Családi Kör, 2019. január-március (30. évfolyam, 1-13. szám)
2019-01-24 / 4. szám
MÚLT-KOR „Belekapaszkodtak apjuk ruhájába, és sírva kérték..." Magyarcsernye 1914 és 1918 között, és ami utána jött (1.) Két, első világháborús emléket őrzünk a családban. A feleségem nagyapja tábori levelezőlapját 1917-ből és egy gránáthüvelyből domborítással, karcolással, véséssel készült virágvázát. Arra, hogy mennyire elkeseredettek katonáink - különösen 1917-re -, bizonyítékként álljon itt a nagytata lapjának teljes szövege: „Kedves feleségem, édes kisfiam. Itt küldöm a képet, és tartsátok meg, mert talán ezen láttok utoljára. Ölel és csókol benneteket szerető apátok. Isten veletek!" Nem hiszem, hogy a mai fiataloknak sokat jelent ez a történelmi dátum: 1914. Egy dátum azok közül, amelyeket a történelemórán meg kell jegyezni, tanulni: hogy 1914. június 28-án Szarajevóban lőttek, hogy Gavrilo Princip szabadságharcos volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia pontosan egy hónappal később hadat üzen Szerbiának, hogy három napra rá Németország Oroszországnak. Majd mindenki mindenkinek hadat üzen. A háború fél év elteltével kiterjed minden tengerre, óceánra. Harcok dúlnak Szerbiában, Isonzónál, Verdunnál. Titkos szerződések Olaszország és az antant között, majd 1916-ban a román kormány és az antant között is. Ezt mind meg kell tanulni ma is, természetesen egy jó adag nemzeti töltettel! Az én generációmnak és a nálam egy kissé idősebbeknek mást is jelent ez a történelmi dátum. Mi időben közelebb voltunk a benne részt vevőkhöz. Ferencjóskás bajuszú nagyapáink és a velük egyidős szomszéd bácsik nyári estéken, amikor elült az utca pora, a gödör partján adták elő történeteiket hőstetteikről és hősködésükről, a lugosi és temesvári huszárezredről, Przemyslről és Vlagyivosztokról. Jelentős történelmi dátum ez az 1914- es esztendő. Az utolsó békés fél év az akkori országunkban, ha a háborús előkészületeket annak lehet nevezni. Természetesen a csernyei, kisoroszi, tóbai szegény ember ebből az egészből nagyon keveset tudott, csak amikor Péter-Pál után rekviemet tartottak a monarchiabeli templomokban a Szarajevóban megölt trónörökösért, a hónap végén már megindultak a fölvirágozott vonatok - a mi kisvonatunk is Magyarcsernye-Zsombolya-Temesvár-Lugos irányába -, csak akkor döbbentek rá, hogy itt valami nagyon nagy tragédia vette kezdetét. Hogy milyen „lelkesen" indultak hazát védeni, álljon itt két idézet. Márton István írása nagyapjáról: „Azon a napon nagyon sok apát, fiút, családfenntartót kísértek ki az aggódó szülők. Feleségek, hozzátartozók, rokonok. És a hosszan tartó búcsúzkodás után elindult a vonat Zsombolya felé..." A kisoroszi Dégi Gyula bácsi 82 éves korában mutatta meg önéletrajzi írását Erős Lajos plébánosnak az 1970-es évek elején, íme, az idős parasztember vallomásának néhány sora: „Szívbemarkoló jelenetek zajlottak le a bevonulók búcsúztatásánál. Látni kellett azt a két, három és több gyereket búcsúzni apjuktól. Belekapaszkodtak apjuk ruhájába, és sírva kérték: Apám ne menj el, apám ne hagyj itt bennünket!" Mit érzett a feleség, amikor egyik kezével a férjét, a másikkal a gyermekeit ölelve búcsúzott a család fenntartójától. Mit éreztek az öreg szülők? 1914 és 1915 - háború és járvány. Szomorú, esős nagyhét. Az emberek szállítják a rekvirált gabonát a katonáknak. Most még a gabonát, de csakhamar a lovakat, a marhákat, majd a harangokat szedik le a toronyból. Misék, körmenetek a békéért. A magyarcsernyei temetőkbe - az anyakönyvek szerint - az 1914-es esztendőben 110 halottat temettek. Ebből 34-en tüdőbetegségben haltak meg, felnőttek, gyerekek, idősek, fiatalok. 1915-ben 128 halottból 49 tüdőbetegségben, öt kisgyerek gyermekágyi betegségben, augusztustól az év végéig 13 gyerek hasmenéses járványban halt meg. Az anyakönyvben 1915. májusi a következő bejegyzés:„Az északi (orosz) harctéren augusztus 30. és szeptember 1. között Klozin melletti ütközetben a hazáért hősi halált halt Budai György r. kath. 28 éves a m. kir. 5. honvéd gyalogezredbe tartozó honvéd. A halál esete bejegyeztetik a közölt adatok alapján." Még két decemberi bejegyzés, és utána egyre szaporodnak az elesett vagy más okból hősi halált halt honvédek. Ugyanaz a típusszöveg, mint a legelsőnél:„Hősi halált halt..." Még egy érdekes bejegyzés a Magyarcsernye melletti Buzitópusztáról 1915-ből: „Buzitópusztán meghalt Szutyagin Akim orosz hadifogoly." Azt, hogy „hősi halált halt..." biztosan az oroszok jegyzik be a saját anyakönyvükbe. (Folytatjuk) CSÁNYI Mihály 30 2019. január 24.