Családi Kör, 2006. július-szeptember (17. évfolyam, 27-39. szám)

2006-07-27 / 30. szám

550 ÉVVEL EZELŐTT Török ostrom, magyar győzelem Nándorfehérvárnál volt a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb diadala A múlt szombaton Belgrádban, a nándorfehérvári csata évfordulóján Nagy Tibor bácskossuthfalvi tanár nyilvános történelemórát tartott. Nagyszámú jelenlévő olvasónk kérésére az 550 éves évfordulón elhangzottakat lapunkban közreadjuk. M­íg a mai Európa az egyesülés rö­­kljlj ' 96S útján próbálkozik, addig a XV.­­ századi Európa egy feldarabolt vi­ 8LSI-világ képét mutatta, amely tele van acsarkodással és számtalan belső feszültséggel. Mi, magyarok gyakran hangoztatjuk, hogy Euró­pa cserbenhagyott bennünket a félelmetes tö­rök veszéllyel szemben, viszont tudni kell, hogy a korabeli ókontinensen nem volt egyetlen erős állam vagy uralkodó sem, amely, illetve aki tar­tósan támogatni tudta volna harcunkat. Akkoriban Hispánia öt részre szakadt, Por­tugália már megszabadult az arab hatalom­tól. Délen Granada a mórok kezén volt, északon Navara, a baszkok államocskája őrizte függet­lenségét. Kasztília és Aragónia acsarkodik egy­másra. Franciaország, a 100 éves háború győzte­se a még független Burgundiával küzd. Anglia, ugyanennek a háborúnak a vesztese önmagát emészti a rózsák háborúja által. A Német-római Birodalom fejedelemségek halmazára van fel­bontva, s habár az 1454-es regensburgi, majd frankfurti birodalmi gyűlésen 200 000 katonát ajánl a törökök ellen, ebből egy fia baka sem jön magyar földre. Oroszország már korántsem egységes, és még mindig nyomasztóan nehe­zedik rá az Arany Horda igája. A lengyel-litván unió 1454 óta újabb háborúban áll a német lo­vagrenddel. Olasz föld sem egységes, Genova és Velence féltve őrzi kereskedelmi pozícióit a törö­kök által elárasztott Keleten, s mint jó kalmárok, odaállnak, ahonnan pénzt remélnek. Milánóban 1454-ben ért végett a valaha rettegett Viscontik hatalma, kiket a Sforzák váltottak fel. Firenzé­ben a Medicik csak saját magukkal s hatalmuk fenntartásával foglalkoznak. Az 1455-ben meg­választott III. Calixtus pápa erőtlen. Tőle az áldá­son kívül más nemigen várható... Ezek után szá­munkra nem maradt más hátra, mint az ismert közmondás: Segíts magadon, az Isten is megse­gít! De kikkel kellett szembenézniük őseinknek? A törökök Akármilyen félelmetes hírük is volt a törökök­nek, tudnunk kell róluk, hogy egy terhes félszáz év áll mögöttük. Az 1389-es rigómezei diadallal kezdődtek a problémáik. A szerbeket ugyan le­győzték, de a csata előtt elveszítették szultánju­kat. Igaz, a sebtében hatalomra lépő Bajazid úrrá tudott lenni a helyzeten, de hamarosan szembe kellett hogy nézzen egy nagy keleti veszéllyel Timur Lenk mongol hordáival, akik az 1402-es ankarai csatában döntő vereséget mértek a tö­rökökre, elfogva szultánjukat is, aki az óriási vált­ságdíj ellenére rabláncon halt meg. Ekkor Bajazid fiai egymás torkának estek a hatalomért. A min­dent felemésztő testvérháború 1413-ig tartott, s közben az addigi legyőzöttek ismét talpra álltak. Szerbia már csak névlegesen függött a törökök­től. Bizánc területeket szerzett vissza. Szkender bég (Kasztrióta György) albánjai felújították álla­mukat. Anatólia elszakadt... A belháború győztese I. Mehmed (1413— 1421) úrrá lesz a belső káoszon. Megerősíti a központi hatalmat. Fia, II. Murád (1421-1451) hozzáfog a birodalom újraszervezéséhez. Vis­­­szaszerzi a Peloponnészoszi félszigetet és Ana­­tóliát. Elfoglalja Korinthoszt és Thesszalonikit. 1439-ben legyűri Szerbiát. Veszélyezteti Bosz­­­­niát. 1428-ban Galambóc (a mai Golubac) várá­nál vereséget mér Zsigmond magyar királyra... Ezeket és a többi sikerét nagyszabású katonai reformjainak köszönhette. A török hadsereg ebben az időben négy részre volt osztható: lo­vasság, gyalogság, tüzérség és a flotta. A lovas­ság gerincét a könnyűlovas, főleg íjjal, hajító lán­dzsával, szablyával harcoló szpáhik képezték. Számuk ebben a korban elérte a 20 000-et. Őket egészítette ki mintegy 20 000-30 000 akindzsi, kik a lovas segédcsapatokat képezték. Erejük tömegességükben s nem fegyverzetükben, il­letve képzettségükben rejlett. A török lovasság gyengéje a nehézlovasság hiánya volt. Murád ezt a gyalogsággal igyekezett ellensúlyozni. Ez a fegyvernem a törököknél három részre oszlott. Az aszabok számban, katonai értékben a lovas akindzsik megfelelői voltak. A murádi törvények értelmében háború esetén minden 20 háztar­tásnak egy íjászt kellett kiállítania. Az ilyen hiá­nyos katonai képzettségű paraszt­katona elég­telen fegyverzetével nem vehette fel a versenyt egyetlen fegyvernemmel sem, viszont mint munkaerő kiválóan alkalmazható volt ostro­mok idején különféle építészeti munkák elvég­zésére (ágyúkasok, futóárkok, robbantóaknák, ostromeszközök... építése). A martalócok már jóval veszélyesebbek voltak. A társadalom aljá­ból kerültek ki, őket a zsákmányolás motiválta. Amit megszereztek, azt megtarthatták. Jól szer­vezett csapatokkal nem tudtak mit kezdeni, de a védtelen lakosság, a fejvesztve menekülő ellen­ség üldözését, különféle átkaroló mozdulatokat, előőri feladatokat kiválóan elláthattak. A későb- NAGY TIBOR, AZ ELŐADÓ A CSATA SZÍNHELYÉNEK ÁRNYAS FÁI ALATT AZ ÖKUMENIKUS ISTENTISZTELET KEZDŐ ÉNEKÉT, MAJD A MEGEMLÉKEZÉS ALKALMI BETÉTDALAIT A NAGYBECSKEREKI EMMANUEL, AZ ADRI-MOHOLI MUSICA HUMANA ÉS AZ ÓBECSEI SCHOLA CANTORUM KAMARAKÓRUSOK ADTÁK ELŐ A MAGYARKANIZSAI, SZABADKAI, PALICSI, ADORJÁNI, OROMHEGYESI, ZENTAI, FELSŐHEGYI, TORNYOSI, GUNARASI, MUZSLYAI, TOPOLYAI, BAJSAI, PACSÉRI, BÁCSKERTESI, SZILÁGYI, BUDISZAVAI ÉS SZENTTAMÁSI NÉPDALKÖRÖK KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL 14 2006. július 27.

Next