Családi Kör, 2012. július-szeptember (23. évfolyam, 27-39. szám)
2012-07-26 / 30. szám
A nándorfehérvári diadal emléknapján Vasárnap volt 556 éve, hogy 1456. július 22-én a Nándorfehérvárt (a mai Belgrádot) védő keresztény seregek Hunyadi János vezetésével, több mint kéthetes ostromot követően megsemmisítő vereséget mértek II. Mehmed török szultán óriási túlerőben levő hadaira, és ezzel mintegy 70 évre megállították az Oszmán Birodalom további európai terjeszkedését. A magyar és az európai történelem és a kereszténység e jeles napját 2011. július 7-én a Magyar Országgyűlés a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította. Az évforduló alkalmából pénteken szárnyashajókon több mint 200 általános és középiskolás diák érkezett tanulmányi kirándulásra Belgrádba, akik azután vasárnap részt vettek a budapesti emlékünnepségen. Vasárnap délben pedig tudásvetélkedőkön nyertes diákok és tanáraik egy kisebb csoportja tisztelgett a kalemegdáni emlékműnél (ennél az eseménynél voltunk jelen). Zarándokútjuk során előbb a Dunántúlon fölkeresték Ozorát, Pipo várát, ahol egykor Hunyadi János nevelkedett. Onnan jöttek Belgrádba, hogy felidézzék a magyar hadtörténelem egyik legjelentősebb győzelmét, és tisztelettel meghajoljanak a neves és a névtelen hősök: Szilágyi Mihály és várvédő népe, Hunyadi János és felmentő serege, Kapisztrán Szent János és a hívó szavára összegyűlt keresztesek előtt. Ez a világraszóló győzelem itt, a diadal színhelyén, Belgrádban az egymásra utalt és együttélésre ítélt népek összefogását is példázza a térség népeinek - mondta a nándorfehérvári diadal emlékkövénél a csoporttal érkező Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke -, és ez most, a globális kihívások, a pénzügyi és gazdasági világválság fenyegetése idején a szerb-magyar kapcsolatokban is időszerű és cselekvőképes gondolat. A nándorfehérvári diadal dicsősége maradandó és örök érvényű. Merítsünk belőle hitet, erőt, bátorságot, mert az egészséges veszélytudat rendkívüli erőfeszítésre és összefogásra késztet, és bárminemű válságos időben csak így lehetünk úrrá az országos és az európai bajokon, és a térség jó szándékú akarataival, népeivel együtt csak így fordíthatjuk sorsunkat új irányba. KARTAG Nándor képriportja A zarándokút résztvevői megkoszorúzták a nándorfehérvári diadal emlékkövét a Kalemegdanon. Két nyelven, szerbül és magyarul ez áll rajta:,,1456. július 22-én Belgrád védői, élükön Hunyadi Jánossal ezen a helyen arattak döntő győzelmet a törökök felett." Lezsák Sándornak, a Parlament alelnökének a javaslatára lett nemzeti emléknappá július 22-e, és mint mondta, remélhetőleg az Európai Parlament is emléknappal tiszteleg majd az európai kultúrát védelmező nándorfehérvári diadal előtt. Milyenek erre a kilátások? Jók, hiszen az európai képviselők közül is egyre többen felismerik, hogy mit is jelent a nándorfehérvári diadal Európának. Most tulajdonképpen az előkészítő szakaszban vagyunk. Nagyon bízom abban, hogy késő őszre megszületik az előterjesztés is, amely azután különféle bizottsági vitákon elindul a maga útján. Remélem, hogy más uniós javaslatokkal együtt ez is sikeres lesz. - Az idén két nagyobb vetélkedőt is szerveztünk ezzel a témával - mondta Olajos István, a lakiteleki általános iskola igazgatója. - Az egyiket, immár 17. alkalommal, a lakiteleki népfőiskola és általános iskola hirdette meg, a másikat pedig a Keresztény Élet című hetilap és a Mindszenty Társaság szervezte, és ennek a két vetélkedőnek a győztesei jöhettek erre a zarándokútra. Jóleső tapasztalatból mondhatom, hogy a diákok jól tudják, mi történt Nándorfehérvárnál, és ki volt Hunyadi, Kapisztrán... Fejes Zsuzsa kalocsai tanárnő és Kozma Zsanett komáromi (felvidéki) hitoktató a vetélkedőn nyertes tanítványaikat kísérték el Belgrádba. Egybehangzóan mondták, hogy a gyermekek jól ismerik a történelmet, és nem egynek az eszményképe Hunyadi János. A vár meglátogatása nagy hatással volt mindannyiukra, hiszen nagy élmény azon a helyszínen lenni, amit eddig csak a könyvekből ismertek. . Az 1456. július 22-ei döntő csatában a nándorfehérvári hősök Európát és az európai keresztény kultúrát mentették meg a megaláztatástól, a rombolástól, a pusztulástól.