársaságok és a tartományok nyugdíjalapjai­nak pénzügyi gondjait . Hazánkban Vajdaság kivételével minden nyugdíjbiz­tosítási érdekközösség veszteséggel zárta a múlt évet . A nyugdíjak kifize­tése átlag 20 napot késett .Ij p­olitizálunk, politizálunk, no meg lépten-nyo­­mon tüntetünk, s közben a kassza kiürült. A­yugdíjasok kasszája, azoké, akik 35-40 évig ku­­rogatták a szerény kis járulékukat öreg napjaikra, eyre nyilvánvalóbb ma már, hogy nemcsak a­unkaviszonyban levők anyagi helyzete vált állá­­stalanná, hanem a nyugdíjasoké is. Ezzel a szo­­orú ténnyel távoztunk minap a Rokkantsági és­yugdíjbiztosítási Érdekközösségek Országos­zövetségének legutóbbi üléséről, ahol a köztársa­­sgok és tartományok nyugdíjalapjainak pénzügyi edményeit elemezték, és megállapították, hogy számos szinten a veszteség 13,2 billió dinár. Val­óság kivételével minden köztársaság és Koso ta­rtomány nyugdíjbiztosítási érdekközössége is tiszteséggel zárta az 1990. évet. Legnagyobb v­esztesége a Kosovo tartományi, valamint a szerbi­ és a Crna Gora-i köztársasági érdekközösség­­ek. Ezeknek az érdekközösségeknek a kifizetett tagdíjak 30-40 százalékára nem volt fedezetük, a­­it bankhitelekkel pótoltak. A horvátoknak a nyug­­jak szavatolását átlag 1,3 százalékkal, a szlové­­nknak pedig 2 százalékkal kellett bankhitellel eltoldani. Mint tudjuk, a vajdasági érdekközös­­ég 336 millió dináros többlettel zárta az évet. Vaj­­iság ezzel a többlettel részben fedezte korábbi jósságát. Nyugdíjra nincs bankhitel A köztársasági nyugdíjbiztosítási érdekközössé­­­gnek ez az óriási vesztesége az idén még kilá­­istalanabbá teszi a nyugdíjasok helyzetét. Mint tdjuk, a munkaviszonyban levők a személyi jöve­­elem után fizetik a 16 százalékos nyugdíjjárulékot, mivel nagyon sok üzem és vállalat a csőd szélén is, minimális fizetést kapnak, tehát a járulék is mini­­mális. Továbbá sok gazdasági szervezetet felszá­lltak, a munkások a munkaközvetítő listájára ke­ln­ek, nem dolgoznak, s érthetően nem is fizetik n­yugdíjjárulékot. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy mindenütt alaposan megcsappant a nyugdíjalap,­ddig ezt a megcsappant pénzalapot a nyugdíjbiz­­tsítási érdekközösségek bankhitelből pótolták,­egújabban, a szövetségi kormány határozata lapján a bankok nyugdíjak kifizetésére nem folya­thatnak hitelt. Nem folyósíthatnak egyrészt azért, mert némely köztársaság csúnyán visszaélt a tehe­­tséggel, a pénzt nem a nyugdíjak kifizetésére for­­ította, hanem másra, másrészt pedig azért, mert minden számítás azt mutatja, ha a dolgozók 30-40 -ig rendszeresen fizetik a nyugdíjjárulékot (márpe­­ig fizetik, mert ezt a fizetésükből kötelezően levon­­ik), s ha az érdekközösség jól gazdálkodik ezzel a pnzzel, akkor a befolyt pénz bőven elég az érdek­­özösség eltartására és a nyugdíjak rendszeres iztosítására. No de tudjuk, mi történt a nyugdíjasok énzével: avatatlan kezek megdézsmálták. S aki legdézsmálta, most az szidja leghangosabban a ormányt, hogy elterelje önmagáról a figyelmet. Négy százalékkal emelik a nyugdíjakat Bennünket, vajdaságiakat egyelőre még éltet a amény. Amíg van tartományi nyugdíjalap, amíg en­­ek megmarad minden tartományi pénzforrása, ad­­ig talán a nyugdíjat is minden elsején rendszerb­­en megkapjuk. így van ez rendjén, noha olyan hí­­rk is keringnek, hogy önzőek vagyunk, mert az gységes köztársaságon belül nem vállalunk szoli­­daritást a többi nyugdíjassal. A vajdasági újságírók­at a minap a tartományi kormány figyelmeztette, hogy „a jövőben ne cikkezenek arról, hogy a vajda­sági nyugdíjasok már a hónap első napjaiban, azaz idejében megkapják a nyugdíjukat, mert ezzel köz­társaságunk más részeiben nyugtalanítják a köz­hangulatot”, íme, ez a parancs. Eddig mi még rend­szeresen tájékoztattuk olvasóinkat, nyugdíjasain­kat, hogy mikorra várják a postást. Érthető, hogy ezek után azon töprengünk, megír­­juk-e azt, hogy ezúttal a 282 ezer vajdasági nyugdí­jastól nem vonták le az 5-10 százalékos szolidari­tási hozzájárulást. Mivel nincs szándékunkban az egységes köztársaság más részeiben élő nyugdíja­sok bosszantása, nyugtalanítása, azon töprengünk, megírjuk-e, hogy azt az 5-10 százalékos szolidari­tási hozzájárulást, amit tőlünk kétes határozat alap­ján 3 hónapon át levontak, ezt a pénzt a vajdasági nyugdíjasok őszig talán visszakapják. Jól fog jönni még akkor is, ha veszített értékéből. No meg azon töprengünk, eláruljuk-e olvasóinknak, hogy a tarto­mányi érdekközösség 4 százalékkal növeli a nyug­díjakat, július elsején tehát vastagabb lesz a nyug­díjasok borítékja. Ki gondolta volna, hogy ilyen veszélyes évek kö­vetkeznek, amikor azt is kockázatos megírni, hogy a nyugdíjasok idejében kapják meg a havi járandó­ságukat. Sajnos, nem ez a helyzet a kisiparosok esetében, ebben a témában tehát már bátrabbak lehetünk. A 7200 vajdasági nyugdíjas kisiparos ed­dig még az áprilisi nyugdíját sem kapta meg. Az persze természetes, hogy tartományunk minden községében a kisiparosoktól kérlelhetetlenül behaj­tották az adóval együtt a kisiparosok nyugdíjjárulé­kát is, a községek azonban a nyugdíjjárulékot tör­vénytelenül visszatartják, nem fizetik be a kisiparo­sok tartományi nyugdíjalapjába, s emiatt kell a jo­gos járandóságukra várni. Mivel a nyugdíjak kifize­tésére a banktól nem lehet felvenni hitelt ezúttal a tartományi kormány bizonyult nagylelkűnek, rendkí­vüli bevételéből kölcsönzött néhány millió dinárt a vajdasági kisiparos nyugdíjasoknak is. A májusi nyugdíj kifizetése csúszik, mivel 27 millió dinár hi­ányzik. Az áprilisi nyugdíj tehát megérkezik. S mindenesetre marad a kérdés: mi lesz veled, vajdasági nyugdíjas? HATALA Zoltán Mintha csak tegnap beszélgettem volna Ja­­kobovics Margitta, Ada népszerű óvónőjével amikor bejelentette,­ hogy szerepváltásra készül. „Nyugdíjba vonulok - mondta tétova mosollyal - az óvónői szerepkört a nagymama szerepkörével vál­tom fel.” Van ennek már vagy fél éve, amikor erről beszélgettünk, s a minap, amikor újból találkoz­tunk, magától adódott a kérdés: - Nos, hogy érzi magát az új szerepkörben? - Ez valami más. A gyereknevelés, az unoka tartalmat ad az életnek, viszont az óvodai munka zajosabb, izgalmasabb volt - mondta. - No de kez­dem ezt az állapotot is megszokni. Őszintén beval­lom, szokatlan volt 33 szolgálati év után egyik nap­ról a másikra megszakítani egy munkaritmust, de lassan már megszoktam. Kezdetben nagyon hiá­nyoztak a gyerekek, hiszen én nagyon szerettem a hivatásomat. Ezt a kezdeti nyugtalan lelkiállapotot azzal hidaltam át, hogy szabadidőmben el-elláto­­gattam az óvodába, és továbbra is odaadóan részt veszek a bábjátékosok csoportjában. Ez nekem mindig tartalmas időtöltést és kellemes kikapcsoló­dást jelent. - Bábszínház működik Adán? - Igen, Katicabogár néven bábszínházat, bábjá­tékcsoportot alakítottunk a helyi Művelődési Köz­pontban. Mi, 6-7 lelkes kolléga összefogtunk, s el­határoztuk, hogy bábszínjátszással foglalkozunk, megkíséreljük ily módon is gazdagítani a gyermek lelkivilágát, fejleszteni a fantáziáját. Kitartó mun­kánk eredménye a Katicabogár Bábszínház lett, amely jelenleg csak helyben, Adán tart előadáso­kat, de ha sikerül rendezni anyagi helyzetünket, ta­lán még vándorszínház is lehetünk. Egyelőre főleg alkalmi műsoron lépünk fel, kóstolgatjuk a siker él­ményét, de már kapcsolatot teremtettünk a zeneis­kolával is, az ő közreműködésükkel már eddig is néhány szép, figyelemre méltó előadással léptünk a közönség elé. A nyugdíjas életem tehát egy új tartalommal telítődik. - Bábjáték. Honnan ez az ötlet? -Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek nagyon szeretik a bábokat. Hiszen a bábok rendszerint megszemélyesítenek valakit, elsősorban lelkivilá­guk valamelyik alakját. És én is szeretem a bábo­kat. Szabadidőmben gyakran készítek bábokat. Volt időszak, amikor bábkészítéssel növeltem a családi bevételt. - Tapasztalatait kire ruházza át? - Nem titok, nagyon boldog lennék, ha tapaszta­lataimat a jövő nemzedékre átruházhatnám. A bábszínjátszás, a bábkészítés nagyon izgalmas és sajátságos foglalkozás. Már arra is gondoltam, hogy tapasztalataimat megírom, s könyv alakban megjelentetem. Legyen ez az én hagyatékom az utókor számára. Ám attól tartok, hogy ez csak egy nemes szándék marad, hiszen a könyvkiadás rej­telmeit nem ismerem. Ha ebben a szándékomban valaki segítene, nagyon hálás volnék. BERNÁT Nándor NÉMETH MÁTYÁS FELVÉTELE 33

Next