Családi Kör, 2019. január-március (30. évfolyam, 1-13. szám)

2019-02-07 / 6. szám

OKTATÁS Mi lesz veled, Petőfi? Egy iskola „sorsa" Érdemi részvétel vagy koalíciós kiszorítósdi? A múlt héten sokunk számára meglepő sajtótájékoztatót tartott a VMSZ óbecsei vezérkara, amelyet a magyar nyelvű sajtó nagy része azonnal és kiemelt helyen kö­zölt, továbbá az elhangzottak egy része a párt honlapján is megjelent. A kérdés fontosságát külsőségeiben is erősen hang­súlyozó kommünikében a helyi szervezet elnöke a VMSZ azon határozott álláspont­ját tudatta, „hogy az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola megmaradásáért szállnak síkra, a Petőfi Sándor Általános Iskola meg­szűnését vagy nevének megváltoztatását elfogadhatatlan tartják". A közlemény - legalábbis számomra - azért volt meglepő (bár elég jól ismerem az óbecsei közoktatás jelenkori és négy évti­zedre visszanyúló állapotait), mert a község, de a tágabb közösség, sőt az ország hatal­mi struktúrájában is koalíciós partnerként jelen lévő párt tette közzé egy, a saját ha­táskörébe is tartozó helyi feladat kapcsán, amely komoly mérlegelést és felelős dönté­seket követel. Mint ismere­tes, idén márciu­sig minden helyi önkormányzat köteles kidolgoz­ni a területén mű­ködő általános iskolák új, észsze­­rűsített hálóza­tának javaslatát, amely az illetékes minisztérium szi­gorú és korlátozó követelményei nyomán isko­labezárásokat, összevonásokat és egyéb, a közössége­ket érzékenyen érintő intézkedéseket tesz szükségessé. A rázós kérdés érdemi vizsgálatát Óbe­csén egy munkacsoportra bízták, amelynek összetételét túlsúlyban a hatalmi koalíció képviselői alkotják, hovatovább az okta­tásügyi intézmények részéről is jobbára pártokhoz kötődő személyek szerepelnek benne. Koordinátora pedig az egyik isko­la volt igazgatónője, aki hivatali fiaskók és csúcsok, továbbá szédítő politikai hajtűka­nyarok után jelenleg erőteljes befolyást tud maga mögött, amely helyi szinten túl is hat­ni próbál. A munkacsoportban értelemszerűen a VMSZ képviselői is ott ülnek. E körülmény okozta számomra a meglepetést. Azt gondolná ugyanis az ember, hogy ha egy érdemben egyenrangúnak számító (koalíciós) partner részt vesz egy munká­ban, akkor ott minden lehetősége megvan rá, hogy megfogalmazza, kifejezze és ér­vényre juttassa a saját és az általa képviselt közösség érdekeit. És joggal várhatja el, sőt meg kellene kapnia a (koalíciós) partner támogatását akkor is, ha annak netán más­milyen elképzelése lenne. Hiszen koalíción belül szükség és lehetőség van a kompro­misszumra, mi több, erkölcsi vagy akár szer­ződésben vállalt kötelezettség is. Meglepetésemből még fel sem ocsúdva egészen rákérdeztem a munkacsoport ko­ordinátorára (aki történetesen a nagyobbik koalíciós partner sorait erősíti), ugyan hánya­dán állnak az iskolahálózatot célzó elaborá­­tummal. Milyen álláspontra jutottak, milyen elképzelések alakultak ki és mit fognak ja­vasolni? Mert azt magam is jól tudom, hogy Óbecsén nincs elég gyermek ahhoz, hogy a jelenlegi négy általános iskola mindegyiké­ben meglegyen a szükséges létszám. A jog­szabály ugyanis 480 diákban szabja meg egy önálló iskola fennmaradásának minimumát. Ennyi diákot a négyből csak egy iskola tudhat biztonsággal magáénak. A témánkat adó in­tézménybe ennek alig több mint fele jár. Ám kérdéseimre igencsak kitérő választ kaptam. Sőt, amikor az elhangzottakból ki­hallani véltem, hogy bizony a Petőfi bezá­rása vagy összevonása, sőt az épület egyéb célú hasznosítása nagyon is konkrét formá­ban felvetődött, további kérdéseim alatt pedig váratlanul „megszakadt" a telefon­­vonal, kezdtem megérteni a sajtótájékoz­tató indokait. Ráadásul beszélgetőtársam sem igen hagyott kételyeket a kérdésben, mert rögvest maga is becitálta a helyi sajtó újdondászait, és bejelentette: Márciusban eldől a Petőfi Sándor iskola sorsa! Újabb hátbadöfés? A körülményekhez visszatérve nem árt elmondani: Óbecsének három jól el­határolható városrésze van: a Belváros, az Alsóváros és az Újfalu. Mindhárom külön helyi közösséget képez. A Belváros közigazgatási és városközpont is egy­ben, de a másik kettő is az adott város­rész központja: templommal, óvodával, kultúrházzal, sőt egészségügyi, postai és egyéb szolgálatokkal. És természete­sen iskolával. A két külváros területén él a becsei magyarság zöme. Az Alsóvá­rosban működik a Petőfiről, az Újfaluban a Samu Mihályról elnevezett iskola, túl­nyomórészt magyar anyanyelvű diákok­kal. Emberemlékezet óta. A Belvárosban évtizedeken át egy épületben, a 70-es évek végétől két épületben két általános iskola műkö­dik, túlnyomórészt szerb anyanyelvű diákokkal. A két külváros magyarságának létérde­ke, hogy fennmaradjanak az intézményei, különösen iskolái. A Petőfi Sándor iskola felszámolása vagy „bedarálása" a közeli szerb többségű iskolába jóvátehetetlen csapást jelentene az óbecsei magyar nyel­vű oktatás egésze és az itteni, sorvadó ma­gyarság számára. (A Samué is, bár hozzá elég távol esik bármelyik másik iskola, és létszámban is a túlélés határán belül van. Egyelőre még.) Továbbá végképp bizonytalan, hogy a helyi magyar érdekvédelem képes lesz-e ezen a helyzeten változtatni. Egyértelmű­nek tűnik ugyanis, hogy az iskolahálózatot előkészítő eddigi folyamatokból vagy ki­hagyták, vagy nem sikerült érvényre juttat­nia jogos érdekeit. A VMSZ helyi szerveze­tének vezetője meg is fogalmazta a sajtó­­tájékoztatón, hogy a Petőfi Sándor iskola megszüntetését vagy nevének megváltoz­tatását nem csak elfogadhatatlannak, de „a nemzetiségi és emberi jogok megsértésé­nek" is tartják. Meglepő módon az utóbbi félmondat sem a párt honlapján, sem a hozzá közel álló médiumokban nem jelent meg. Ami szintén utal valamire. Egy dolog viszont nem kétséges: az óbecsei magyarságot és magyar nyelvű oktatást (ismét) hátba döfik­­ vagy (nem egészen) önként vállalt szövetségesei azzal, hogy tovább bomlasztják, vagy „sajátjai" úgy, hogy - a minden jel szerint közelgő újabb szerbiai választásokig - egy olcsó háttéralkuval újfent a politikai poénszerzés eszközévé degradálják. BERETKA Ferenc AZ ÓBECSEI MAGYARSÁGOT ÉS MAGYAR NYELVŰ OKTATÁST (ISMÉT) HÁTBA DÖFIK 10 KÉß 2019. február 7.

Next