Családi Kör, 2017. július (28. évfolyam, 19. szám)

2017-07-20 / 19. szám

> IRODALOM A Neoplanta kapcsán A tanú (1969) jutott eszembe. A Balkáni szép­ség természetszerűleg hozta be a képbe az ismert Bacsó-film foly­tatását, a Megint tanút (1994). A 2015-ben napvilágot látott regény egy-egy reflexió erejéig utal a szerző korábbi két, a Balkáni szépséggel trilógiát alkotó művére (Bűnhő­­dés, 2012; Neoplanta, avagy az ígéret földje, 2013). Slemilék udvarában áll pl. a Neoplan­ta főhőse, a fiákeres Lazo Pavletic gazdátla­nul maradt kocsija. Úgy áll ott (akár a nagya­pa, Slemil János kerekes széke), mint a század történetének meglehetősen gro­teszk tárgyi emléke, s nem véletlen, hogy Slemil Ferenc, a nagyapja történetét elbe­szélő unoka - miután „kilép" a történetből (vagy inkább: továbbgurul a nagyapa kere­kes székével) - a házzal együtt a fiákért is felgyújtja. Slemil Ferenc a nagyapja „tanúságtör­ténetét" szeretné átadni, közvetíteni az utókor számára, folyamatosan hallgató­ságot keres; a szomszédos luxusszálloda teraszán üldögélő vendégekben, a hozzá betérő (később kiderül: szélhámos) mű­A szakállam megnőtt, elég szúrós volt, meg viszketett is, viszont semmi kedvem nem volt meg­borotválkozni. Alkonyatkor a kis utazótáskába raktam a holmimat: néhány inget, egy pizsamát, alsónadrágot, a borot­vaszappant, a borotvapengét, az anyám fi­ókjában talált családi fotót, nagyapám dokumentumait. Az én anyakönyvi kivona­tomat. A falról leakasztottam Mondi mű­vésznő festményét. Felhúztam a hawaii virá­gos inget és a rozsdavörös zakót. Kitoltam a konyhából nagyapám kerekes székét, majd a műhelyből kihoztam a benzineskannát. . Először a konyhába mentem, majd anyám szobájába, aztán a tisztaszobába. Benzin­nel lelocsoltam az ágyakat, előkotortam a gyufát, és minden helyiségben eldobtam egy égő gyufaszálat. A fiákért a konyha aj­taja elé toltam. Hadd égjen porrá az is. Beül­tem a kerekes székbe, a festményt az ölem­be szorongattam, és az utcáról egy bokor mögé húzódva figyeltem, hogyan kap láng­ra az egész. Először csak a fojtogató füstöt éreztem, aztán a lángok mind magasabbra csaptak. Kerekes székemben kigördültem az utcára. „Megőrizi a műhelyt" - avagy a balkáni 20. század vésznőben, Rottenbiller Laurában, vé­gül­­ eltitkolt, majd fellelt­­ féltestvéré­ben, Svetozar elvtárs lányában leli meg történeteinek befogadóit. Ezek a tör­ténetek sem szólnak másról, mint arról, hogy Újvidéket, az eredetileg multikultu­rális várost, a 20. század folyamán foly­ton felszabadította, majd cserbenhagy­ta valamilyen (osztrák-magyar királyi, szerb királyi, német, magyar, partizán) hadsereg és hatalom, miközben bevo­nulásuk és távozásuk következménye­it (meghurcoltatások, atrocitások, kivég­zések) a város - az aktuális hatalomhoz mérten - kisebbségbe és elnyomás alá került civil lakossága viselte. Slemil Fe­renc és nagyapja története azonban már - ellentétben Lazo Pavletic tragikum felé mutató történetével - inkább a tragiko­­mikum, sőt, a groteszk irányába mozdul el. Slemil Ferencet a szálloda tulajdo­nosai és vendégei egyaránt bolondnak tartják - előbbiek ingatlanspekulációk céljából szeretnék felhasználni család­ja meghurcoltatástörténetét, amelyben mind a nagyapa, mind az unokája eset­A környékbeliek az utcára rohantak. A szomszédokat nem ismertem, ők sem en­gem. Azt gondolhatták, hogy egy maguk­­fajta bámészkodó vagyok. Miért is ne? Épp az akartam lenni. A lángok martaléka lesz a kelekótya Slemil háza, csak a hamu marad utána, kommentálták a bámészko­dók. Leellenőrizte bárki is, hogy nem ég benn senki, sopánkodott valaki. Biztosan égő cigarettával aludt el. Hívjuk a tűzol­tókat, javasolta egy férfi. A rádióban hal­lottam, hogy a napokban róla nevezik el az utcánkat. Csodabogár volt, magyaráz­ta egy asszony, akiről feltételezem, hogy a közvetlen szomszédom. Magányos re­mete volt. Senkivel sem barátkozott. Azt mondják, az unokája is dilis. Valaki letor­kolta, zabigyerek, egy szerb kommunista felcsinálta az öreg­ lányát. Fattyú! Amíg a nagyapja gondoskodott a családról, ad­dig rendben volt minden. Egy másik köz­bevetette: Miféle szerb kommunista? Az egyik volt szomszédom állítása szerint az anyja véreskezű magyar honvédtiszt szeretője volt. Minden szombat éjsza­ka virágcsokorral érkezett, meghergelte a lányt, és hajnalban távozott. A tisztet­­­len, csetlő-botló, groteszk figuraként vannak jelen. A kisember szempontjából egyik hata­lom sem jó; saját nemzettársai/felszabadí­­tói éppúgy megalázzák, kifosztják és be­csapják, miként az újonnan formálódott, más kultúrájú és nyelvű megszálló hata­lom tagjai. (Slemil Jánost a magyarok épp­úgy véresre verik a megyeháza pincéjé­ben, mint később a kommunista hatalom pribékjei.) A nagyapa és unokája történe­te egyaránt azt sugallja, hogy ezt a véres balkáni történelmet csak nagy szerencse árán, vagy „hülyén" (bolondnak tettetve magát) tudja átvészelni/túlélni a kisem­ber; még a meghunyászkodás és a kiszol­gáló magatartás sem mindig elegendő a túléléshez. BENCE Erika (A regény 2015-ben a Norán Kiadó gon­dozásába látott napvilágot. Szerb nyel­ven az Akademska knjiga kiadásában és Vickó Árpád fordításában Balkanska lepo­­tica ili Slemilovo kopile címmel jelent meg 2017-ben.A partizánok foglyul ejtették, majd főbe lőt­ték. A szerencsétlen asszony az élete vé­géig gyászolta. Már hogyan csinálta fel, egy magyar tiszt, tiltakozott az előbbi férfi, amikor az a hír járta, hogy a nagyap­ja nagy komcsi volt, emiatt tüntették ki. A postás szerint még kedvezményes nyug­díjat is kapott. Á, dehogy volt kommunis­ta, én azt hallottam, hogy a komcsik ver­ték véresre, ők nyomorították meg. Úgy elnáspángolták, hogy belerokkant, ezért került kerekes székbe. És emiatt nevezik el róla az utcánkat. Vad magyar naciona­lista volt, csak ügyesen leplezte, ellenke­zett egy másik hang, ezért a magyarok hősként tisztelték, és imádkoztak érte. Biztos forrásból hallottam, hogy a teme­tésén a magyar himnuszt énekelték. Egy másik ismeretlen hang félbeszakította a vitát. Nem értem, hát akkor tulajdonkép­pen mit akart? Kikkel tartott? Mindenkivel és senkivel. Közben felbúgtak a szirénák. Hát ezt a roskadozó vityillót nem érdemes megmenteni. Arra ügyeljünk, hallottam az egyik tűzoltó erélyes útbaigazítását, hogy megfékezzük a lángok továbbterjedését. VÉGEL László Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja (Részlet) 2017. július 20. 03 ° ß 21

Next