Családi Kör, 1998. január-március (9. évfolyam, 1-13. szám)
1998-03-12 / 11. szám
Bori Imre: A szabadságharc egy olvasókönyvéből Nemzeti harc - társadalmi küzdelem 1848. március 10-én a Pesti Hírlap (Kossuth Lajos újságja) közölt egy cikket, amely a nagy várakozások közül elsősorban a társadalmi igazság diadalát várja a közelgő forradalomtól, mintegy jelezve, hogy a nemzeti ügy 1848 tavaszán társadalmi ügy, amely öt nap múlva a megszülető 12 pont egyikét képezi majd. Petőfi Sándor a Pesti Hírlap cikkét versével nyomatékosítja. Nyomtatásban nem jelent meg 1848. március 11-én, hiszen a cenzúra még létezett és dolgozott. Kéziratban terjedt, s igen gyorsan ismertté vált. Petőfi Sándor verseinek új kiadásában e vers kapcsán a magyarázó jegyzetben ezt olvassuk: „A kétes hitelű, de a költemény hatását jól érzékeltető történelmi anekdota szerint a pozsonyi országgyűlés ülésére érkező Széchenyi István a vers kezdetével ijesztett rá az egybegyűlt főurakra.” E jelek szerint a lelkek akkor már készen álltak a forradalomra, a nemzetire és az osztályharcosra egyaránt! BORI Imre Petőfi Sándor DICSŐSÉGES NAGYURAK... Dicsőséges nagyurak, hát Hanem mégse!... atyafiak, Hogy vagytok? Megálljunk! Viszket-e úgy egy kicsit a Legyünk jobbak, nemesebbek Nyakatok? Őnáluk; Uj divatu nyakravaló isten után legszentebb a Készül most Nép neve: Számotokra... nem cifra, de Feleljünk meg becsülettel Jó szoros. Nékie. Tudjátok-e, mennyit kértünk Legyünk nagyok, amint illik Titeket, Mihozzánk, Hogy irántunk emberiek Hogy az isten gyönyörködve Legyetek, Nézzen ránk, Vegyetek be az emberek örömében mindenható Sorába... Kezével Rimánkodott a szegény nép, Fejeinkre örök áldást S hiába, Tetézzen, Állatoknak tartottátok Felejtsük az ezeréves A népet, Kínokat, Hát ha most mint állat fizet Ha az úr most testvérének Tinéktek? Befogad; Ha megrohan mint vadállat Ha elveti kevélységét, Bennetek, Címerit, S körmét, fogát véretekkel S teljes egyenlőségünk el-Festi meg? Ismeri. Ki a síkra a kunyhókból Nemes urak, ha akartok Miliomok! Jőjetek, Kaszát, ásót, vasvillákat Itt a kezünk, nyújtsátok ki Fogjatok! Kezetek, Az alkalom maga magát Legyünk szemet mindnyájan Kínálja, Egy láncnak, Ütött a nagy bosszuállás Szüksége van mindnyájunkra a Órára! Hazának. Ezer évig híztak rajtunk Nem érünk rá várakozni, Az urak, Szaporán, Most rajtok a mi kutyáink Ma jókor van, holnap késő Hízzanak! Lesz talán, Vasvillára velők, aztán Ha bennünket még mostan is Szemétre, Megvettek, Ott egyék a kutyák őket Az úristen kegyelmezzen Ebédre!... Tinektek! [Pest, 1848. március 11.] Az újabb események, melyek a Rajnán túl történtek, uj eszmékből keletkeztek, s új eszméket fognak előidézni. Micsoda uj politicai alakulások fejlődnek a processussból? megállandjáke a próbát vagy sem? átengedendik-e, rövid kísérlet után, a régibb eszméknek és institutióknak a helyet? - mindezt a jövő fogja megmutatni. Mi bennünket illet: a reformok terén ne engedjük magunkat az új eszmék által szélsőségekre ragadtatni; ne feledjük, hogy állásunk a francziáéktól merőben különbözik. Ott a „munkaorganisatio” áll az ideiglenes kormány programmján; s mi még az adós örökváltság ügyével sem vagyunk tisztában. Politicánknak most nem lehet más köre és alapja, mint melly az országgyűlési teendők iránt közelebb tett föliratban ki van tűzve. Ott áll e fölirat homlokán a felelős parlamenti kormány eszméje; az eszmét kell törekednünk megtestesíteni, átültetni constitutióinkba. Vannak azonban a föliratnak egyéb tárgyai is, mellyeket szintén tisztába kell hoznunk, s pedig az idők jelleme s a körülmények kivánata szerint. Illy eldöntésre vár az adó s örökváltság ügye. E tárgyak tisztába hozatalát az aristocratia érdeke követeli mindenekelőtt. Részünkről óhajtjuk a magyar aristocratiának a dicsőségét, hogy belátásából és igazságszeretetből vegyen részt a status minden terheiben, s hogy ez az igazságos osztozást a kötelességekben most önként és maga írja törvénybe, meddig a törvényhozási hatalmat még kizárólag gyakorolja. Mondjátok ki, hogy mindenki vagyonaránylag vegyen részt az állomány terheiben. Osszátok el a hadi adót azon kulcs szerint, melly szerint az országos pénztárba fizetés a múlt országgyűlésen a törvényhatóságok közt feloszlatott. Tudjuk, hogy ez után egyes visszaélések s kivetési igazságtalanságok fognak történni, de kérdjük ismét, nem hasonlíthatatlanul tűrhetőbb-e mindez a mostani merőben igazságtalan s eredményében veszélyt is okozható állapotnál? Rendkívüli időkben rendkívüli politikát kell követnünk. (Pesti Hírlap, 1848. márc. 10.) 16/1998. MÁRCIUS 12.