Családi Kör, 2018. január-március (29. évfolyam, 1-13. szám)
2018-03-22 / 12. szám
SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK Senki sem látott a hihetetlen dolgok mélységeibe (8.) Gondolatkísérletek egykor és ma - avagy feljegyzések a Szabad Magyar Szó versrovatának jubileumához A tüdőgyulladás novemberi világnapja „kiváló alkalom arra, hogy végezzünk egy gondolatkísérletet. Nem tudjuk, hogy nagy költőink pontosan milyen típusú tüdőgyulladásban haltak meg, de mivel gondolatkísérletről van szó, ez most nem is fontos. Tegyük fel, hogy ők öten napjainkban élnének. Másképp alakulna a sorsuk? Bizonyára. Nagy valószínűséggel nem kellene meghalniuk tüdőgyulladásban, hiszen a leggyakoribb, bakteriális tüdőgyulladás típus ma már védőoltással megelőzhető, és a betegség minden változata sokkal hatékonyabban kezelhető. Egyszóval életben maradnának..." - írták az Életben maradnának című internetes kampány szervezői mintegy beköszöntőként 2016 novemberében, honlapjuk indításakor az interneten. Az említett öt neves magyar költő pedig, akinek a saját korában még nem volt mentség, manapság azonban már mindenképp meglenne az esélye a túlélésre, a következő: Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferenc, Arany János és Ady Endre. Jeles névsor, mi tagadás... Mennyivel más is lenne a világ, mennyivel másképp alakul az irodalomtörténetünk, ha valóban így történt volna, s ha ők öten valóban túlélik az akkoriban még javarészt végzetes betegséget. „Ha pedig életben maradnának, nyilván kísérleteznének, új utakat keresnének, hiszen a saját korukban is ezt tették. Valószínűleg nem állna tőlük távol a különböző művészeti ágak ötvözése sem, és szívesen megnéznék például, hogyan kelnek új életre verseik, különböző képzőművészeti ágak legnagyobb kortárs mestereinek keze alatt" - olvashatjuk tovább az Életbenmaradnanak.hu című honlap beköszöntő soraiban. Majd pedig: „Vettünk hát egy nagy levegőt, és felkértünk 5 neves magyar képregényrajzolót és illusztrátort - szinte teljesen szabad kezet adva nekik, hogy fordítsák le a képregény nyelvére az 5 költőóriás egy-egy ikonikus versét. Az eredmény - reméljük -, magáért beszél..." A kampány, amelyet a Nyugdíjasok Országos Szövetsége kezdeményezett Magyarországon, s amely nemcsak a tüdőgyulladás veszélyességére, de annak túlélhetőségére is igyekezett felhívni a figyelmet. 2016 végén kezdődött, s mint sorozatunk korábbi részeiben már jeleztük is, a Szabad Magyar Szó negyed évvel később indult versrovatának szerkesztésében mindvégig figyelemmel kísértük, nyomon követtük annak alakulását, a felkért alkotók munkáját. Mit jelent ez? Alapvetően tulajdonképpen mindössze csak annyit tesz, hogy amikor feltűnt egy-egy újabb, magyar remekírók művei alapján készült izgalmas képregény az Életbenmaradnanak.hu oldalon, akkor mi is közöltük a verset, amelyet ők feldolgoztak. Ezzel részben reflektáltunk is az ő munkájukra - ily módon a távolból is támogatva azt, másrészt pedig kapcsolódási pontokat is találtunk. Így történt meg, hogy Ady Endre Harc a nagyúrral című költeménye - amelynek képregényváltozatát Cserkuti Dávid és Gáspár Tamás készítette el négykezesben - 2017. április 1-én jelent meg a Szabad Magyar Szó tematikus rovatában, A nap versében. Ady nevének említésére persze mindig fölkapjuk a fejünket itt, Vajdaságban is, s nem is mindig csak azért, mert van nekünk egy saját, külön bejáratú Kis éji Ady-breviáriumunk. Az egyébként elsősorban egyetemi tanárként és irodalomtörténészként - tehát sokkal kevésbé költőként - ismert szerző, Bosnyák István (1940- 2009) ebben az 1993-ban megjelent kötetében ugyanis Ady Endre költészetét gondolta és fogalmazta újra délvidéki szempontból, vajdasági élethelyzetből egy háborús időszakban, amely nemcsak egyéneket, egyes embereket, de esetenként egész nemzeteket, népcsoportokat is igen súlyosan megviselt. Esetenként annyira, hogy jószerivel azóta sem heverték ki rendesen... Akárcsak neves költőink sem a tüdőgyulladást! Ma már persze az is kérdés lehet - és zavart okozhat -, hogyan jegyezzük a szerző nevét, hiszen mi még Bosnyák Istvánként ismertük az Új Symposion című folyóirat első fő- és felelős szerkesztőjét, ő azonban később már Baranyai B. István névváltozatban jegyezte a Budapesten kiadott életműsorozatát. Viszont ha ez utóbbit használjuk, Vajdaságban igen kevesen fogják tudni, hogy rá gondolunk. Éppen ezért a sajátságos dilemma lehetséges megol(Folytatjuk) SZABÓ PALÓCZ Attila 42 C3§fc 2018. március 22. Ady Endre ÖSSZEBUVÓ FÉLELEM ÓRÁI Bennünk pogány, vigyásza van Esztelenül szép gyermek-hitnek, De néha-néha ezt a nászt Az összebuvó félelem Isten-órái szentelik meg. Szerelmetes szomorúság Foszlott felhőjű leple hull ránk Szorongató és gyászosan S ha kétfelé szakaszt a Föld Bennünket, mégis összebújnánk. Ekkor nincs senki: mink vagyunk, Két eggyek és egymásra leltek, Két busitottak, busizók, Két tapadó, két üldözött, Két legéhesebb, árva gyermek. Ezek az órák feketék, De a gyémántnál ragyogóbbak, A mosoly-nász csillagai, Halhatlan untság-kergetők, Szent emlői a boldog Jónak, Mézként pereg szorongatott Szivünkből könnye terhes kedvnek És tart a nász és tart megint, Szemeink öröm-hitesen Megint-megint összenevetnek. Óh, összebuvó félelem, Óh, öröm-féltő, gyászos órák, Fényes, fekete csillagok, Kik reánk a nagy edzülés Babonás uj s uj hitét szórják. (Szabad Magyar Szó, 2017. március 14.) dásaként azt szoktam javasolni, hogy jegyezzük őt Baranyai Bosnyák Istvánként, vagyis a B. rövidítés feloldásával, ugyanis ez a névváltozat mindkét, a még életében általa is használt formát tiszteletben tartja. Nyugodjék békében!