Családi Kör, 2018. április-június (29. évfolyam, 14-26. szám)
2018-05-24 / 21. szám
TARCA A neves embereknek emelt szobrokat általában csak rendszerváltások alkalmával szokták eltávolítani, amikor még az utcák és városok nevei is megváltozhatnak. Van azonban arra is példa, hogy úgymond békés úton, békeidőben próbálják ezt megtenni. Néhány évvel ezelőtt az egyik újvidéki szerb napilap egyes olvasói megkérdőjelezték annak indokoltságát, hogy Petőfi- és Kossuth-szobrok találhatók Vajdaságban, szerintük ugyanis Petőfi Sándor nemzetáruló volt, mert szerb létére 1848-ban a magyarok oldalán a szerbek ellen harcolt. Kossuth pedig Újvidéket lövette. Az utóbbi időben gyakran emlegették Jasa Törnie szerb nacionalista és radikális politikus Újvidéken, a Duna utcában felállított szobrát is. Az említett Jasa Törnie nemcsak zsidóellenes, hanem gyilkos is volt: 1889-ben megölte Misa Dimitrijevic ellenzéki újságírót, akiről később utcát neveztek el Újvidéken. A gyilkos szobra és a meggyilkoltról elnevezett utca talán még két kilométerre sincs egymástól. Az lett volna nagy fogás, ha a szobrot ebben az utcában állítják fel. Ez a Jasa Tomic 1884-ben egy tanulmányt írt az Hideg szobor vagy úgynevezett zsidókérdésről: problematikus nemzetnek nevezte a zsidókat, romlott erkölcsűeknek, akik ellen állandóan védekezni kell, a legvégső megoldásnak pedig a kitelepítésüket tartotta. Továbbá azt javasolta, hogy az igazság érdekében törvénnyel kell megakadályozni, hogy a zsidók bírósági esküdtek legyenek. Nos, ennek az embernek a szobra áll Újvidéken, a Duna utcában, sőt, még 1924-ben - Vajdaság Szerbiához csatolása után - az addig Módos nevű falut is Jasa Tomicra keresztelték át. Érhető, hogy a régi név visszaállítása is szóba került már. Érdekes, hogy különben Újvidék város már 1993-ban meghozta a határozatot Jasa Törnie szobrának felállításáról, de csak 2006-ban merték megtenni ezt, amikor a városban a radikálisok voltak hatalmon. Kétségkívül kényes dolog békeidőben szobrot eltávolítani vagy utca- és városneveket megváltoztatni. Mégis szinte máról holnapra Titográdból Podgorica lett, de Verbász és Uzice neve elől is eltűnt a Tito jelző. Jasa Tomic esetében ez valószínűleg nehezebben megy majd a szocialisták és a szerb radikálisok várható ellenállása miatt. A polgárok gyakran nem is tudják, hogy milyen múlttal rendelkezett az a híres személy, akinek a nevét az utcájuk büszkén viseli. Dusán cár például apagyilkos volt, Karadorde testvér- és apagyilkos, de a közelmúltban - nem tudni, milyen logika és magyarázat alapján - az újvidéki városi stadiont is róla nevezték el. Milos herceg számtalan bűntény végrehajtására adott parancsot, a Nemanjicok pedig egy emberöltőn át haragban álltak egymással: apa a fiaival, testvér a testvéreivel. A szabadkaiak is nagyon jól tudják, hogy kinek a hatalmas fehér márványszobra áll a város főterén. Az egyik vajdasági partizán néphős mesélte egyszer a '80-as években, hogy annak idején faluja kocsmájában összeverekedett a németekkel, és ijedtében az erdőbe szökött, ahol aztán a partizánokhoz csatlakozott. Végül néphős lett belőle. Időközben már elhunyt, és mondani sem kell, utcát neveztek el róla. Egyszóval ma már nem is olyan nagy dicsőség és megtisztelés, ha valakinek még életében azt mondják: olyan nagy ember lettél, hogy utcát fognak elnevezni rólad. NAGY Nándor A Dunának nem csupán a Kék Duna ke lringő révén van kapcsolata a zenével, hanem oly módon is, hogy a Duna-parti sétányokon sok-sok zeneszerző és muzsikus szobrát, mellszobrát helyezték el. Újvidéken (tartományi székváros) például alig pár száz méteren belül, a két híd között kettő is helyet kapott. Az új közeli híd közelében látható az újvidékiek által nagyra becsült Azejir Hadzsibejli (1885-1948) azerbajdzsáni zeneszerző emlékműve - vörösmárvány talapzaton -, amelyet 2011-ben állítottak. Sajnos kevés szerzeményét ismerjük és dudorásszuk, sőt Azerbajdzsánt is nehezen találjuk meg a térképen. Ez az ország a Kaszpi-tenger partján található, a Kaukázus „lejtőin", és 9-10 millió lakosa van (98% muzulmán). Uzeji zeneszerző, karmester, író, pedagógus, fordító és dramaturg volt. A Szovjetunió népművésze. A másik muzsikust már jobban ismerjük. Balázs Janika (1925-1988) tamburász, aki hosszú éveken át vezette az Újvidéki Rádió nagy tamburazenekarát. Fehérmárvány szobra a Váradi híd újvidéki hídfőjénél áll. Ő is nagy zenész volt. Zenekarával fellépett a cannes-i filmfesztiválon és a párizsi Olympiában is. Ráadásul még Tito nótáját is elhúzta. N.N. 2018. május 24. CMS 27