Családi Kör, 2019. január-március (30. évfolyam, 1-13. szám)
2019-02-07 / 6. szám
OKTATÁS Mi lesz veled, Petőfi? Egy iskola „sorsa" Érdemi részvétel vagy koalíciós kiszorítósdi? A múlt héten sokunk számára meglepő sajtótájékoztatót tartott a VMSZ óbecsei vezérkara, amelyet a magyar nyelvű sajtó nagy része azonnal és kiemelt helyen közölt, továbbá az elhangzottak egy része a párt honlapján is megjelent. A kérdés fontosságát külsőségeiben is erősen hangsúlyozó kommünikében a helyi szervezet elnöke a VMSZ azon határozott álláspontját tudatta, „hogy az óbecsei Petőfi Sándor Általános Iskola megmaradásáért szállnak síkra, a Petőfi Sándor Általános Iskola megszűnését vagy nevének megváltoztatását elfogadhatatlan tartják". A közlemény - legalábbis számomra - azért volt meglepő (bár elég jól ismerem az óbecsei közoktatás jelenkori és négy évtizedre visszanyúló állapotait), mert a község, de a tágabb közösség, sőt az ország hatalmi struktúrájában is koalíciós partnerként jelen lévő párt tette közzé egy, a saját hatáskörébe is tartozó helyi feladat kapcsán, amely komoly mérlegelést és felelős döntéseket követel. Mint ismeretes, idén márciusig minden helyi önkormányzat köteles kidolgozni a területén működő általános iskolák új, észszerűsített hálózatának javaslatát, amely az illetékes minisztérium szigorú és korlátozó követelményei nyomán iskolabezárásokat, összevonásokat és egyéb, a közösségeket érzékenyen érintő intézkedéseket tesz szükségessé. A rázós kérdés érdemi vizsgálatát Óbecsén egy munkacsoportra bízták, amelynek összetételét túlsúlyban a hatalmi koalíció képviselői alkotják, hovatovább az oktatásügyi intézmények részéről is jobbára pártokhoz kötődő személyek szerepelnek benne. Koordinátora pedig az egyik iskola volt igazgatónője, aki hivatali fiaskók és csúcsok, továbbá szédítő politikai hajtűkanyarok után jelenleg erőteljes befolyást tud maga mögött, amely helyi szinten túl is hatni próbál. A munkacsoportban értelemszerűen a VMSZ képviselői is ott ülnek. E körülmény okozta számomra a meglepetést. Azt gondolná ugyanis az ember, hogy ha egy érdemben egyenrangúnak számító (koalíciós) partner részt vesz egy munkában, akkor ott minden lehetősége megvan rá, hogy megfogalmazza, kifejezze és érvényre juttassa a saját és az általa képviselt közösség érdekeit. És joggal várhatja el, sőt meg kellene kapnia a (koalíciós) partner támogatását akkor is, ha annak netán másmilyen elképzelése lenne. Hiszen koalíción belül szükség és lehetőség van a kompromisszumra, mi több, erkölcsi vagy akár szerződésben vállalt kötelezettség is. Meglepetésemből még fel sem ocsúdva egészen rákérdeztem a munkacsoport koordinátorára (aki történetesen a nagyobbik koalíciós partner sorait erősíti), ugyan hányadán állnak az iskolahálózatot célzó elaborátummal. Milyen álláspontra jutottak, milyen elképzelések alakultak ki és mit fognak javasolni? Mert azt magam is jól tudom, hogy Óbecsén nincs elég gyermek ahhoz, hogy a jelenlegi négy általános iskola mindegyikében meglegyen a szükséges létszám. A jogszabály ugyanis 480 diákban szabja meg egy önálló iskola fennmaradásának minimumát. Ennyi diákot a négyből csak egy iskola tudhat biztonsággal magáénak. A témánkat adó intézménybe ennek alig több mint fele jár. Ám kérdéseimre igencsak kitérő választ kaptam. Sőt, amikor az elhangzottakból kihallani véltem, hogy bizony a Petőfi bezárása vagy összevonása, sőt az épület egyéb célú hasznosítása nagyon is konkrét formában felvetődött, további kérdéseim alatt pedig váratlanul „megszakadt" a telefonvonal, kezdtem megérteni a sajtótájékoztató indokait. Ráadásul beszélgetőtársam sem igen hagyott kételyeket a kérdésben, mert rögvest maga is becitálta a helyi sajtó újdondászait, és bejelentette: Márciusban eldől a Petőfi Sándor iskola sorsa! Újabb hátbadöfés? A körülményekhez visszatérve nem árt elmondani: Óbecsének három jól elhatárolható városrésze van: a Belváros, az Alsóváros és az Újfalu. Mindhárom külön helyi közösséget képez. A Belváros közigazgatási és városközpont is egyben, de a másik kettő is az adott városrész központja: templommal, óvodával, kultúrházzal, sőt egészségügyi, postai és egyéb szolgálatokkal. És természetesen iskolával. A két külváros területén él a becsei magyarság zöme. Az Alsóvárosban működik a Petőfiről, az Újfaluban a Samu Mihályról elnevezett iskola, túlnyomórészt magyar anyanyelvű diákokkal. Emberemlékezet óta. A Belvárosban évtizedeken át egy épületben, a 70-es évek végétől két épületben két általános iskola működik, túlnyomórészt szerb anyanyelvű diákokkal. A két külváros magyarságának létérdeke, hogy fennmaradjanak az intézményei, különösen iskolái. A Petőfi Sándor iskola felszámolása vagy „bedarálása" a közeli szerb többségű iskolába jóvátehetetlen csapást jelentene az óbecsei magyar nyelvű oktatás egésze és az itteni, sorvadó magyarság számára. (A Samué is, bár hozzá elég távol esik bármelyik másik iskola, és létszámban is a túlélés határán belül van. Egyelőre még.) Továbbá végképp bizonytalan, hogy a helyi magyar érdekvédelem képes lesz-e ezen a helyzeten változtatni. Egyértelműnek tűnik ugyanis, hogy az iskolahálózatot előkészítő eddigi folyamatokból vagy kihagyták, vagy nem sikerült érvényre juttatnia jogos érdekeit. A VMSZ helyi szervezetének vezetője meg is fogalmazta a sajtótájékoztatón, hogy a Petőfi Sándor iskola megszüntetését vagy nevének megváltoztatását nem csak elfogadhatatlannak, de „a nemzetiségi és emberi jogok megsértésének" is tartják. Meglepő módon az utóbbi félmondat sem a párt honlapján, sem a hozzá közel álló médiumokban nem jelent meg. Ami szintén utal valamire. Egy dolog viszont nem kétséges: az óbecsei magyarságot és magyar nyelvű oktatást (ismét) hátba döfik vagy (nem egészen) önként vállalt szövetségesei azzal, hogy tovább bomlasztják, vagy „sajátjai" úgy, hogy - a minden jel szerint közelgő újabb szerbiai választásokig - egy olcsó háttéralkuval újfent a politikai poénszerzés eszközévé degradálják. BERETKA Ferenc AZ ÓBECSEI MAGYARSÁGOT ÉS MAGYAR NYELVŰ OKTATÁST (ISMÉT) HÁTBA DÖFIK 10 KÉß 2019. február 7.