Családi Kör, 2019. január-március (30. évfolyam, 1-13. szám)

2019-01-24 / 4. szám

ÉLŐVILÁG A vörösszárnyú keszeg vegetáriánus életmódja miatt érdekes a ma­gyar halfajok között. A felnőtt példányok azért nem kizárólag növénye­vők, megörülnek egy-egy rovarlárvának vagy ráknak is. Szép, élénkvörös úszói miatt vonzó külsővel rendelkezik. Az állóvizeket, lassú vízfolyáso­kat kedveli, tipikusan csapatban él. Akváriumban is lehet tartani. Húsminősége nem túl jó, ráadásul szálkás. Gazdaságilag mégis jelentős, mert jó takarmányállata a ragadozó halaknak. A fiatal pél­dányokat a horgászok jól tudják csalihalnak használni. Az év vadvirága a magyar zergevirág névre hallgat. A Termé­szettudományi Múzeum fotópályázatot is meghirdetett, akinek van jó minőségű fotója a nyertesről, beküldheti a múzeum Face­­book-oldalára, a legjobbakat díjazzák. A magyar zer­gevirág igazi rit­kaság, már 1982 óta védett. Száraz, nyílt tölgyesek, erdőszegélyek virága. A Vértes­ben, Mátrában, Bükkben találkoz­hatunk vele leg­inkább, máshol nagy szerencse kell hozzá. A Bal­kán-félsziget ke­leti részén bukkan még fel. Áprilistól júniusig virágzik. Élénksárga, margarétaszerű virágai nektárban gazdagok, így a méhek is szeretik. Közeli rokona, a keleti zergevirág dísznövényként jól tartható, ker­tek félárnyékos részein nagyon mutatós, és vágott virágnak is alkalmas. Az év kétéltűje a látványos foltos szalamandra lesz. A sárga foltokkal díszített kétéltű esős időben bújik elő rejtekhelyéről. Hű­vös klímájú erdőkben érzi jól magát, ahol megfelelő vízteret is talál a lárvaneveléshez. Foltos külseje a rejtőzködést segíti, és felhívás­ként is szolgál a ragadozóknak: ne tovább, mert mérgező váladék­kal fog reagálni a közeledésre. Fekete-sárga színe az erdők talaját borító mohához és avarhoz al­kalmazkodott, ez szolgál rejtekhelyéül a fák gyökerei és kövek mellett. Inkább éjszaka aktív, nappal csak esős időben mászik elő. Giliszták, mez­telencsigák, ízeltlábúak szerepelnek az étrendjében. A hegyvidékek ma­gasabb régióiban él legszívesebben, de dombvidéken is előfordul. Szaporodásához tiszta vízre van szüksége. A fiatal lárvák még csak szürkék, barnák, a sárga foltok az átalakuláskor jelennek meg. Ennél az állatnál is felmerül a klímaváltozás hatása, az egyre szárazabbá váló élőhelyek nem túl szép jövőt jósolnak a foltos szalamandrának. Védelmét elsősorban az élőhelyek fogyatkozása indokolja, és érdemes megjegyezni, hogy „közlekedési balesetben" is sokuk elpusztul, ugyanis elég lassú állat, nem tud elszaladni az autók elől. Egy évtizeddel ezelőtt Európában felbukkant egy olyan betegség, amely óriási veszélyt jelent a szalamandrára. A halálos ki­menetelű megbetegedést a szalamandraevő kitridgomba okozza, amely a hobbiállatok kereskedelmével került be Európába, és már egész állományokat kipusztított. Mint mindig, most is az év emlősállata került legkésőbb beje­lentésre. Ez azért van így, mert az év emlőse lesz általában az év kedvence is. A magyar Agrárminisztérium nem bízta a véletlenre (vagyis az egyszerű szavazókra) a döntést. Néhány nappal ezelőtt egyszerűen kihirdették, hogy 2019-ben az eurázsiai hiúz lesz a fi­gyelem középpontjában. Ez a macskaféle az­zal érdemelte ki a cí­met, hogy Európában lényegében kipusztult a 20. század közepére. Természetes körülmé­nyek között nem fo­gunk vele összefutni. Erdei lakó, és magá­nyos, rejtőzködő élet­módja miatt amúgy is kerülné az embert. Ha nem irtottuk volna ki kíméletlen vadászattal. Több európai ország is indított visszatelepí­tési programot, ezek sok helyen sikeresek, Horvátországban még nemzeti parkot is el­neveztek róla (Risnjak). Magyarországon a szerencsések a Zemp­lénben és az Aggtele­­ki-karszton járva pillanthatnak meg egy-egy példányt, de állandó populációról nem lehet beszélni. Becslések szerint talán 10-15 eu­rázsiai hiúz fordulhat elő az ottani erdőkben. A hiúzt nemcsak az illegális vadászat fenyegeti, de élőhelyét sem tudjuk biztosítani. Olyan erdőterületet kellene számára fenntartani, ahol nem folyik modern erdőgazdálkodás (főleg nemzeti parkok), és ahol kiélheti folyamatos helyváltoztatási igényét, mert szeret csatangolni, és nagy területet követel magának. Azért szolgált rá a puha talpon surranó jelzőre, mert a téli idő­szakban úgy tud közlekedni a havon, hogy testsúlya jól eloszlik a szőrökkel kibővített nagy mancsain, így nem süllyed bele a hóba. A sífutó hiúz mancsain a nyári időszakban ezek a talpszőrök meg­ritkulnak. A téli bundában az arcszőrzete is feldúsul, jellegzetes po­faszakállat növeszt. Fülei végén fekete szőrpamacsot visel, amely arra való, hogy meg tudja határozni a hangforrások pontos helyét. A hiúz hallása kitűnő, ezenkívül jó látása segíti a vadászatban. Általában kisemlősökkel táplálkozik, esetleg őzet vagy szarvas­borjút vesz üldözőbe, annál nagyobb állatot nem. A visszatelepítési programok sikere ellenére még mindig kevés van belőle Európá­ban, így kártétele egyáltalán nem jelentős. Háziállatokat nem zsák­mányol, tehát állattenyésztési szempontból sem kell tartani tőle. Az állomány legnagyobb része Szibériában él. Állatkertben viszonylag jól tartható, ezért szinte mindenhol igyekeznek beszerezni belőle egy-egy példányt. Ők lesznek tehát a 2019-es év kiemelt élőlényei, gondoljanak rájuk, ha vargányát esznek, vagy a kertjüket zergevirággal díszítik, horogjuk­­ra akad egy vörösszárnyú keszeg, eső után szembejön egy szalamand­ra, vagy az állatkertben a pamacsos„cicamica" ketrecénél járnak. SZAPPANOS Veronika A MAGYAR ZERGEVIRÁG IGAZI RITKASÁG, MÁR 1982 ÓTA VÉDETT AZ EGYRE SZÁRAZABBÁ VÁLÓ ÉLŐHELYEK NEM TÚL SZÉP JÖVŐT JÓSOLNAK A FOLTOS SZALAMANDRÁNAK 2019. január 24. Ä 47

Next