Családi Kör, 1996. április-június (7. évfolyam, 14-26. szám)
1996-04-04 / 14. szám
Húsvétra Köszönt e vers, te váltig visszatérő holtámanas a roidi tajakon, Ma -/ - ' í» — s - - - t - ' - -Te zsindúio et> zendülő pagonyi Kösz: - e '-srs é 's* C *-' ■ - * re., 8*. - .-yc .jí /ictí/Y.'i Ow odiOií« £i.. * ; ~ " 'V • S'Horn S az síeli gvozü v —2 c . .ulúsön. i PRILIS 4. A félig-metraig függő :. ... vagyis a rezsik okoztatási eszközök és . a.. napvilágot az ellenzéki pártokat szapuló, becsmérlő írások és elemzések. Mostanában már nem is olvasom el az ilyen cikkeket és tanulmányokat; elég a címüket átfutni, s máris tudom, mit akar mondani a szerző. c az a fránya eszmei mondani ak .. • . . .van véve - bármennyire is kellemet.3" .. ezt másként gondolkodóknak - nak az értékelőknek, akik egy . • ...unak elmondani a szerbiai poétika: rásmilyenségét akaró pártokról. Igen,s szervezetlen, szétvert és tehetetlen, ráadás.1. e demokráciától egyre távolabb kerülő csoporto. *n e akulnak át a legnagyobbak is, például Djskovíc, Binaic és Kostunica meg Seselj társasága a kicsikről és parlamenten kívüliekre, rém is szólva. Hasonló dolgokat mondhatnánk el a kisebbségi politikai érdekvédelm. szövetkezésekről is, ha érdemesnek találnánk külön foglalkozni ezekkel a politikai pártokkal. De nem érdemes, hiszen semmiben sem különböznek a szerbiai politikai élet általános jellegzetességeitől, meghatározóitól. Sajnos, de azok sem menekülhetnek a Balkántól, akik Európát áhítanak vagy legalább mondanak. A kisebbségi pártokról még csak annyit, hogy esetükben az is nehezíti a normális munkát, hogy nemcsak a rezsim ellenszenvét, hanem egy seregnyi ellenzéki szerb párt támadásait és rágalmait is ki kell védeniük. Ami nem véletlen, elvégre Szerbia igenis nemzetállammá alakult át a joghurtforradalom óta, írjon bármit is erről a témáról az alkotmány, hirdessen bármit is a pártprogramok akármelyike. Száz szónak is egy a vége: baj van a szerbiai ellenzékkel. Az uralkodó párttal is, de ezt tudtuk már hatalomra jutásának pillanatában is, sőt a hatalom megszerzése előtti időszakban is í a meglehetősen szépen infeeállítottságú szövetkezé>gy volt esélyük a hatalomor tiszteletre méltó tömeagük mögött, és hogy a (bármennyire is megszórt ...ű rnek túlfűtött hangulatába. . . 1. változásokat kívánt, végért. ..fc ás szebb élet reményébe , úgy irányítani és vezetni. Az.-...re azonban képtelen volt kihasznált . . séi et. ...csorban azért, mert nem sme. . .si a fenetóságet. Meg azt sem tudom. joc.ogy nem a velejéig reakciós, az .rtc-mac.ogizmus helyett nemzeti-nacionalista indu.aokat szító szocialisták túllicitálásával érhetnek célba, hanem csakis egy körzet polgári értékeket és vívmányokat felkiált ellentámadással. Ennek a melléfogásnak a levét isszuk még ma is. És ennek a rossz, esetenként buta politikának köszönhetik a szocialisták, hogy kisebbségből is sikerült hatalomra jutniuk, szán pedig kisebbségből is sikerült megszároltaniuk a hatalmukat. Nem, merre de érzésem szerint nem is akarta az ellenzék igazi választási lehetőség elé állítani a szerb választópolgárt. Nem merte, mert attól félt hogy amennyiben nem liheg eléggé erőteljesen a nemzeti fellendülésben, az „öntudatra ébredő” szerbség hátat fordít neki, s nem akarta, mert alapjában véve ugyanazt kívánta, mint a szocialisták, csak egy kicsit másképpen. Ez a másképpenség azonban csak arra korlátozódott, hogy Milosevic helyett egy másik nevű politikust kívántak az elnöki székbe ültetni, a szocialisták helyett pedig egy másik nevű pártot kívántak kormányalakítási lehetőséghez juttatni. Magától értetődik, hogy ennek a régi vétkének a következtében a szerb ellenzék sem menekülhet a felelősségtől mindazért, ami Szerbiával és a szerbiai polgárokkal történt az utóbbi hat-hét évben. Legnagyobb bűnük az, hogy rossz politikájukkal, a csak perszonális változások akarásáig terjedő ellenkezésükkel nemhogy megnehezítették volna, hanem hathatósan segítették a milosevici nemzeti-nacionalista terjeszkedési program törvényerőre emelését. Az már csak következmény, hogy ezzel a szélmalomharccal önmagukat is tönkretették, hogy elveszítették identitásukat, és hogy az annyira áhított hatalom megszerzésének reményében egymást is gyötörték, taposták és rombolták. Szerencsétlenségünkre másféle ellenzékünk nincsen. Ettől a szétvert és tanácstalan ellenzéktől kell elvárnunk a változásokat és a változtatásokat. Ami nem is annyira lehetetlen, mint ahogyan gondoljuk. Csak végre belső változásokat kellene eszközölni az ellenzéki pártokban is; végre Draskovicéknak is meg kellene köszönni eddigi ténykedésüket, és az irányítást meg a vezetést olyan emberek kezébe adni, akik értelemmel akarják a másmilyenséget, Szerbia demokratikus átalakulását. FEHÉR István r. Ha szabad . Szétver is lehetetlenség