Családi Kör, 1997. július-szeptember (8. évfolyam, 27-39. szám)

1997-09-18 / 38. szám

A kupuszinai műkedvelő színjátszók a máso­dik világháborút követő években is hozzá­igazodtak a nézők ízléséhez, kívánságai­hoz. Igaz, kezdetben - villanásnyi időre - akadozott a munka, mert 1946 szeptemberében id. Sturcz József nyugdíjba vonult és elköltözött a baranyai Vörösmartra. De az ifjabbik Sturcz Jó­zsef, a mozgalom helybeli úttörőjének a fia azonnal átvette az örökséget, a gazdag szellemi örökséget, s a fiatal tanítónak köszönhetően a folyamatosság nem szűnt meg - mondja beszélgetőtársunk, Ba­logh Pál. Így már 1947. január 1-jén megalakult a ka­puszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület. Az alapítók ugyanazok voltak, akik már addig is sokat, rengeteget tettek a falu kulturális életének fölvirá­­goztatásáért. A műkedvelők több szakosztályban kezdték vagy folytatták a munkát. A színjátszókat és a Bokréta szakosztályt ifj. Sturcz József, a zenei szakosztályt Szurap Mihály vezette. A színjátszókat senki sem féltette, mert ifj. Sturcz József tudta, érezte, hogy az érvényesüléshez - a tehetségen kívül - sok-sok lehetőség is kell, de jórészt ez is adott volt. Vezetésével, irányításával az amatőrök most már drámákat is színre vittek. A kupuszinaiak részt vettek a Daloló Ifjúság elnevezésű községi rendezvénysorozat műsoraiban, majd a Négyes, Ötös vagy Hatos Fogat munkájában. Ifj. Sturcz József a következő darabokat ren­dezte Kupuszinán: Falurossza, Piros bugyelláris, Sárga csikó, A bor, Sári bíró, A vén bakancsos és fia, a huszár, A falu gyöngye, Tépett rózsa, A csi­kós, Lúdas Matyi, Náni, Juhászlegény, szegény ju­hászlegény, Parasztkisasszony, Sárga rózsa, A ki­cserélt menyasszony, Haragszik a pusztabíró, A vereshajú (népszínművek); János vitéz (daljáték); Mézeskalács, Három a szerelem, Piros szegfű, Aranykakas, Zeng az erdő, Mágnás Miska (operet­tek); Szakadék, A tanítónő (drámák); Tündéror­szág vándorai, Pán Péter, Iván Kovács, Árgirus ki­rályfi, A bűvös táska (gyermekszínművek)... Összegezésképpen leírhatjuk, hogy ifj. Sturcz József 1947-től 1983-ig az egyesület színjátszói­val 18 népszínművet vitetett színpadra, 8 zenés vígjátékot, 7 operettet, 2 drámát, 5 mesejátékot, 8 alkalmi műsort, 5 Daloló Ifjúság-műsort. Az amatő­rök hétszer vettek részt a szomszédos falvakkal közösen szervezett, úgynevezett Fogatok verse­nyein. Az életmű: 61 rendezvény! Sturcz József­nek nem a pesszimizmus volt a műfaja. Az ő műfa­ja a munka volt. A színházhoz és a közönséghez fűződő szeretete éltette, mozgatta: az a tudat, hogy a színháznak és a közönségnek szüksége van rá. Kupuszinán mindig telt ház ünnepelte a ta­nítót és tanítványait. A többszöri ismétlésekre ser­kentő vastaps egy különleges, kivételes pedagógi­ai teljesítményt is köszöntött. Mintha éppen Sturcz Józsefre szabta volna Pilinszky János e sorait: „Ahová estél, ott maradsz. / A mindenségből ezt az egyet, / ezt az egyetlen helyet, / de ezt azután megszerezted...” Azután 1983-tól, amikor már ifj. Sturcz József is megvált a színpadtól, fiatalabb erők kapcsolód­tak be a munkába. Zsivó Péter Móricz Zsigmond Úri muriját rendezte meg, Szmolenicki József az Énekes madarat, az Elveszem a feleségem című darabot, a Dankó Pistát, a Férjek papucsban című vígjátékot, a Piros szegfűt, a Kutyaszorítót. Dienes Mihály a Három kalapot, az Igazolatlan éjszakát, a Tűvétevőket és Fitos Teréz (zombori szerző) Bo­nyodalmak a Northon-kastélyban című vígjátékát. Molnár József munkái: Kolduskisasszony, Babos kendő, Vacsora Budán, Kölcsönlakás, Sárgarigó­fészek, A hölgy hozzám tartozik, Elvámolt éjszaka és egy különműsor Legyen a vendégünk címmel. „Ide nekünk az oroszlánt is!” - mondták a szín­játszók Kupuszinán is. William Shakespeare egyet­len mondata mindent elárul a színészekről. A szí­nész - még a műkedvelő is - attól színész, hogy szeretne eljátszani minden szerepet, akár az oroszlánét is. Nagy hírnevet szereztek a falunak a színjátszók tavaly és tavalyelőtt is, amikor díjat kap­tak a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találko­zóján. Ezért (is) foglalkoztunk velük a legtöbbet, de beszélgetőtársunk, Balogh Pál arról számolt be nekünk, hogy azért Kupuszinán egyéb fények is megcsillantak. - Messze földön híres a mi népi tánccsopor­tunk is. Ifj. Sturcz József, a csoportvezető 1947- ben fölkereste a falu idősebb házaspárjait, tőlük leste el a tájra jellemző tánclépéseket, variációkat. Lassacskán kialakult a csoport igen gazdag tánc­repertoárja. A tánccsoportnak gyorsan híre ment az országban és külföldön egyaránt. Felléptek Belgrádban, Zágrábban, Rijekán, Opatiján, Újvi­déken, Szabadkán. Japán és nyugatnémet tévé­sek örökítették meg a műsorainkat. A Kalocsai Nemzetközi Folklórfesztiválon a három nagydíj kö­zül megszereztük a másodikat. A kicsinyek és a felsősök csoportja is megalakult, működött egy ideig a leánykórus... A táncegyüttes vezetését aztán 1979 őszén Marásek­ Gáspár vette át, az iskolánk fiatal tanára. Közös munkába kezdett Silling István magyarta­nárral. Fölelevenítették a lakodalmi szokásokat. Fent, a színpadon összeállt a Kupuszinai lakoda­lom című táncos műsor. Ezt a műsort 1988-ban ki­adták hanglemezen és hangszalagon is (Kupuszi­nai lakodalom címmel). Nemsokára kiadhattuk a második kazettát is, Vidám kupuszinai népdalok címmel. Keresett csoport lettünk: együttesünket mindenütt nagy-nagy megbecsüléssel, meleg tapssal fogadták. Eljutottunk Svájcba, azután a mohácsi busójárásra, a Határon Túli Magyarok Néptánctalálkozójára, Pécsre, Harkányba, másho­vá is. Budapesten a Magyarok Világszövetsége III. Világtalálkozójának alkalmából mutatkozhattunk be. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a zenei szakcsoportot Dienes Mihály vezeti. És talán még ennyit: 1978-ban megalakult a néprajzi csoport, s nagyon hasznos munkát végez. A falu népi értéke­it őrzi, mindazt, ami a múltunk része és a­ jelenünk alapja. Végezetül: Tót Zsaklina vezeti az 1996-ban megalakult Sztepp Társastánccsoportot - bemuta­tóikkal rendszerint nagy sikert aratnak. - Hát­­ nem szólhattam mindenkiről és min­denről, minden megmozdulásról érdeme szerint. De kimondom: hálás köszönettel tartozunk azok­nak is, akik az anyagiakat előteremtik és fizikai munkát is vállalnak. Vannak gondjaink is, persze. Nem vagyunk elkényeztetve, habár az iskola, a he­lyi közösség, a helyi szövetség önzetlenül segíti a megmozdulásokat - lehetőségeihez mérten. Mi itt összefogtunk, és ünnepeinket semmi sem ronthat­ja el. Legnagyobb vágyunk, hogy jövőre mi szer­vezhessük meg a Vajdasági Magyar Amatőr Szín­játszók Találkozóját, és méltóképpen szeretnénk megünnepelni egyesületünk félszázados fennállá­sának évfordulóját is. Őrizze meg Kupuszina mindvégig a derűlátá­sát! Úgy tudom, hogy sok helyütt szinte lángolnak a tettvágytól az amatőrök. Ám ha hiányzik belőlünk az emberség, a hűség a hivatásunkhoz, nagyobb vagy kisebb közösségeinkhez, akkor bármit te­szünk is, nem érheti el a teljességet. A kupuszinai műkedvelők hűsége mindenesetre példamutató: BARÁCIUS Zoltán Műkedvelők Ötvenéves a kupuszinai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület - Látogatóban Balogh Pálnál (2.) A KUPUSZINAI NÉPI TÁNCOSOK CSOPORTJA 20 / 1997. SZEPTEMBER 18.

Next