Családi Kör, 2003. április-június (14. évfolyam, 14-26. szám)
2003-05-29 / 22. szám
pár. Harmadik díjasok a kanizsai Mákvirág csoport, koreográfus Tóth Gábor, művészeti vezető Tóth Ágnes, csoportvezető Zöldi Rita, valamint a hajdújárási Lifka Sándor ME Kőris tánccsoportja, koreográfus Halmi Zoltán, csoportvezető Szécsi Viktória. A felsős néptánccsoportok kategóriájában két első díjat osztottak. Az adai Aranykapu ME Kopogtató néptánccsoportja, koreográfus Saverin László, csoportvezető Sóti Éva, valamint a becsei Cimbora táncegyüttes, koreográfus Szappanos Tamás, csoportvezetők Kisimre Árpád és Kisimre Szerda Anna, bizonyultak a legjobbnak. Második az adai Vadvirág Hagyományápoló Kör Tarsóka táncegyüttese, koreográfus Lukács Imre, csoportvezető Varga Viola, valamint a péterrévei Tiszagyöngye néptánccsoport, koreográfusok Savelin László és Zellei Zsuzsanna. Harmadik a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ, koreográfus Brezovszki Tamara és Brezovszki Roland, művészeti vezető Brezovszki Tamara, valamint a ludasi Ludas Matyi ME, koreográfus Bábity Szuzanna, művészeti vezető Kovács Ildikó. A találkozó értéke Az ünnepélyes eredményhirdetés után a zsűri minden produkciót külön véleményezett, amit a csoportvezetők nagy örömmel fogadtak. S míg a csoportvezetők a kultúrkör könyvtárában jegyzeteltek, tanácskoztak, hallgatták a zsűri jószándékú megjegyzéseit, tanácsait, addig a kisteremben fergeteges buli alakult ki. A rögtönzött táncházban a zenekarok felváltva húzták a talpalávalót, a fiatalok önfeledten ropták a táncot. A szinte éjszakába nyúló szakmai tanácskozás után nyilatkozott lapunknak a Köketánc megálmodója, Szabó Gabriella, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete népzenei szakosztályának az elnöke. - A Szólj, síp, szólj! vetélkedőre egyre több csoport jött, tagjaik nemcsak énekeltek, hanem el is játszották, azaz énekes népi játékokat adtak elő. Ebből kiderült, van egy ilyen igény, kell ennek a korosztálynak egy olyan rendezvény, ahova el tudnak menni. Mindenki a saját kis városában, falujában szerepel, fellép, de ez nem elég. Némelyek szerencsés helyzetben vannak, és vidékre, külföldre utaznak, ha pl. testvérvárosi kapcsolatokat ápolnak. De a gyermekkorosztály még nem tud úgy kitörni, hogy egész estét betöltő önálló műsort adjon, csak 2-3 számot, viszont azt olyan jól csinálják, hogy érdemes másoknak is megmutatni, érdemes véleményt mondani róluk, így a Köketáncot egy szakmai továbbképzésnek is tekinthetjük. Az első és második Köketáncot Újvidéken szervezték, a harmadikat Becsén, és azóta immár ötödik alkalommal a becsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkör a Köketánc házigazdája. Miért? Már az első Kőketáncon is ezren voltunk, a másodikon kevesebben. A verseny az újvidéki a Petőfi Sándor Művelődési Egyesületben zajlott, de ez nem bizonyult szerencsés megoldásnak, nem voltak öltözők, a gyerekek a buszban öltöztek, de a szűk utcák miatt a buszok is csak távol tudtak parkolni. Becse nagyon jó helyszínnek bizonyult. Itt van a közelben a Petőfi Sándor Általános Iskola, a tantermekben kényelmesen öltözhetnek, készülhetnek a gyerekek, és ráadásul kiderült, hogy a becseiek nagyon ügyes szervezők. Jól működik a csapat, az idén is csak egyszer találkoztunk, megbeszéltük, mi kell, mindenki tudja a dolgát. A rendezvény megszervezése rengeteg utánajárással, ügyintézéssel jár. Szeretném megköszönni valamennyi támogatónk hozzájárulását és azt a nagy-nagy segítséget, amit Ricz Róbert - Frici, Tóth Kása Piroska és Kisimre Szerda Anna nyújtott. Rájuk a jövőben is számítok, mert mint látjuk, évről évre szaporodik a résztvevők száma, a köztudatba beékelődött a fesztivál, számon tartják, készülnek rá, és remélem, még többen leszünk, mert az idén két város (Újvidék és Csóka) más elfoglaltság miatt nem jött, viszont tudjuk, hogy ők is nagyon szépen dolgoznak. A műsorfüzetet nézegetve kiderül, több csoportot Vajdaság-szerte ismert néptáncosok vezetnek, készítettek fel. De vajon milyen esélye van itt egy óvónőnek, pedagógusnak? - Ha egy óvónő - ma is különösen szép dolgok voltak a műsoraikban - tudja, mit kérünk, és kicsit is követi ezt a mozgalmat, tudja, mi az, hogy eredeti népi játék, eredeti néptánc, akkor persze, hogy esélyes. Hála istennek, most már elég sok tábor van, szakirodalom forog közkézen, amit, ha bárki kézbe vesz, és odafigyel, jó úton halad. Bizonyíték erre a maradékiak produkciója, amit a zsűri külön megdicsért, a gyerekek nem is igazán tudnak magyarul, és mégis milyen szépen énekeltek, vagy hogy a debelyacsaiak milyen szépen beszélnek, büszkék lehetnek. - Amint láttuk, a zsűri nagyon komolyan vette a feladatot, az értékelésnél is hallottuk, mi mindent vettek figyelembe. Kérem, mutassa be a zsűri tagjait! - Bodor Anikó népzenekutató, Zenta, ő minden évben itt van, minden hasonló rendezvényen jelen van, és nagyon sokat segít a csoportoknak. Dr. Lázár Katalin Budapestről érkezett, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa, népzenekutató, népijáték-kutató. Ő volt az, akivel az első Kéketánc előtt végigcsináltunk három hétvégi továbbképzést, ahol elmondtuk, mi az, amit szeretnénk látni, megmutatni az irányt, az eredeti útvonalat, amit követni kell. Azóta is folyamatosan segít nekünk, ma saját könyveit hozta ajándékba, szétosztjuk őket a díjazottaknak. Nagy Zoltán József néptáncoktató is Budapestről érkezett. A Bartók Néptáncegyüttes vezetője volt évekig, a kutaspusztai Batyu táborban is volt már oktató, szívesen jön, jószándékkal próbálja egyengetni a csoportokat. - Miért fontos a Köketánc? - Nagyon fontos. A csoportvezetők ötleteket kapnak, a hibáikat kijavítják, tudnak haladni fejlődni. Látják, a másik milyen gondokkal küzd, hogyan oldja meg őket. A gyerekeknek is nagyon fontos. Látják, mások is ezt csinálják, hogyan csinálják, mit kellene jobban csinálni. Egy élmény, még ha fárasztó is, de elutaznak, kirándulnak, és látják van, még rengeteg gyerek, aki ugyanazt csinálja, amit ők, és ez nagyon fontos. Sajnos még mindig előfordul, hogy aki néptánccal foglalkozik, azt kicsúfolják Ezt én is megéltem. Az ilyen rendezvények megerősítik a gyerekeket hogy nincsenek egyedül, nem fehér holló az, aki néptánccal foglalkozik. A népzene, a népi tánc mindig egy rétegnek a kultúrája volt, és nyilván az is marad. A szellemi érték pótolhatatlan. BERETKA CSÁBI Éva Fotók: Eszterecki Péter A KÖZÖNSÉG SZABÓ GABRIELLA ÉS RICZ RÓBERT - FRICI 2003. május 29. 13