Családi Kör, 1994. július-szeptember (5. évfolyam, 27-39. szám)
1994-07-28 / 30. szám
Két legény állott a piacon a gombaárus sátor két szögletén. Egyik hórihorgas barna, a másik köpcös, szőke hajú. Mindegyik lábánál kőkorsó, néha le-lepillantottak rá. - Mi van abban a korsóban? - bökött a barna legény mellett nyugvó kőedényre a szőke. Amaz szúrósan visszanézett, ami nem is csodálnivaló, hiszen már vagy egy órája nem szólította meg senki. Azért megmondta: - Pálinka. - S kisvártatva megkérdezte: - Hát a tiédben? - Abban is - vetette oda a szőke. - Csak sokkal különb a tiédnél! - Honnét tudod? - A szemed állásából. - Ezt nem értem - csodálkozott el a hórihorgas. A köpcös szőke elnevette magát. - Mert olyan mérgesen nézel, mint aki vackort ivott reggelire. - Márpedig az én pálinkám eperből való! - vágta rá hetykén a barna legény. - Az enyém meg dió. - Van az én pálinkám olyan erős, meg zamatos is, mint a tiéd - szólalt meg ismét a barna. - A baj csak az, hogy sosem fog kiderülni. - Aztán mért nem? - Mert vásárolnak itt dinnyét, paradicsomot, retket, tejet, túrót, éppen csak azt nem hallottam, hogy eper- vagy diópálinkát keresett volna bárki. - Elég bolondok - így a hosszú barna legény. - Mert aki ebből egy kupicányit kóstol, abba sem bírja hagyni. Magunk pároltuk, szűrtük, olyan ez, mint az arany. - Az enyém meg gyémántízű dió. Még a napsugár ízét is megérezni benne. A kerek képű szőke megkockáztatta: - Nem kínálnál meg belőle? - Ingyen? Te adnál a tiédből? - Hogyan adhatnék? Minden cseppjéről elszámoltatnak otthon! - így vagyok vele én is. - Az baj. Nézegették egymást. A korsókat is. Fúrta oldalukat a kíváncsiság meg a vetélkedőkedv. - Pedig én bizonyos vagyok benne, hogy a mi diópálinkánknak nem akad párja - mondta megint a szőke. - De a mi eperpárlatunknak sem! A szőke összehúzta a szemét hamiskásan: - Hát egy árva paták sincs a zsebedben? A barna fontolgatta a választ, végül mégsem akart szégyenben maradni: - Öt krajcár tán ha akad. - Adok én neked kóstolót öt karjcárért - ajánlotta föl a szőke, s előhúzott egy kis faragott pohárkát a tarisznyájából. - Nem bánom, így kóstolta meg öt krajcárért a diópálinkát a fanyar kedvű, hórihorgas legény. - Nem rossz az íze - ismerte el. - Hanem az ereje hol van a miénktől? - Tudod mit, öt krajcárért én is megpróbálom azt a híres eperpálinkát. A barna legény is tartott magánál egy Mese, mese, meskete Öt krajcárért pálinka Oby Gyula Fűzfácska Hosszú haja földig ér, felborzolja déli szél. Simogatja napsugár. Tücsök neki muzsikál. Altatja két madárka. Elszendereg fűzfácska. Hold karéja ráragyog. Csodálják a csillagok. Történetek a Bibliából Gedeon vendége (Bírák könyve, 6. rész) Izráel fiai gonoszul cselekedtek megint az Úr szeme láttára, és ezért az Úr a midiániták kezére adta őket hét esztendőre. Izrael fiai a midiánitáktól való félelmükben barlangokat, rejtekhelyeket készítettek, erődítményeket építettek a hegyekben. Mert, ha Izráel vetett, a midiániták rájuk törtek, elpusztították a föld termését, és nem hagytak meg sem ökröt, sem juhot, sem szamarat. Csapatostul jöttek, mint a sáskák, sem nekik, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték mind az egész földet. És Izráelnek nem maradt élelme semmi. Amikor pedig Izráel fiai az Úrhoz kiáltottak, prófétát küldött hozzájuk, és ő azt mondta nekik: - Azt mondja az Úr, Izráel Istene, én vezettelek ki benneteket Egyiptomból, én hoztalak ki a szolgálat házából, én mentettelek meg benneteket az egyiptombeliek kezéből és minden nyomorgatóitok kezéből, és én adtam nektek ezt a földet. És azt mondtam nektek: ne legyenek nektek idegen isteneitek énelőttem, de ti nem hallgattatok számra. Ezt mondja az Úr. És eljött az Úr angyala, és leült Gedeon cserfája alatt; Gedeon pedig éppen búzát csépelt pajtájában, hogy megmentse a midiániták elől. És azt mondta az Úr angyala Gedeonnak: - Az Úr veled, erős férfiú! Gedeon pedig így szólt: - Kérlek, uram, ha velünk van az Úr, miért ér bennünket mindez? Hol vannak az ő csodái, amelyekről atyáink beszéltek nekünk? Hát nem az Úr hozott ki minket Egyiptomból? Most pedig elhagyott minket, és a midiániták kezére adott. Az angyal pedig így szólt hozzá: - Menj el, és erődnek erejével te megszabadítod Izráelt a midiániták kezéből. Gedeon pedig így válaszolt: - Kérlek, uram, miképpen szabadíthatnám én meg Izráelt? Az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb fia atyámnak. Az angyal azt felette neki: - Én veled leszek, és úgy megvered Midhánt, mintha egyetlen ember volna. 22 / 1994. JÚLIUS 28.