Családi Kör, 2018. április-június (29. évfolyam, 14-26. szám)

2018-04-19 / 16. szám

VENDÉGSÉGBEN FELSŐHEGY Zongorát és növényeket ajándékoztak A felsőhegyi Csokonai Vitéz Mihály M. E. általános iskola az elmúlt hónapok során két helybeli családtól is ajándékot kapott. Nagy Némedi József és felesége, Nagy Némedi Teodóra márciusban egy zongorát adott a falu iskolájának. A mai világban, különösen ebben az országban elég ritka, hogy valaki ilyen nagy értékű tárgyat ajándékozzon, éppen ezért ér­deklődtünk a Nagy Némedi házaspárnál, hogyan is került sor erre. - Nemrég házfelújításba kezdtünk, s elő­ször azon gondolkodtunk, hol is legyen a zongorának a helye, mivel elég nagy teret igényel. Közben jött egy ötlet, hogy ajándé­kozzuk el. Sokáig ötleteltünk, kinek adhat­nánk oda, hol lenne a legjobb helye. Szinte egyszerre mondtuk ki: legyen az iskoláé! Itt tanultunk betűt venni, számolni, itt jártuk ki az általános iskolát mi és két lányunk is. Egy­szerű földműves emberek vagyunk, mindig abban az életszemléletben neveltük a lá­nyainkat is, hogy segítsünk, ahol tudunk. Nem feltétlenül kell, hogy a segítség pénz vagy értékes tárgy legyen. Valahogy az élet is így működik, én„ebben"segítek neked, te meg majd „abban" nekem, amikor szüksé­gem lesz rá - mondták Nagy Némediék. Arra nem gondoltak, hogy eladják, és a pénz a családban maradna? - Gondoltunk erre a lehetőségre is, de csak áron alul tudtuk volna értékesíteni, az meg, hogy kihasználatlanul álljon, senkinek nem nyújt örömet! Reméljük, sok gyerek örül és használja majd, és talán olyan is lesz, aki a zongorának köszönhetően választja a zenei pályát. Ha csak egy gyereknek sikerül az életét pozitívan befolyásolni ezzel a zon­gorával, nekünk már megérte! Óriási öröm számunkra ez az ajándékozás. Látni a peda­gógusok örömét, megtapasztalni ezt az ér­zést, amikor átadtuk, kimondhatatlan öröm volt számunkra. Most értettük meg, mit is mondtak nekünk a régi idős emberek: Jobb adni, mint kapni! A két lányuk közül az egyik a ze­nei pályát választotta. Ő mit szólt az ajándékozáshoz? - Mindketten Angliában élnek és dolgoz­nak. Emma lányunk 29 éves, ő zenepedagó­giai egyetemet végzett, majd megszerezte a mesterfokozatot. Külföldön is tudja haszno­sítani ezt a tudást, tanít egy magán-zeneis­kolában. Amikor elmondtuk neki, hogy mit tettünk, szemében könnyekkel mondta: En­nél jobb dolgot nem is tehettetek volna vele. Ági lányunk 26 éves, ő is örült, hogy jó helyre került a zongora. A munkahelyén a főnöke és a kollégái nagyon szép elismerő szavakkal illettek bennünket, kérték, tolmácsolja ne­künk - mondta Nagy Némedi Teodóra. Fleisz Márta és férje, Károly még tavaly virágot ajándékozott az iskolának. Köztudott a faluban, hogy növény- és virágszerető emberek, de miért és ho­gyan jött az ötlet, hogy virágot adjanak az iskolának? - Valóban szeretjük a növényeket, sok vi­rág megtalálható az életterünkben. Szeret­jük őket gondozni, ápolni, amit ezek a cso­dálatos lények meg is hálálnak azzal, hogy szebbé teszik a környezetünket. Nyugdíjas éveinkben járunk, fizikailag sem vagyunk már tökéletes formában, egy-egy nagyobb tárgyat vagy például növényt már nem iga­zán tudunk mozgatni. A szobanövényekkel megesik, hogy az évek során nagyra nőnek, kinövik életterüket, és át kell helyezni őket. Ebbe a helyzetbe kerültünk mi is az ősszel, három gyönyörű nagyra nőtt szobanövényt az emeletre kellett volna helyeznünk megfe­lelő teret biztosítva nekik. Keresnünk kellett volna segítséget, aki megteszi ezt nekünk, de aztán úgy döntöttünk, nem ez a megol­dás. A lehetséges jelöltek között volt az egy­ház és az óvoda, valamint a templom is, de ez utóbbit a hőmérséklet és a fényviszonyok miatt nem tartottuk alkalmasnak. Az óvodát meg kicsinek találtunk arra, hogy három nagyra nőtt növényt megfelelően elhelyez­zenek. Bár az unokánk már felnőtt fiatalem­ber, mi még mindig kötődünk a gyerekek­hez, szeretjük őket, így esett a választásunk az iskolára, ott megfelelő a környezet, és szebbé tehetik az ott dolgozók, pedagógu­sok, diákok mindennapjait. Amikor felaján­lottuk, az volt a kikötésünk, hogy a szállítást ők intézzék, jöjjenek értük, majd gondozzák, neveljék tovább a növényeket. Így történt, hogy egy jukkát, egy filodendront és egy pál­mát ajándékoztunk a helyi általános iskolá­nak. Nagyon jó érzés, hogy ezt megtehettük, a szomszédban lakó tanító nénitől tudjuk, hogy továbbra is szépek, jól átteleltek. Kísérik az életüket, kicsit talán olya­nok önöknek ezek a növények, mintha a gyerekeik lennének?­­ Lehet benne valami, nevelgettük, sze­rettük őket. A filodendron különösen fon­tos számunkra, mert azt még a lányunktól, vejünktől és egyetlen unokánktól kaptuk házassági évfordulónkra. Az ajándékozással viszont volt egy olyan szándékunk, hogy követendő példát mutassunk másoknak is. Annyiszor lehet hallani, hogy megnőtt, ne­tán megunt virágot kidobnak. Örömmel ér­tesültünk arról, hogy más is hozzánk hason­lóan járt el. Topolyán a sógornőm szobafe­nyőt ajándékozott az ottani mezőgazdasági középiskolának. Szeretnénk, ha az emberek követnék a példánkat, legyen az bármekko­ra és bármi. Próbáljuk meg egymás életét jobbá tenni. Példaértékű a két házaspár tette. Ma, amikor az emberek a nincstelenséggel, betegséggel, külföldre vándorló szeretteik hiányával küzdenek, vagy éppen politikai nézetvállalásuk okán sarat dobálva csúnyán harcolnak egymás ellen, akkor itt van előt­tünk két család példája, akik minden hátsó szándék és minden önös érdek nélkül aján­dékoztak, csupán a jó szándék és a szeretet által vezérelve. FARKAS Mónika NAGY­NÉMEDI JÓZSEF ÉS FELESÉGE, NAGY­NÉMEDI TEODÓRA ZONGORÁT AJÁNDÉKOZOTT AZ ISKOLÁNAK FLEISZ MÁRTA ÉS FÉRJE, KÁROLY EGY JUKKÁVAL, EGY FILODENDRONNAL ÉS EGY PÁLMÁVAL GAZDAGÍTOTTA A FELSŐHEGYI ISKOLÁT 20 eSafe 2018. április 19.

Next