Családi Kör, 1991. április-június (2. évfolyam, 13-25. szám)

1991-06-20 / 24. szám

Hogy íze legyen a kenyérnek v­áró ünnepség volt a múlt héten az újvidéki Szőke Hajtincs nevet viselő óvoda magyar tagozata­ Húsz-egynéhány apróság ropta a az népi táncot, a 3-7 éves gyere­­­kesedésével, könnybe lábadt szo­­agyogó arcú szülők, nevelők örö­­nagy megelégedésére. Tíz kisfiú lány búcsúzója volt ez az óvodától,­­ön útravalóval bocsátja őket útra.­­znek magukkal a gyerekek az óvo­­? - kérdeztük Erdélyi Erzsébet­­től. Isősorban a tudás befogadására ettem fel őket, s arra, hogy önálló­yenek. Ami szerencsés körülmény, ön is egy nagyon homogén csoport i innen az iskolába: a tíz gyermek nyolc a Petőfi Sándor Általános Is­­a iratkozik, már ismerik az ottani lényeket, a tanító nénit, hiszen terveztük, hogy többször is odalá­­sanak, és a tanító néni is. Erdélyi , gyakran meglátogatta őket. Na­­j­ó volt az együttműködés a szülő n­­emcsak a gyerekek, hanem ők is egymás barátaivá váltak, össze­­együtt beszéltünk meg minden alót. Azt hiszem, nem fog nehéz­okozni a gyerekeknek ez a váltó­­. Valójában nem is azt tartom fontos­­úgy az óvodából mekkora tudással solt ki, hanem azt, hogy itt sok szó­­t és gondoskodást kaptak, maga­­ak és önállóak, nem lesz hát nehéz sz­erre ráépíteni az iskolában, ügyes csoporttal dolgozik már évek -7 éves gyerekekkel, akiknek más­más igényeik vannak... Mit mondana er­ről? ! - Nagyon nehéz, de nagyon szép fel­adat ez a pedagógus számára. A gyere­kek így könnyebben hozzászoknak az együttműködéshez, megtanulnak gon­doskodni egymásról. Igaz, hogy néha gondot okoz különválasztani őket, hi­szen a nagyoknak már tanulniuk is kell, a kicsik még képtelenek a tartós odafigye­lésre, nem lehet egyforma feladatot ki­osztani nekik. De szétválasztani sem szeretem őket. Hiszen játék közben is rengeteg dolog megmarad a fejükben, és egy év múlva már sokkal könnyebben fogadják be a tudnivalókat. A pedagógu­sok, pszichológusok többsége megegye­zik abban, hogy előnyös és hasznos do­log a gyermek számára a vegyes cso­portban tanulás. Csak talán a nagy lét­szám nehezíti meg, hogy minden előnyét kihasználjuk ennek a helyzetnek. Újvidé­ken azonban oly kevés a magyar óvodai tagozat, hogy minden jelentkezőt befo­gadunk és szeretettel várunk, tekintet nélkül a létszámra.­­Az anyanyelvi kibontakozás szem­pontjából mit jelent az óvodai oktatás? - Nagyon sokat jelent, mert azt, amit az anyanyelvén megtanul az ember, azt nem lehet megtanulni egy másik nyel­ven. A legszebb szavakat, a legszebb ér­zelmeket csak az anyanyelvén tudja kife­jezni az ember. Én mindig Kosztolányit hozom fel ezzel kapcsolatban: azt, hogy kés meg kenyér, megtanulhatom én min­den nyelven és el is tudom mondani. De azon a másik nyelven a késnek nincs éle és a kenyérnek nincs íze. — Tallós Mártát az óvodások kedvenc „daduskáját" mindenki inkább csak Már­tának, Mártikámnak szólítja. Mi a titka ennek a nagy ragaszkodásnak? •­­Talán az, hogy a gyerekek elvárják, hogy emberként kezeljük őket. Én min­den gyermekben egy kis embert, kis ba­rátot látok, s úgy bánok velük, ahogy szeretném, hogy velem is bánjanak: őszintén, becsületesen, kedvesen, néha talán gorombán is, de ez mind az együtt­élés velejárója. Igyekszem beleélni ma­gam az ő világukba, mert akkor talán ők is könnyebben megértenek bennünket és könnyebben lépnek be a felnőttek fel­adatokkal, gondokkal, munkával teli vilá­gába. KÖDMÖN Emese ERDÉLYI ERZSÉBET ÓVÓNŐ TALLOS MARTA LÁNYI SZILÁRD. MEZEI ZOLTÁN SOFRADZIJA HANKA. VARGA BÉLA. SZÁNTÓ ZOLTÁN SZÖLÖSI TIBOR. CSABRÁDI ROZIKA. GYARMATI BALÁZS. MATIN SZILVIA. SZAKÁLLAS ZSOLT

Next