Családi Kör, 2000. április-június (11. évfolyam, 14-26. szám)

2000-04-27 / 17. szám

20 / 2000. ÁPRILIS 27. A lótó-futó riporter hálát rebeghet az égnek, ha olyan emberrel, mű­velődési dolgozóval találkozik, amilyen a csókás Vas Tibor, aki azt állítja, hogy az az elnök vagy titkár, akinek munkáját csak elisme­rés övezi, bölcsebb, mint az öreg Lear király. Vas Tiborral a riporter meg­oszthatja az örömöket. Tudjuk, nem könnyű ma betölteni a posztot. Az új­ságírók sem adják egymás kezébe a kilincset: gyakran megfeledkezünk a „nemzet napszámosairól", s csupán akkor kapjuk föl a fejünket - ha föl­kapjuk -, amikor az egyént vagy az egyesületet kitüntetik. De hát a műked­velő-mozgalom - akárcsak a színpad művészete - nemigen számíthat az utókor dicséretére, a halhatatlanság­ra. A csókai Móra Ferenc Művelődé­si Egyesületben is minden csak az­nap történik: megismételhetetlenül és végérvényesen. Ez a gyönyörű és egyben szomorú is ebben a munká­ban, mondja beszélgetőtársunk, Vas Tibor. Már a közvetlen elődök ered­ményeiről is alig szólunk. Pedig hát...­­ Itt, Csókán - hallom Vas Tibor­tól - nem nőtt fel még olyan nemze­dék, amelyikből hiányzott volna az egyesülethez fűződő kapcsolat. Nem úgy cseperedtek föl a fiatalok, mint az árvák. Voltak előttünk példák, mércék. Nem mondta senki rezignál­­tan: „Majdcsak felnőnek, és lesz va­lahogy. Nem lézengtek a faluban vakon, süketen. Igaz, nálunk a jugoszláv állam megalakulása után kissé megkésve, csak 1924-ben hallattak ma­gukról először a magyar műkedvelők. Erejükből akkor olyan darabokra fu­totta, mint a Gyimesi vadvirág, a Piros bugyelláris, a Sárga csikó... Az el­ső helybeli műkedvelőcsoportot az Önkéntes Tűzoltótestület hívta életre, majd 1939-ben Jung József plébános megalakította a csókai katolikus magyar ifjúság kulturális szervezetét. Aztán 1945-ben megváltoztak, az eszmék, de a csókaiak mindig letették szavazatukat a kultúra mellett, s a pipogyák az ajtón kívül rekedtek. Igaz, mostani egyesületünk csak 1970- ben alakult meg. Harminc éve. - Mostanában az emberek csak szórakozni akarnak. „Mert ránk fér" -mondják égre emelt tekintettel, és összedőlt múltjukra, sanyarú hétköz­napjaikra, a párthovatartozásukra, megalkuvásaikra gondolnak mély só­hajjal. Elég volt a szenvedésből, a köznapi gyötrelmekből. Lebegjünk va­lami táncos csodában. Csárdást hóban is lehet táncolni. Én megértem őket. Ezért azon vagyunk, hogy a szórakozásra megadjunk minden lehe­tőséget. Mi vagyunk, akik kézen fogjuk gyerekeinket, mi kötjük a verset fi­ataljaink lelkére, mi vagyunk a mozgalom „összetartó malterja”. Múltunk, jelenünk és jövőnk hű képe a tartalmas eredménylista, amely létünk min­den szépségét felszínre hozza. Mert­­ ne szóljon meg bennünket ezért­­, én most dicsekedni akarok. Mert van mivel, van kikkel. * Nem félünk a szívet melengető szavaktól. Halljuk hát, mi min­den történt az egyesületben az utóbbi években, és mit várnak a hol­naptól.­­ Elmúlt négy év, amióta a jelenlegi vezetőség átvette az egyesület irá­nyítását, így hát elérkezett munkánk fölmérésének az ideje. Elöljáróban hadd illusztráljam az eredményességet számokkal: 1996 tavaszán az egyesületnek mindössze 70 tagja volt, ma 308 a számuk. Nem kevesebb, mint 14 szakosztályt működtetünk. A legfiatalabb csoportunk a Tipogő ne­vű táncegyüttes. Az óvodások és alsósok csoportvezetője Kökény Márta, aki gyermekjátékok oktatásával tűnik ki. A Topogó táncegyüttes alsósok­ból és felsősökből áll. Tavaly a Kőketánc nevű vajdasági néptáncverse­nyen első helyezést értek el rábaközi táncokkal. Oktatójuk Szécsi Anikó és Pólyák Dániel. A Galagonya táncegyüttest felsősök alkotják, a Sóvirág­nak ők adják az utánpótlást. Ez a Sóvirág együttes pedig az idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját. Gazsó Tibor szakosztályvezetőtől megtud­hatja, hogy táncosai minden évben föllépnek a Gyöngyösbokrétán, más hazai és külföldi rendezvényeken. Citerazenekarunk hat tagot számlál, s Kobrehel Zoltán az oktatójuk. Citerakettősünk a tavalyi Szólj, síp, szólj! népzenei versenyen dobogós helyezést ért el, harmadik lett. A Bokréta nevű leánykar 14 tagú, a Dél- Alföld jellegzetes dalait énekli, de más tájegységekéit is. Két éve Adán, a Vass Lajos Népdaléneklési Verseny ezüstdíjasai voltak, tavaly meg a Szólj, síp, szólj! vetélkedőn elsők lettek. Újvidéken szólistáink több értékes díjat kaptak. Kovács Éva az első, Szécsi Karolina a második, Sture Katarina a harmadik helyen végzett, vagyis: a Szólj, síp, szólj! nevű rendezvény gyakran a csókaiak elsöprő győzel­mét hozza. A Csalogány asszonykó­rusba 15-en gyűltek össze. Adán, a Vass Lajos Népdalversenyen leg­utóbb arany minősítést nyertek. A két énekkart Tóth Rozália vezeti, a szak­mai tanácsadó pedig elismert népze­nekutatónk, Bodor Anikó. A férfikarnak, amely pásztor-, ka­tona- és huszárdalokat énekel, 14 tagja van. Ez a csoport is kiváló első helyet ért el Adán, az említett népdal­­versenyen 1998-ban, s jogot szerzett rá, hogy 1999 tavaszán részt vegyen a budapesti döntőn. De a háború közbeszólt: Hajnal Attila csoportja akkor nem hagyhatta el az országot. Tevékeny a kézimunkacsoportunk és a gyűjtőké, 28, illetve 12 taggal. A Csókán megtartott MIRK '99 rendezvényen (a gyűjtők és kézimunkázok nemzetközi kiállításán) a következők nyertek díjat: Börcsök Erzsébet és Vas Erzsébet (I ), Margit Erzsébet és Érics Ildikó (II.), Fehér Piroska, Ugri Piroska, Fehér Ibolya, Harcsa Anna, Savic Julianna (III.), Kovács Mária, Novotni Irénke, Szilágyi Julianna, Papp Rozália, Szabó Erika pedig dicsé­retben részesült. Gyűjtőink - Keszég Norbert, Lévai János, Zivk­ Dusán - első díjat kaptak. Irodalmi és színjátszó csoportunkat ketten irányítják: Martonosi Klára és Mihály. Egy éve zenekarunk is van, tagjai: Dóré Mihály, Baji Endre, Pólyák Dániel, Vrábel Mihály és Vas Endre. Hát így, egyelőre ennyit. Pénzünk kevés, „nyújtózkodni" alig merünk. A legnagyobb támogatást a csókai helyi közösségtől és a képviselő-testü­lettől kapjuk, de jelentősebb rendezvényekre a magyarországi Illyés Köz­­alapítvány, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint a kisebb­ségügyi minisztérium is nyújt segítséget. S lesz jelentős rendezvényünk az idén is: szervezzük a Vajdasági Táncháztalálkozót (a Vajdasági Magyar Folklórközponttal együtt). Egyik nagy rendezvényünk a monostori tábor, s az idén tartjuk meg a gyerekek néptánctáborát is. Más terveink is vannak, ezeket már „berajzoltuk” a programba. Csalogány nevű asszonykórusunk és a Férfikórus május elsején részt vehet a Vass Lajos Kárpát-medencei Népzenei Találkozón Budapesten, az Erkel Színházban. A tavalyi Szólj, síp, szólj! vetélkedő legjobbjai és a Topogó táncegyüttes júniusban Nyír­egyházára utazik, a határon túli magyarok X. gyermek-néptáncfesz­­tiváljára. Vendégszerepelünk továbbá Orosházán (Bokréta, Sóvirág, Szö­kős) és Balatonszentgyörgyön (Sóvirág, Szökős), Decsen és másutt. És készülünk más idei vetélkedőkre is, a Kőketáncra, a Durindóra és a Gyöngyösbokrétára. Négy év eredményessége, sikere fűződik tehát Martonosi Mihály (el­nök), Morojkó József (alelnök), Vas Tibor (titkár), Terzin Ibolya (pénztáros), Hajnal Erika, Klubk­a András, Vágó József, Fáy Tibor, Baji Géza és Zsub­­recki Lajos elnökségi tagok nevéhez. „Családunk tagjai” ők, annak érez­heti őket az egész tartomány magyarsága is. Mindannyiunkat nagy örömmel tölt el a csókaiak sikersorozata. Ennek folytatását várjuk a továbbiakban. KERN Kálmán Műkedvelők Vannak előttünk példák, mércék Beszélgetés Vas Tiborral, a csókai Móra Ferenc ME titkárával Az egyesület 308 tagja 14 szakcsoportban működik - Meghívások magyarországi vendégjátékokra A CSÓKÁS ASSZONYOK ÉNEKKARA A HÁROM ÉVVEL EZELŐTTI DURINDÓN

Next