Családi Kör, 2000. október-december (11. évfolyam, 40-52. szám)
2000-11-02 / 44. szám
egy ilyen környezetben, ahol a városokban már nem is létezik magyar nyelvű oktatás, csak a szórványokban, a művelődési egyesületeknek és az egyéb magyar jellegű civil szervezeteknek kell központosítaniuk magyarságmegtartó szerepüket. Rámutatott azonban arra is, hogy rendkívül korlátozottak a lehetőségeik azzal kapcsolatosan, hogy milyen módon hassanak azokra, akik még magyarnak érzik magukat, s hogy miként vonják be őket a művelődési egyesületek tevékenységébe. A továbbiakban kitért a pénzelési gondokra is, az intézményes, önkormányzati anyagi támogatást szorgalmazva. A felszólalók a továbbiakban utaltak még a vidéki értelmiség hiányára, és a Bácskába való elvándorlás problematikájára. Sok szó esett a dél-bánáti magyar nyelvű oktatás fontosságáról, meg a magyar tagozatok visszaállításának szükségességéről. Varga Sándor nyugalmazott hertelendyfalvi tanító ezzel kapcsolatosan megállapította: „Mindaddig, amíg az elemi oktatásban hiányt érzünk, mi az ifjúság munkájáról és a magyarság öntudatáról gyengén szólhatunk!” Balassa Julianna többek között rámutatott a dél-bánáti magyar iskolák helyzetére, hangsúlyozva, hogy „az osztatlan tagozatokba itt, Dél-Bánátban bele kell nyugodni, s nem is olyan elvetendő, ha az az ára, hogy megtartsuk a magyar tagozatokat". Az áldatlan versed oktatásügyi állapotokról Kriszbai Hajnalka számolt be, mondván, hogy ott már 9 éve nincs magyar tannyelvű oktatás, s azt csupán anyanyelvápolással pótolják. A hertelendyfalvi származású dr. Nagy Sándor nehezményezte, hogy nincsenek magyar szakkádereink, egyben hangsúlyozta, hogy nézete szerint a bánáti magyarságot a Teleház-mozgalom köthetné össze, segítséget nyújthatna az oktatásban, nevelésben meg a külkapcsolatokban is. Ezért szállt síkra a Teleház-mozgalom bánáti fejlesztéséért. A debelyacsai Mérges Sándor megállapítása szerint a Bácskában tanuló bánáti diákok 60-70%-a nem tér vissza az ipar nélküli, sáros bánáti faluba, hanem ott marad Szabadkán, Zentán vagy Kanizsán, mondván, hogy szerinte a jelenlegi állapotokat nézve ez nem elítélendő. Ezzel kapcsolatosan tette fel a tanácskozás résztvevőinek az elgondolkodtató kérdést: „Nekünk, akik magyarnak érezzük magunkat, mi a fontosabb? Az, hogy szűkebb hazánkban bárhol megtalálhassuk földijeinket, akik orvosok, ügyvédek, mérnökök, vagy pedig az, hogy fiataljaink itthon legyenek, állás nélkül, végezetül nem magyarként?” A vita egyfajta összegezéseként idézhetjük dr. Tordé László szavait: „A múltban a nemzeti kultúrát csak a folklór szintjén lehetett ápolni, ez leginkább a nemzeti táncokra, dalokra, esetleg a kézimunkákra szorítkozott, és itt be is fejeződött a hagyományok ápolása. Éppen ezért kellene a jövőben a közművelődés terén egyre többet és egyre újabb dolgokat kezdeményezni.” A XII. szemlét jövőre Sándoregyházán rendezik meg, s ezzel kapcsolatosan a pancsovaiak már át is nyújtották képviselőiknek a szemle vándorzászlaját. NÉMETH Ferenc DR. TORDE LÁSZLÓ: SZERÉMSÉG UTÁN DÉL-BÁNÁT A LEGVESZÉLYEZTETETTEBB RÉGIÓ SZEMLE MUNKAELNÖKSÉGE A millenniumi címerkiállítást Nagy Ferenc, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének tanácsosa nyitotta meg. A dél-bánáti magyar művelődési egyesületek szemléjére Pancsovára érkezett a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetségének vándorkiállítása, a magyar címereket bemutató tárlat. A negyvennégy művészi tabló 1000-től majdnem napjainkig, 1989-ig mutatja be a magyar állami, nemesi, megyei és városi címereket, érdekességképpen Pancsova város címere is megtalálható a gyűjteményben. A pancsovai magyar művelődési egyesület nagytermében bemutatott színes alkotások megtekintése történelmi utazás egy évezreden át, amely visszatükrözi ezeréves államiságunkat, kultúránkat, történelmünket. Ugyancsak a szemle kísérőrendezvényeként került bemutatásra a múltat és jelent idéző népművészeti kiállítás. A művelődési egyesület szomszédságában található református imaházban Kemény Mária hertelendyfalvi népművész nyitotta meg a dél-bánáti művelődési egyesületek kézimunkaszakcsoportjainak munkáiból összeállított kiállítást. „A kézimunka-összejöveteleken, míg az anyagon öltögetünk, keressük az egymás szívéhez vezető szálakat, alkossunk művészi dolgokat, ápoljuk hagyományainkat, mint édes anyanyelvünket" - mondta az egybegyűlteknek megnyitóbeszédében a székely varrottasok ismert népművésze. Felvételünkön Kemény Mária Rancz Károlynak, a pancsovai Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnökének és Nagy Ferencnek, a Magyar Köztársaság belgrádi nagykövetsége tanácsosának társaságában a kézimunka-kiállítás megnyitóján. 9 / 2000. NOVEMBER 2.