Családi Kör, 2004. január-március (15. évfolyam, 1-13. szám)

2004-02-19 / 8. szám

Fiatalok a szőnyegen Egy sikeres sportklub eredményeiről sem kell külön magyarázgatni, hogy a sportban miért érvényesülnek könnyebben a városi fiatalok falusi környezetben lélő társaiknál. Az alábbi sikersztori mégis falura vezet, egy hetedik osztályos kislányhoz meg néhány sporttársához, és természetesen a klubjukhoz és edzőikhez. Konkrétan a magyarkanizsai Partizán cselgáncs szakcsoporthoz, amelynek Oromon és Oromhegyesen is működő tagozatai országos bajnokokkal dicsekedhetnek. 2000-ben az oromi Asztalos Erik nyert egyéni országos bajnokságot, 2002-ben a magyarkanizsai Kiss Olga, a tavalyi évben pedig az oromhegyesi Almási Valentina lett országos bajnok, mindhárman az ún. idősebb pionír cselgáncsozó kategóriában - tudjuk meg az országos bajnokok edzőitől, Kiss Jánostól, aki a kanizsai tagozatot vezeti és Vadász Károlytól, az oromhegyesiek edzőjétől." Harmadik edzőtársunk, Molnár Ernő is a csapatba tartozik, ő az oromiak edzője. A mi történetünk a legjobb példa arra, hogy a kitartásnak és a munkának megjön az eredménye. A magyarkanizsai községben évtizedek óta népszerű a dzsúdó Rade Petrovicnak és Milica Milekicnek köszönhetően, ők még 1976-ban alakítottak itt szakcsoportot, amely később beolvadt a Partizánba, egy éve pedig mi, dzsúdósok önálló klubot alakítottunk. Bent Magyarkanizsán több sport között lehet válogatni, de a falvakban általában a focin kívül más nemigen vonzza a gyerekeket, mert máshoz szinte nincsenek is feltételek. Mi, cselgáncsedzők lényegében csak az iskolás korosztállyal foglalkozhatunk, mert a nyolcadik befejezése után szétszélednek a gyerekek. Most közel ötvenen edzenek három helyszínen,, ez általában egy standard szám, mert az évkezdő toborzót követő túljelentkezés után rendszerint ennyien vállalják a kemény és rendszeres munkát. Mi a pionírokkal, tehát a kezdőkkel és a már említett idősebb pionírokkal dolgozunk, ahová a felsős diákok tartoznak - hallunk egy dióhéjban összefoglalt történetet az edzőktől abból az alkalomból, hogy fölkerestük a klub és a község idei legfiatalabb és legeredményesebb cselgáncsozóját, Almási Valentinát. - Elsős koromban iratkoztam be dzsúdóra, azért éppen erre, mert más sportolási lehetőség itt Oromhegyesen akkor sem volt, különösen a lányoknak nem. A heti két-háromszori edzés nem esik nehezemre, itt tartjuk az iskolánk tornatermében, mi meg szerencsére a szomszédságban lakunk. Általában az edzők járnak ki hozzánk, de a különböző tornák meg versenyek előtt a csapat beutazik Magyarkanizsára, meg bejönnek az oromiak is, mert amikor mindannyian együtt vagyunk, párt tudunk váltani, többen több személlyel a szőnyegre léphetünk. Egymástól is tanulhatunk, különösen abban segít a párcsere, hogy az ellenfél arcáról tudjunk olvasni. A megszokott párok egymás reakcióit, fintorait már úgy ismerik, mint saját magukét. - Azt mondják az edzőid, hogy számodra a tavalyi év rendkívül sikeres volt, és büszke rád nemcsak a szülőfalud, hanem az egész község. Mi mindent is nyertél 2003-ban? - Annak köszönhetően, hogy jó helyezéseket értem el különböző tornákon, eljuthattam a vajdasági bajnokságra, ahol a saját korosztályomban, a negyven kilósok súlycsoportjában, első lettem. Ez a helyezés feljogosított arra, hogy részt vegyek az országos bajnokságon is, és azt is megnyertem. De a legizgalmasabb az volt, amikor az év végén én kaptam a községben a legtöbb szavazatot, és így a tavalyi év legjobb pionír sportolója lettem. És az is jólesett, amikor az iskolában a hatodikosok fogalmazást írtak rólam, és olyanokat mondtak, hogy büszkék rám, hogy egy iskolába járnak velem, meg ilyeneket... - Ez a kislány tavaly mindent megnyert, amit a községben és Vajdaságban meg lehetett nyerni. A vajdasági győzelmeket már szövetségi szinten is jegyzik, nem könnyű megszerezni, mert erős a mezőny, Vajdaságnak harminc cselgáncsklubja van, ahol pionírokkal foglalkoznak, és nem kell szerénykedni, sőt el kell dicsekedni vele, hogy Tina tavaly kiérdemelte a Vajdasági Dzsúdószövetség kitüntetését, mint a legeredményesebb idősebb pionírlány. Erre jött még a korona: az országos bajnoki cím. Szép eredmények, csak nehéz őket megtartani - segít be Vadász Károly az eredmények felsorolásába, és nem felejti el megemlíteni azt a sok lemondást is, amelyet vállalni kell a siker felé vezető úton, mert fogalmazása szerint nagyon sokszor ki kell porolni a szőnyeget ahhoz, hogy minden ellenfelet legyőzzön valaki. - Igen, vigyázni kell a súlyomra, egy szülinapi torta után néha diétázni kell, futással, biciklizéssel tartani az erőnlétet, ezt néha hanyagolom... A hétvégék sem annyira szabadok, mint a többi társamé, de viszont többfelé utazhatok, sokfelé jártam már az országban is, meg Magyarországon is, ahová a dzsúdó nélkül biztos nem jutottam volna el. És mindenfelé sok barátot is szereztem, mert az ellenfél csak a szőnyegen vetélytárs, arról lelépve már jó ismerős, barátnő is lehet. - A fogásokon túl mit tanultál meg ettől a sporttól? - Kitartást meg önfegyelmet. Sok olyan fogást megtanulunk, amiről tudom, hogy akkor sem használhatom az utcán, ha bajba kerülnék, de tanultam olyanokat is, amelyekkel biztosan megvédhetem magam. - Ezt az ügyességet és tudást, amit megtanulunk, a szőnyegről lelépve nem igazán szabad használni. Ennek betartása különösen a fiúknál igényel hatalmas önfegyelmet, de ugyanakkor önbizalmat ad. Tapasztalatból tudjuk, hogy a dzsúdózókkal nemigen kezdenek ki, sőt elkerülik a konfliktushelyzeteket a kötekedők, a hetvenkedő kisregények. Aztán azt is meg kell tanulni, hogy aki fellép a szőnyegre, annak a győzelmet is, a vereséget is el kell tudni viselni, és fel kell tudni dolgozni. Ezért jó, ha minél több edzőtáborban, tornán veszünk részt, mert annál jobb, minél több ellenfelet és barátot megismerünk. Ezért úgy nézzük, hogy ahová csak meg- KISS OLGA, DOBO ÁRON ÉS ALMÁSI VALENTINA, A KÖZSÉG LEGEREDMÉNYESEBB FIATAL SPORTOLÓI TINA AZ ÖSSZEGYŰJTÖTT ÉRMEKKEL ÉS TRÓFEÁKKAL VADÁSZ KÁROLY, ÉDESAPJA ÉS KISS JÁNOS TÁRSASÁGÁBAN 16 2004. február 19.