Családi Kör, 1991. július-szeptember (2. évfolyam, 26-38. szám)

1991-07-18 / 28. szám

A sztár az sztár - vélné az ember. Sport­ban, vagy a film vásznán, édesmindegy. Közös a felkészülés, a rajtláz, a teljesítmény­kényszer, a siker, vagy kudarc lehetősége. A világklasszis sportoló mégis többnyire tragi­kus figura a moziban. A pályán mindenkit le­győz s aztán elbukik egy tekercs celluloidon. Érthető. Amíg fut, úszik, vagy bokszol, igazi élményt nyújt, de egyetlen filmen sem lehet másfél órán át csak futni, csak úszni, vagy csak bokszolni. Amikor pedig - mondjuk - szerelmi jelenetre kerül sor, kiderül, hogy a vi­lágverő hős a cégliga szintjét sem éri el. A sporttárgyú filmeknek tán legvonzóbb változata, amikor a rendező emlékművet akar emelni valamely legendás világnagyságnak. The Bob Mathias Story, The Joe Louis Story, The Jim Thorpe Story. Az ügy azonban ritkán sikerül. A bajnok többnyire éppen szabályos, kiegyensúlyozott, tehát „unalmas” életmódja folytán válik világnagysággá. Aki viszont „iz­galmasan”, „filmszerűen” él, abból nehezen lesz világnagyság. Ha pedig mégis, akkor aligha alkalmas rá, hogy eljátssza saját bronzszobrát. Babe Ruth, a baseball bálványa 1920-ban óriási teljesítményt vitt véghez, 54 home run-t ért el. Ez a játék nagy produkciója: a játékos kiüti a labdát a stadionból, így aztán akadály­talanul körülfuthatja a pályát, háborítatlanul visszatérhet kiinduló pontjára, vagyis „haza­fut”. A malacképű hős bravúrjából még abban az évben nagy filmet csináltak. A címe - stíl­szerűen -ez volt: Heading Home... (Hazafe­lé...) A sportlap egyetlen mondatnyi kom­mentárt fűzött a műalkotáshoz: - A közönség már a film közepén megfo­gadta a címben foglalt felszólítást! Előfordul persze, hogy a rendezők vonzó, kellemes jelenségre bukkannak a sport baj­nokai között, így szerződtette 1940-ben a Metro Goldwyn Mayer cég Esther Williamst, az amerikai úszósport történetének legcsino­­sabb világrekorderét. Nyolc teljes hónapot töltöttek a kedves lány áramvonalasításával. Megtanították mozogni, viselkedni, beszélni és járni. - Ez volt a legfontosabb - mondta Esther. - Az úszók mind úgy járnak a parton, mint a fó­ka. Ám áramvonalasítás ide vagy oda, a rende­zők csakhamar rájöttek, hogy okosabb, ha Miss Williams a film legnagyobb részét to­vábbra is a vízben tölti. A Jupiter kedvese cí­mű film főszerepeit Hannibál, néhány elefánt és sok havas hegycsúcs játszotta. Kapóra jött az ókori Róma fürdőkultusza. Esther Williams - Amytis szerepében - néhány érdekes vízi­balettet mutatott be több megelevenedett is­tenszobor társaságában, majd dévaj mozdu­lattal egy folyóba lökte Hannibált. A pun ve­zérről a döntő pillanatban derült ki, hogy nem tud úszni, mire Amytis életmentőnek csapott fel és a partra vontatta Hannibált. Amíg a ha­bokkal küszködtek, a kamera szép közeli ké­pekben mutatta, hogyan gyűl ki a fuldokló ve­zér szemében a szerelem lángja. Néha semmiféle művészi meggondolás nem indokolja a világklasszis sportolók jelen­létét, ám ők mégis jelen vannak. Az árukap­csolás meglehetősen parlagi formája ez: a szurkoló egy rossz filmet is megnéz, csak­hogy kedvencét láthassa. Pelé például még aktív korában gyakori szereplője volt a Gunsmoke (Lőporfüst) című westernsorozatnak. Hol indiánként lopako­dott a bozótban, hol cowboyként vágtázott és közben szaporán lődözött mindenfajta kézi­fegyverből. Ha a brazil válogatott edzőtábor­ba vonult, vagy az FC Santos tengerentúli portyára indult, akkor Petének mindig időben meg kellett halnia. Joe Louis a harmincas évek végén bukkant fel először Hollywoodban. - A hang megjelenése óta ő a film legfur­csább vendége - írták róla a lapok. A szolid és népszerű Barna Bombázót csak szolid és jóságos szerepben lehetett elkép­zelni. A forgatókönyvírók afféle néger angyalt faragtak belőle. Egy Flóra nevű boszorká­nyos szexbomba minden tőle telhetőt elköve­tett, hogy rossz útra térítse és gonosz barátai majd megzsarolhassák, a nagy mérkőzés el­vesztésére kényszeríthessék. Flóra egy éjjeli mulatóban indult döntő támadásra. Izgalmas idomaival mind közelebb férkőzött a bajnok­hoz. Joe közben makacsul iszogatta a tejecs­kéjét. Amikor Flóra elhaló hangon azt suttog­ta, hogy „Zárj mágikus karjaidba...”, Joe már csaknem belefulladt a tejbe. A végén persze minden jóra fordult. Joe megnyerte a döntő meccset s az öltözőben felhajtott még egy krigli tejet... Évekkel később a Joe Louis Sto­ryban egy tehetséges fiatal néger bokszoló, Gorey Wallace játszotta a Barna Bombázó szerepét. A szemtanúk szerint sokkal jobb volt, mint az eredeti. Ő viszont a ringben nem vitte semmire. Talán úgy magyarázható, hogy igazán tö­kéletes alakítást mindeddig egyetlen bajnok nyújtott a film vásznán. Arthur Rowe, a súlylö­kés kétszeres Európa-bajnoka. Ő volt az a remek izomzatú, félmeztelen fickó, aki néhány éven át a nagy gongot ütötte a Rank-filmek főcíme alatt. Sport & Film A lengyelek a legeredményesebbek Repülőmodellezők világbajnoksága Zrenjaninban A benevezett 28 ország közül 26 válogatott vett részt a repülőmodellezők Zrenjaninban meg­tartott világbajnokságán. Mintegy 200 versenyző és ugyanennyi szakvezető és kísérő vett részt a baj­nokságon, amelyet kiváló szervezés, általános megelégedés jellemzett. Csak a jugoszláv váloga­tott volt foghíjas a szlovén és a horvát vendégek visszalépése miatt, így a válogatottunkat két viso­­kói, Nova Pazova-i, pancsovai, tre­njanini és egy mostari versenyző alkotta. A három versenycsoportban 18 érmet osztottak ki egyéni és csapatversenyben, amelyek közül a legtöbbet, hatot, a Szovjetunió szerzett meg, vi­szont az összetett csapatbajnoki címet Lengyelor­szág szerezte meg Kína és a Szovjetunió előtt. Ju­goszlávia a 13., Magyarország pedig a 8. helyen végzett. A versenyről a magyar válogatott vezetőitől, Pir­­kot Györgytől és Direr Ervintől kértünk véleményt. - Őszintén szólva részt szerettünk volna venni a PAN-KUPA versenyen is, de azt az itteni politikai helyzet miatt lemondtuk. Később a rádióból szerzett értesüléseink után elhatároztuk, hogy a teljes ma­gyar csapattal részt veszünk a VB-n. Az elképzelés megvalósult, semmilyen politikai feszültséget nem éreztünk a versenyen. A rendezés, az elhelyezés, az ellátás nagyon is kielégített bennünket, de his­­­szük, hogy mindenkit. Annak örültünk volna legjob­ban, ha a magyar csapat jobb eredményt ér el. Hogy ez nem sikerült, a mi hibánk, de ennek ellené­re nagy örömmel tölt el bennünket, hogy a jugoszlá­viai Zrenjaninban zökkenőmentesen zajlott le a ver­seny, úgy érezzük, mindenki megelégedésére. Kö­szönet érte! (hi) 46 W.

Next