Családi Kör, 2005. január-március (16. évfolyam, 1-13. szám)
2005-01-20 / 3. szám
Oktatás/Kultúra No smoking jó tízérzékeny s egyúttal sok mindent eláruló (leleplező!) jószág, organizmus a nyelv. Ezzel a mondattal fejeztem be két héttel ezelőtti, A nyelv mint olyan címen írt cikkemet, s innen, ezzel folytatnám P Wrja mostanit. Tehát ismét vagy még mindig a nyelvről, illetve a nyelv kapcsán önmagunkról, világunkról, kultúránkról és kulturálatlanságunkról szeretnék írni. Engedelmükkel. Nem mintha engedélyt kérnék vagy kellene kérni, de szándékosan használtam egy olyan nyelvi klisét, amely számomra, s talán mások számára is sok mindenről árulkodik. Például arról, hogy a cikk írója tiszteli olvasóit, jóllehet nem ismeri őket. De arról is, hogy olyan nyelvi szerkezetet használ, amely manapság már nem kimondottan divatos, illetve inkább az idősebb korosztályokhoz tartozók használják, hasonlóképpen ahhoz a mozdulathoz, mint mikor valaki köszönés/üdvözlés közben megemeli a kalapját. A fiatalabbak ezt is, azt is idejétmúltnak, régimódinak tekintik. S talán igazuk van. Sőt, sokáig igazuk lesz, nyilván egészen addig, amíg fiatalok maradnak. Évekkel ezelőtt magam is így voltam az efféle „öreguras" szóhasználattal, gesztusokkal. Mígnem egyszer csak - igaz, csak módjával - használni kezdtem őket (a kalapmegemelés ideje még nem ért el, de talán csak azért, mert nincs is kalapom). Vagy egészen másról lenne szó? Mondjuk arról, hogy az ember azért használ bizonyos, talán valóban régimódi nyelvi kliséket, mert úgy érzi, hogy ezek olyan viselkedési formákkal járnak együtt, amelyek - sajnos - kiveszőben vannak vagy már ki is vesztek. A polgári élet formáira gondolok, amelyeket manapság már nem használnak, de amelyekre egyre inkább balkáni mód barbarizálódó világunkban, elsősorban a mindennapi kommunikációban fölöttébb szükség lenne. Hogy európaiak maradjunk, lehessünk. Még ha Európa mind távolabb is kerül tőlünk, pontosabban mi kerülünk egyre távolabb Európától! Hogy polgárként éljünk és élhessünk. És ne kelljen szenvedni a viselkedésbeli műveletlenségtől. A magyar szellemi élet most emlékezik Csokonai Vitéz Mihályra, aki szinte napra (január 28-án) kétszáz évvel ezelőtt halt meg. Csokonainak van egy Cultura című vígjátéka, amelyet a somogyi Csurgón írt és adott elő a gimnázium minden (összesen tíz) diákjával, s amely - mint Vitéz számos műve - a műveletlenség ellen íródott. Gondoljunk csak bele: van ma errefelé bárhol is tanár, aki ilyesmire vállalkozna a diákokkal, aki a mindennapok tapasztalataiból összeszerkesztett előadás keretében figyelmeztessen visszás viselkedési megnyilvánulásainkra? Csokonai ezt tette, a kor felfogása szerint valóban az erkölcs oskolájának tekintette a színházat. És tennie kellett, mert a polgári életmód kialakításának küszöbén állt a magyar társadalom. Ő„cultus ember"-nek nevezte a művelt embert (nő esetében „culta" személyről beszélt!), de a műveltség számára többet jelentett a tudományokban és művészetekben való jártasságnál: elsősorban életmódot és viselkedési formát jelentett. Éppen azt, amelynek kulturált változata manapság (is) egyre inkább hiánycikk. Ha valaki polgár, az ma már nem társadalmi hovatartozást, nem osztálybesorolást jelent, hanem viselkedési kultúrát. Márai Sándor, az egyik legpolgáribbnak tartott magyar író írja csodálatos regényében, az Egy polgár vallomásaiban, hogy műveiben/műveivel tanúskodni akar arról, „volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében". Márai az élet ajándékának tekintette, hogy életformaként látott egy Európát, életmódként megélt egy kultúrát, melyet polgári jelzővel lehet és kell jellemezni. Miféle Európa a miénk itt a Balkánon és a Balkán peremén? Hogy polgárinak nem s egyre kevésbé nevezhető, arra számtalan példa hozható fel. Az egyik: egy középszintű angol nyelvtanfolyamon a főleg 19-24 éves egyetemistákból álló csoportnak - tehát olyanoknak, akik az utóbbi tízegynéhány törvénytelen, a rendet nem tisztelő, sőt éppenséggel kijátszó, kijátszani tanító évben nőttek fel -, amely a segédigék használatát gyakorolta, ennek ismeretéről kellett tanúbizonyságot adnia a következő feladat keretében. A tankönyvben látható repülőtéri várótermet ábrázoló képen a feliratok arról tájékoztatják az ott levőket, hogy mit szabad, illetve mit nem szabad, nem tanácsos tenni. A kép mellett olvasható mondatok a képen látható feliratokkal vannak kapcsolatban, ezekre vonatkoznak. Mivel az angolban a tiltásokat, figyelmeztetéseket többek között a segédigék egyik alfajával fejezik ki, a tanfolyam diákjainak meg kellett jelölniük azokat a mondatokat, amelyek jelentése megegyezik a képen levő feliratokkal. A képen többek között látható egy ajtó, amely felett a következő felirat áll: Belépés csak a személyzetnek. A kép mellett levő mondatok közül kettő egyértelműen azt fejezi ki, hogy annak, aki nem tartozik a személyzethez, tilos oda belépni, vagyis a nyilvánosság kizárását mondja ki. A különben egyszerű, könnyű nyelvtani gyakorlatot a szóban forgó korcsoporthoz tartozók mégsem tudták megoldani, annak ellenére, hogy a felirat és a mondatok jelentését is értették. Mert számukra a helyzet nem volt eléggé egyértelmű. Azt látták, hogy az ajtó nincs lelakatolva, hogy nem áll előtte őr, de mivel csupán egyetlen tiltó/figyelmeztető mondat állta útjukat, nem értették meg, ha éppen kedvük tartja, miért nem mehetnek be, jól tudván, hogy nem tartoznak a személyzethez. Magyarán számukra a tiltás csak akkor érvényes, ha a belépésnek fizikai akadálya (lakat, netán fegyveres őr kutyával!) van. Kit érdekel az írás! Ugyan má! Nehogy mán! Számukra csak az erőszak mértéke létezik/érvényes. Az ellen nincs apelláta. Ezt tanulták az élettől. („Ma ko ga ...") Amikor rendeletet (törvényt!?) hoztak a nyilvános helyen való dohányzás betiltásáról, annak rendje és módja szerint megjelentek a tiltó/figyelmeztető feliratok. Ennek ellenére a rendelőktől kezdve mindenütt folytatódott a füstölés. Nemegyszer éppen azok kezdeményezik, akik a feliratokat kiragasztották! Amikor felelős állami szervek és egyének kinyilatkozzák, hogy mikorra (pontos hónap és nap) szolgáltatják ki a hágai körözötteket, már tudjuk, nem ez fog történni. S a legfrissebb példa. A múlt héten nagyszabású felsőoktatási tanácskozást terveztek Újvidéken a tartományi titkárság szervezésében, melyre a szerbiai minisztériumból kellett bejelentett helyzetfelmérő és perspektívát kijelölő beszámolót tartó tisztségviselőknek jönniük, élükön a miniszterrel, hogy a nemzetiségi felsőoktatás gondjairól, elképzeléseiről, valamint a közvitán levő felsőoktatási törvényről cseréljenek eszmét a kérdésben (nemzetiségi) érintettekkel - de a „vendégek" távol maradtak. Holott biztos beígérték részvételüket, ha már a titkárság előtanácskozásokat szervezett, s ismertette a tervezett ülés pontos napirendjét, ki miről tart beszámolót. Tovább is van, mondjam még? Felesleges, ennyiből is látszik: sem az írásnak, sem a szónak itt nincs hitele, becsülete. Nem ismerjük és nem tiszteljük a polgári viselkedésformákat. GEROLD László 2005. január 20. 18 MOTOROLAJ - TARTÓS MINŐSÉG EREDETI AUTÓALKATRÉSZEK ZASTAVA - LADA - GOLF - OPEL BLACK HORSE AKKUMULÁTOROK NAGYKERESKEDELEM: Újvidék, Ledinacka 4., tel./fax: 021/622-965, 622-982 Ledinacka 4., tel.: 021/622-982 Todor Jovanovic u. 4/A, tel.: 021/401-199 Brace Ribnikara 25/A, tel.: 021/541-121 CSÚCSMINŐSÉG - LEGALACSONYABB ÁRAK Minden érdeklődőt szívesen lát a MHMÜIEíá) KISKERESKEDELEM: