Családi Kör, 2005. január-március (16. évfolyam, 1-13. szám)

2005-02-10 / 6. szám

2005. február 10. A pokol hangjai Állítólag felfedezőiket elhallgattatták föld alatti világ mindig is az érdeklődés középpontjában állt, ami­óta az embernek szóbeli vagy írásos emlékezete van. Az ókori­­ gondolkodók feltételezéseiről már említést tettünk a múlt heti számunkban, viszonylag újabbnak számít azonban Edmond Halley angol csillagász elmélkedése. Ő azt tanulmányozta - többek között -, hogy miért más a Föld délköre a földgolyó hosszúságához viszonyítva, vajon ez a jelenség bolygónk kiöblösödésének a következménye-e. Halley híres csillagász volt a maga idejében, fel is fedezett többek között egy üs­tököst, kiszámította pályáját, ezért ezt az égitestet róla nevezték el. A Föld körte alakú kialakulását azzal magyarázta, hogy két mágneses pólusa van. Azt feltételezte, hogy bolygónknak van egy külső burka, és emellett kü­lön létezik egy magva is. Mind a két képződmény pólusa külön-külön mo­zog. Ezt az elméletét a Brit Királyi Csillagászati Társasággal is ismertette. Ezután kifejtette, hogy a belső magnak is szüksége van fényre, hogy kiala­kulhasson rajta élet, és ilyen fénnyel rendelkezik is, és az északi fény, vagy az aurora borealis nem más, mint a belső földmag fényének távozása a kül­ső földburok vékony talajrétegén keresztül. Hitler is hitt a föld alatti világban Az amerikai John C. Symmes még a XIX. században világszerte tartott előadásain is azt taglalta, hogy a Föld belsejében létezik egy lakott mag, amelynek lakói a 16. szélességi fok környékén található nyíláson keresztül kapcsolatban állnak a mi világunkkal. Annyi pénzt gyűjtött össze körutain, hogy expedíció elindításával bízott meg egy Charles Wilkes nevű tenge­részt, akivel mérnökök, geológusok és más tudósemberek utaztak el a Déli-sarkra, keresték is a föld alatti világba vezető nyílást, de nem találták meg. Ezzel szemben több ezer térképpel feltérképezték a sark szilárd föld­jének partjait, megállapították, hogy délen akkora területet fed be a jég­mező, hogy akár kontinensnek is tekinthető. A múlt század diktátora, Adolf Hitler is nagy érdeklődést mutatott a Föld belseje iránt, állítólag megszállottan hitt abban, hogy bolygónk belül üreges, és benne élőlények lakoznak. Sőt megszállottan hitt abban az elméletben is, hogy a Föld nem más, mint egy gömbben elhelyezkedő felület, a gömbön kívül pedig nem létezik semmi. A gömb középpontjában van a Nap, annak sugarait veri vissza a gömb homorú belseje. A Hold sem más, mint csak egy visszaverődés, és a csillagok is csak visszaverődnek a gömb belső felületéről. 1942 áprilisában, a háború tetőfokán dr. Heinz Fischer vezetésével elindult egy titkos expedíció a balti-tengeri Rügen szigetére. Fischer doktor szakér­tője volt a vörösön inneni sugárzásnak, és expedíciója keretében több napra egy érzékeny fényképezőgépet 45 fokos szögben állított fel, amelyben inf­ravörös sugarakra érzékeny filmet helyezett el, hogy a Föld homorú égbolt­jának visszaverődésében észlelje az angol flotta mozgását. Hol lehet a pokol? A keresztény vallás hívői számára nem kérdéses a mennyország és a po­kol létezése. A túlvilági paradicsom létezésének a bizonyítása lehetetlen, de a pokolról a hívő emberek úgy tartják, hogy az valahol „lent" van, tehát valahol a föld mélyében. Ezt igyekszik alátámasztani egy Dimitrij Azzakov nevű orosz, és egy Barn J. Nummendahl nevű norvég geológus. Felfedezé­süket egy finn ismeretterjesztő magazin tette közzé. A cikk szerint az orosz és a norvég geológusok több mint 14 kilométer mély lyukat fúrtak Szibéria földjébe, és odalentről emberi kiáltásokat hallottak. A Föld legmélyebbre lenyúló üregéből fájdalom és őrület hangjai csaptak fel, és a két geológus megrettent, hogy kísérletükkel szabadjára engedték a gonosz erőit. Dr. Azzakov, a fúrás vezetője az Ammenusastia című finn lapnak kije­lentette, hogy a tények, amelyekre rábukkant, olyannyira megdöbbentő­ek, hogy el sem meri képzelni, mi lehet odalent. - Kezdetben minden rendben volt a fúrással - mondta az orosz geoló­gus -, majd 14,4 kilométeres mélységben a fúrószár erősen remegni kez­dett, amire az az egyetlen lehetséges magyarázat, hogy a fúró vége egy nagy kiterjedésű üregbe ért. Ebben a barlangban a hőmérséklet elképesztően magas lehetett, számí­tásaik szerint elérte az 1000 fokot. Ez az adat semmiképpen sem egyezett az­zal, amit feltételeztek. Odalent szó szerint a pokol lángjainak kellett égniük. A geológusok ekkor abbahagyták a fúrást, és a norvég társkutató, geo­lógus szakember javaslatára másfajta vizsgálatok kezdődtek. Ezek egyike az volt, hogy egy mikrofont engedtek le, amellyel azt akarták kideríteni, milyen földmozgások és lemezaktivitás figyelhető meg a mélyben. A mik­rofonok azonban valami különlegeset is észleltek, amit nem lehetett más­képpen leírni, mint ezernyi ember fájdalomüvöltését. - Ez a legutolsó felfedezésünk annyira megrázó volt - folytatta az orosz tudós -, hogy azonnal felfüggesztettünk minden további kutatást. Ami­kor érzékeny mikrofonjainkkal talajmozgásokat akartunk felvenni, egy kü­lönös, magas frekvenciájú hangot észleltünk. Először azt hittük, hogy a mi műszereink hibás működéséből ered, de később a hanganalízis kimutat­ta, hogy egyáltalán nem erről van szó. A letisztított és a különféle zajoktól megszűrt felvételen emberek fájdalmas kiáltásai és sikolyai hallatszottak. Nem mondok számokat, hogy hányan lehettek, de több ezer, ha nem mil­lió emberi hang keveredett egymással. Erről az eseményről egy norvég lap is beszámolt, itt dr. Barn Nummendahl közölte észrevételeit. Ő az Asker című lap munkatársának kijelentette, hogy őket - őt és orosz kollégáját - elhallgattatták. De ő még mindig retteg az életéért, mert megszegte a titoktartási parancsot. Nem is mer visszamenni Oroszországba, mert azonnal börtönbe vették. Szerinte a fúrást felső pa­rancsra hagyták abba, és a külföldi szakembereket azonnal menesztették, két napon belül el kellett hagyniuk az ország területét. Meg is fenyegették őket, ha bárkinek elárulják a fúrás eredményét, végezni fognak velük. Habár Oroszország a Szovjetunió szétesése után drámai változásokon ment keresztül, sok területen még megmaradtak a múlt felfogásai. Bár a norvég vagy az orosz szakember a mai napig sem érti, miért tiltották meg nekik a felfedezés közzétételét.­­ Másnap felkeresett bennünket egy tisztviselő a minisztériumból és megváltoztatva a korábbi fenyegetést jelentős pénzösszeget ajánlott fel a hallgatás fejében. Amint hazaértem Norvégiába, a teljes összeget - a nor­vég geológus nem árulta el, mekkora volt, de nem cáfolta meg az újságírót sem, akinek a feltételezése szerint hatszámjegyű dollárösszeg volt - jóté­konysági célokra adományoztam. Dr. Nummendahl szerint az oroszokat igazából nem a föld mélyéből előtörő hangok izgatták, hanem valami ennél is sokkal rémisztőbb ese­mény, ami a következő éjszaka játszódott le.­­ A felfedezés éjszakáján, amikor mindannyian azt találgattuk, mit is fe­deztünk fel, egy hatalmas, fényes gázfelhő tört elő a lyukból, és felvette egy ember arcát. Ebben a gázfelhőben felbukkant egy szárnyas, izzó alak is, és az égen kirajzolódva a következő szó volt olvasható:„Győztem!" A táborban leírhatatlan lett a káosz. Egész hajnalban mentőautók sziré­náztak, és az orvosok olyan nyugtatót adtak be a munkásoknak, amely ál­lítólag törli a rövid távú emlékezetet, és a sokkos állapotú betegek kezelé­sére szokták használni. Más újságírók megkíséreltek utánajárni a finn és a norvég lapok híradá­sainak. Sikerült is kapcsolatba lépniük a norvég geológussal, aki megha­tározta, hol történt a fúrás. Az újságírók helyszíni vizsgálatai azonban nem jártak sikerrel, mert az a terület Szibériában a külföldi kutatók számára til­tott zóna, annyit azonban mégis sikerült kideríteni, hogy a megjelölt terü­leten létezik egy elzárt katonai objektum, amelyen csak egy építmény van, egy vastag betonból épített platform. FÁY Gábor Hívjál! Új, izgalmas történetek! 52 22 26 [ Hívás díja: 21,86 dinár percenként B A geológusokat megfenyegették Csak 18 éven felülieknek! 51

Next