Családi Kör, 2006. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)
2006-07-20 / 29. szám
A Kalemegdan legrégibb középkori része, amelynél az 1456-os ostrom alatt igen heves harcok folytak: a Dizdar-torony tövében van a Despota-kapu, jobbra pedig a Zindan-kapu. Július 21-én, szerdán délután elhallgattak az ágyúk, rohamra indult az oszmán sereg. Egész éjszaka folyt a harc a falakon, és a több mint kétszeres túlerő lassan kezdte legyűrni a védők ellenállását. Hajnaltájban történt Dugovics Titusz legendás önfeláldozása, amikor magával rántotta a mélybe a lófarkas zászlót kitűzni akaró törököt. Példája erőt adott a védőknek, akikhez Kapisztrán túlsó partról átkelt pihent keresztesei is csatlakoztak. A tizenkét órás harc eredményeként visszaszorították a törököt, de a tapasztalt Hunyadi megtiltotta a várból való kitörést. Az elmúlt évek mindenféle ronda falfirkáin edződött szemünkkel elismerően néztük, milyen kifogástalanul rendezett és tiszta az 1456. évi csata kétnyelvű emlékműve és környéke a vár közepén. Érintetlen a koszorú is, amelyet az utóbbi hetekben gyakori kirándulócsoportok valamelyike helyezett el rajta. A török hosszú ittlétéről 1521-ben foglalta el a Mohácsra tartó II. Szulejmán, és csak 1867-ben adták vissza a kulcsait) ma már csupán Damad Ali pasa türbéje (és a vár alatt egy újraépített török fürdő) tanúskodik. A türbe (síremlék) érdekessége, hogy a pasa nem itt, hanem Tekijánál, az 1716. évi péterváradi csatában esett el. Romantikus lelkek ilyennek képzelik el az igazi várkaput! Pedig: a zindan szó törökül (állítólag) börtönt jelent, tehát a Zindan-kapu elnevezése abból származik, hogy két masszív tömlöcbástya fogja közre. Mennyi sóhaj szállhatott fel annak idején a rácsos ablakokból! Nem sajnálták a szegecseket a Stambol-kapu szárnyáról - innen indult az Isztambulba vezető út. Várvédelemhez ajánlott július végi viselet a Kalemegdánon levő hadtörténeti múzeum (Vojni muzej) állandó kiállításáról. Mint minden rendes turista, mi is bekukucskáltunk a síremlék ablakán. A nagyvezír (a felirat szerint„Morea meghódítója") később„társbérlőket" kapott: Szelim és Hasszán pasákat, az 1847-ben, illetve 1850-ben elhunyt muhafizokat, azaz várparancsnokokat. KARTAG Nándor képripe 2006. július 20. I