Családi Kör, 2011. július-szeptember (22. évfolyam, 27-39. szám)
2011-07-28 / 30. szám
rök ellen harcolnak.Vagyis a déli harangszó eredetileg nem a diadalt, hanem a végveszélyt hirdette, és a győzelem után módosult az üzenete: azóta is a diadalt hirdeti. * Maradok a várban, de nem a múzeum, inkább a szuvenírárusok kínálatában merülök el. A kínálat nem igazán eredeti, nagyjából a„101% Srbin"feliratú pólóktól a helyi nagy sportklubok színeivel ékesített kitűzőkig terjed. Igaz, van néhány bocskor is. Emlékszem, amikor 2002 telén itt sétáltam, Ratko Mladic és tsai arcképét is meg lehetett vásárolni. Lefotózni azonban a világért sem! „Ugye, tisztában vagyok vele, hogy kik ők, és mit tettek értünk?", sandított rám a képecskék árusa, én pedig mondtam, hogy teljesen tisztában vagyok vele. A tábornok azóta cellájában várja sorsa alakulását, és alig hasonlít a képen ábrázolt, egyenruhás önmagára. Ennyit változott alig tíz év alatt - hogyan is lehetne belegondolni abba, hogy mi történt ezen a helyen több mint fél évezrede? * Pontosan délben, miután a biztonságiaknak el lett magyarázva, hogy mire készülünk (és ezt ne tekintsék diverziónak!), csoportunk, melyhez időközben kelebiai (Magyarország) kirándulók is csatlakoztak, kivont, címeres magyar zászló mellett elénekelte a Himnuszt, majd újra Pastyik László lépett elő. Az alábbiakban az ő történelmi ismertetőjéből idézünk. Kultikus és szent ez a hely, mert az európai és magyar történelem egyik legnagyobb középkori csatája itt zajlott le, a kőbe vésett dátum napján. A csata jelentősége, hogy 70 évvel meghosszabbította a középkori Magyarország életét, mely végül pontosan hetven évvel később, 1526. augusztus 29-én Mohácsnál veszett el. Hunyadi Jánosról, akinek nevét a kőbe vésett felirat említi, azt kell mondani, hogy rendkívül érdekes személyisége a magyar történelemnek. Illetve a származását és a születési helyét vitatják, és ebből adódóan minden történelemnek beletartozik az írott részébe csakúgy, mint az ún. legendáriumába. Hunyadi egy szegény, ámde nemesi sorból küzdötte föl magát az ország kormányzójává, főkapitányává és hadügyeinek intézőjévé. Ez adódott abból, hogy Dél-Magyarországon, így a Duna-Tisza közében, leginkább a Temesközben, Szörényben és Erdélyben voltak birtokai, és ezt a részt érte a Balkánról a törököknek az állandó támadása. A széthúzó magyar főurak közül ő volt az, aki felismerte, hogy nem Nyugatról fenyegeti veszély az országot, hanem délről. A törököt kellene valahogy megzabolázni, vélte Hunyadi János, ezért egy nagyon erős, saját nemesi hadsereget hozott létre, mégpedig saját birtokai pénzének az erejéből. Próbált egyezkedni a többi főnemessel, így a Cilleiekkel, de csak rövid időre sikerült megállapodnia, és a törökkel Hunyadi szinte egymagában vette föl a harcot. Itt, ebben a döntő csatában egyetlenegy segítője volt a főurak közül, mégpedig a macsói bán, Kórógyi János személyében. Végül a főurak adtak néhány bandériumot, és adtak a főpapok is. Néhány főpap itt veszett, ebben a csatában. Ezenkívül Hunyadi legnagyobb segítője Kapisztrán János volt, aki Magyarországra ferences szerzetesként először a hit purifikátoraként érkezett, de felismerte, hogy itt valóban a kereszténységet kell megmenteni. Kapisztrán a pápa intésére kezdte meg a keresztes hadak szervezését. Ezek a hadak az egyszerű paraszttömegből kerültek ki, tehát azoknak az embereknek a tömegéből, akik nem a hatalomban gondolkodtak, mint a főurak, hanem a hazában, abban a faluban, annak a templomnak a körében, ahol a munkájukkal, arcuk verítékével keresték meg a kenyerüket. A harmadik János, akit Nándorfehérvár kapcsán meg kell említeni az Juan Carvajal, aki a pápának a küldötte volt. A bécsi országgyűlésben a főurakat fölszólította, hogy kezdjék meg a török elleni szervezkedést. Ő tehát a nyugati támogatást ígérte meg a magyaroknak. Ez valós segítségben csak kis mértékben valósult meg. Lengyelek, csehek, osztrákok, bajorok meg a burgundi király harcosai jöttek ide, de a nagy európai segítség, még a pápai is elmaradt. Az ütközet előzményeihez tartozik az is, hogy 1453-ban elesett Bizánc, és szerepét a török birodalom örökölte meg. II. Mehemed már 1456-ban meg akarta Magyarországot is törni. * Ekkor került sor a csatára, aminek részleteit helyhiány miatt nem idézzük. Az ütközet leírása azonban megtalálható számos történelem- és tankönyvben, elolvasható az interneten. A leírások részleteikben helyenként eltérnek egymástól - vitatott például, hogy Dugovics Titusz koholt név-e vagy valóságos? Annyi biztos, hogy a hőstett, miszerint egy vitéz magával rántotta a várfalról a zászlóvivő törököt, valóban megtörtént. És az mennyire lényeges, hogy a török szultán a csata végét eldöntő ágyúzásban sérült meg vagy nyílvessző találta el? Parasztok kezdték ingerelni a törököt, vagy néhány íjász egyéni megmozdulását követte végül a sereg? Mindezek máig eldöntetlen részletek. A lényeg, és ebben minden forrás megegyezik, hogy Hunyadi seregei döntő győzelmet arattak a török fölött. * Az alkalmi megemlékezés után csoportunk hazafelé jövet nem kerülhette meg Karlócát. Itt, a monarchiabeli épületek között pravoszláv szertartás szerint zajló menyegzőre nyílik alkalmunk belesni. A templomban tömjénfüst terjeng, és aranyozott nemcsak az ifjú pár koronája, hanem az egész oltár is. A nagy ámulatban sikerült szem elől téveszteni útitársaimat, akik ősibb történetek nyomába eredtek. Jó néhány órával később, megint csak a történész szakember összegzi az általuk tapasztaltakat, a Családi Kör olvasóinak egy exkluzív történettel fűszerezve mondandóját. - A Béke-kápolnánál voltunk, amelyet az 1699-es karlócai békének az emlékére emeltek. A béke a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző háborút zárta le. Érdekes, hogy a templomnak az alakja az akkor tárgyaló diplomatáknak a sátorát képezi le. Karlócán történt meg először, hogy az aláíró nagyhatalmak követei egyszerre léphettek be a tárgyalóterembe. Négy bejárata volt a sátornak, és a kápolnának is négy ajtaja van. A tárgyaló felek egy kerek asztal körül foglaltak helyet, és innen ered a diplomáciai kerekasztal fogalma. Az egyik jelentős vajdasági írónk, neveket nem említenék - szögezte le Pastyik László - és az egyik jelentős művelődéstörténészünk egy alkalommal azt mondta, hogy a szabadkai városi könyvtárban van egy kerek asztal. Állítólag ezen az asztalon írták alá a karlócai békét. Hogy ez legenda vagy valóság? Utána kell járni. * Hátra volt még a péterváradi vár meghódítása. Fölfelé kapaszkodva a macskaköves utakon, máris a megfutamodást tervezzük. Viharos fellegek tornyosulnak Újvidék felett, és otthonról olyan hírek érkeznek, hogy Topolya környékén már jég is esett. Ekkor ez nagyobb vésznek tűnik, mint a török szultán összes szpáhija és janicsárja. * Egy nappal a belgrádi kirándulást követően, már dolgozószobám magányában keresem a zárszót a fentebb leírtakhoz, amikor váratlanul megkapom, amit keresek. Bárcsak ne így lenne, de valaki mégis említi Nándorfehérvárt! A norvég gyilkosnak, aki ámokfutása során ártatlan emberek sorával végzett, amellett, hogy kedvenc városa Budapest, és bírja a dögös magyar lányokat - a magyar történelem részletei is kedvesek. Az interneten megjelentetett (azóta törölt) manifesztumában Anders Behring Breivik egy helyütt Hunyadi Jánost méltatja. A magát az iszlámellenes páneurópai ellenállás tagjának valló férfi szerint Hunyadi neve szinte teljesen ismeretlen Magyarországon kívül, noha valószínűleg bárkinél többet tett a török invázió megállításáért a 15. században. Elborzaszt ez az egybeesés. FEHÉR Tamás AZ EGYESÜLT TOPOLYAI ÉS KELEBIAI CSAPAT A NÁNDORFEHÉRVÁRI DIADAL EMLÉKKÖVÉNÉL 2011. július 28. C3§R 11