Családi Kör, 2006. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)
2006-07-27 / 30. szám
550 ÉVVEL EZELŐTT Török ostrom, magyar győzelem Nándorfehérvárnál volt a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb diadala A múlt szombaton Belgrádban, a nándorfehérvári csata évfordulóján Nagy Tibor bácskossuthfalvi tanár nyilvános történelemórát tartott. Nagyszámú jelenlévő olvasónk kérésére az 550 éves évfordulón elhangzottakat lapunkban közreadjuk. Míg a mai Európa az egyesülés rökljlj ' 96S útján próbálkozik, addig a XV. századi Európa egy feldarabolt vi 8LSI-világ képét mutatta, amely tele van acsarkodással és számtalan belső feszültséggel. Mi, magyarok gyakran hangoztatjuk, hogy Európa cserbenhagyott bennünket a félelmetes török veszéllyel szemben, viszont tudni kell, hogy a korabeli ókontinensen nem volt egyetlen erős állam vagy uralkodó sem, amely, illetve aki tartósan támogatni tudta volna harcunkat. Akkoriban Hispánia öt részre szakadt, Portugália már megszabadult az arab hatalomtól. Délen Granada a mórok kezén volt, északon Navara, a baszkok államocskája őrizte függetlenségét. Kasztília és Aragónia acsarkodik egymásra. Franciaország, a 100 éves háború győztese a még független Burgundiával küzd. Anglia, ugyanennek a háborúnak a vesztese önmagát emészti a rózsák háborúja által. A Német-római Birodalom fejedelemségek halmazára van felbontva, s habár az 1454-es regensburgi, majd frankfurti birodalmi gyűlésen 200 000 katonát ajánl a törökök ellen, ebből egy fia baka sem jön magyar földre. Oroszország már korántsem egységes, és még mindig nyomasztóan nehezedik rá az Arany Horda igája. A lengyel-litván unió 1454 óta újabb háborúban áll a német lovagrenddel. Olasz föld sem egységes, Genova és Velence féltve őrzi kereskedelmi pozícióit a törökök által elárasztott Keleten, s mint jó kalmárok, odaállnak, ahonnan pénzt remélnek. Milánóban 1454-ben ért végett a valaha rettegett Viscontik hatalma, kiket a Sforzák váltottak fel. Firenzében a Medicik csak saját magukkal s hatalmuk fenntartásával foglalkoznak. Az 1455-ben megválasztott III. Calixtus pápa erőtlen. Tőle az áldáson kívül más nemigen várható... Ezek után számunkra nem maradt más hátra, mint az ismert közmondás: Segíts magadon, az Isten is megsegít! De kikkel kellett szembenézniük őseinknek? A törökök Akármilyen félelmetes hírük is volt a törököknek, tudnunk kell róluk, hogy egy terhes félszáz év áll mögöttük. Az 1389-es rigómezei diadallal kezdődtek a problémáik. A szerbeket ugyan legyőzték, de a csata előtt elveszítették szultánjukat. Igaz, a sebtében hatalomra lépő Bajazid úrrá tudott lenni a helyzeten, de hamarosan szembe kellett hogy nézzen egy nagy keleti veszéllyel Timur Lenk mongol hordáival, akik az 1402-es ankarai csatában döntő vereséget mértek a törökökre, elfogva szultánjukat is, aki az óriási váltságdíj ellenére rabláncon halt meg. Ekkor Bajazid fiai egymás torkának estek a hatalomért. A mindent felemésztő testvérháború 1413-ig tartott, s közben az addigi legyőzöttek ismét talpra álltak. Szerbia már csak névlegesen függött a törököktől. Bizánc területeket szerzett vissza. Szkender bég (Kasztrióta György) albánjai felújították államukat. Anatólia elszakadt... A belháború győztese I. Mehmed (1413— 1421) úrrá lesz a belső káoszon. Megerősíti a központi hatalmat. Fia, II. Murád (1421-1451) hozzáfog a birodalom újraszervezéséhez. Visszaszerzi a Peloponnészoszi félszigetet és Anatóliát. Elfoglalja Korinthoszt és Thesszalonikit. 1439-ben legyűri Szerbiát. Veszélyezteti Boszniát. 1428-ban Galambóc (a mai Golubac) váránál vereséget mér Zsigmond magyar királyra... Ezeket és a többi sikerét nagyszabású katonai reformjainak köszönhette. A török hadsereg ebben az időben négy részre volt osztható: lovasság, gyalogság, tüzérség és a flotta. A lovasság gerincét a könnyűlovas, főleg íjjal, hajító lándzsával, szablyával harcoló szpáhik képezték. Számuk ebben a korban elérte a 20 000-et. Őket egészítette ki mintegy 20 000-30 000 akindzsi, kik a lovas segédcsapatokat képezték. Erejük tömegességükben s nem fegyverzetükben, illetve képzettségükben rejlett. A török lovasság gyengéje a nehézlovasság hiánya volt. Murád ezt a gyalogsággal igyekezett ellensúlyozni. Ez a fegyvernem a törököknél három részre oszlott. Az aszabok számban, katonai értékben a lovas akindzsik megfelelői voltak. A murádi törvények értelmében háború esetén minden 20 háztartásnak egy íjászt kellett kiállítania. Az ilyen hiányos katonai képzettségű parasztkatona elégtelen fegyverzetével nem vehette fel a versenyt egyetlen fegyvernemmel sem, viszont mint munkaerő kiválóan alkalmazható volt ostromok idején különféle építészeti munkák elvégzésére (ágyúkasok, futóárkok, robbantóaknák, ostromeszközök... építése). A martalócok már jóval veszélyesebbek voltak. A társadalom aljából kerültek ki, őket a zsákmányolás motiválta. Amit megszereztek, azt megtarthatták. Jól szervezett csapatokkal nem tudtak mit kezdeni, de a védtelen lakosság, a fejvesztve menekülő ellenség üldözését, különféle átkaroló mozdulatokat, előőri feladatokat kiválóan elláthattak. A későb- NAGY TIBOR, AZ ELŐADÓ A CSATA SZÍNHELYÉNEK ÁRNYAS FÁI ALATT AZ ÖKUMENIKUS ISTENTISZTELET KEZDŐ ÉNEKÉT, MAJD A MEGEMLÉKEZÉS ALKALMI BETÉTDALAIT A NAGYBECSKEREKI EMMANUEL, AZ ADRI-MOHOLI MUSICA HUMANA ÉS AZ ÓBECSEI SCHOLA CANTORUM KAMARAKÓRUSOK ADTÁK ELŐ A MAGYARKANIZSAI, SZABADKAI, PALICSI, ADORJÁNI, OROMHEGYESI, ZENTAI, FELSŐHEGYI, TORNYOSI, GUNARASI, MUZSLYAI, TOPOLYAI, BAJSAI, PACSÉRI, BÁCSKERTESI, SZILÁGYI, BUDISZAVAI ÉS SZENTTAMÁSI NÉPDALKÖRÖK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 14 2006. július 27.