Családi Kör, 2019. január-március (30. évfolyam, 1-13. szám)
2019-03-28 / 13. szám
EURÓPAI UNIÓ Valószínűleg kevesen vannak a magyar nyelvterületen, akiknek ismeretlenül csengene Mátyás király és az okos lány története. Az okos Katicáé, aki túljárt a bölcs király eszén, aki hozott is ajándékot, meg nem is, ráadásul egyéb furfangokra is képes volt. Népmese lévén, rengeteg változata kering, a lényege, hogy a lehetetlen kéréseknek is eleget lehet tenni, csak kreatívan kell értelmezni azokat. Valahogy így jellemezhető az is, ami március 20-án az Európai Néppárt (EPP) választmányának ülésén történt. Ez az a pártcsalád az Európai Unióban, amelynek a Fidesz a tagja, és amelynek tizenhárom tagpártja a kontinens minden tájáról éppen a magyar kormánypárt kizárását kezdeményezte. Már maga a tény, hogy ez a kérdés napirendre került, meglehetősen szokatlan volt, hiszen egy olyan ügy verte ki a biztosítékot, amelynél sokkal fajsúlyosabbakat korábban az EPP simán elnézett a Fidesznek. A hiúság volt az a banánhéj, amely kifejezetten csúszósnak bizonyult, nevezetesen az, hogy Magyarország kormánya az egyik plakátkampányában - amely szerint„az embereknek joguk van tudni, mire készül Brüsszel" - Jean-Claude Juncker fotóját használta fel előnyösnek éppen nem nevezhető kontextusban. Azét a Junckerét, aki történetesen ugyancsak a Néppárt tagja, aki az Európai Bizottság elnöke, és aki egyébként is visszavonul a politikától. A Néppárt egyes tagjainál tehát akkor telt be a pohár, amikor a magyar kormány saját (párt)családjának tagját állította pellengérre. Csak hab volt a tortán, hogy a Néppárt kizárást kezdeményező tagjait a magyar kormányfő egy német lapinterjúban „hasznos idiótáknak" nevezte. Nem nagyon van mit szépíteni: a Fidesz egyszerűen eltaktikázta magát. Nem gondolt arra, hogy a családi ebédnél is vannak illemszabályok, amelyeket egyszerűen be kell tartani, s ezek közé tartozik, hogy nem lehet a levesestálba piszkítani. Még akkor sem, ha erre az illető családtagnak vannak (alapos vagy annak vélt) érvei. Szóval a rengeteg egyéb zűrös ügy mellett (amelyek azért más országok esetében is vannak szép számmal) az EPP-nél éppen a Juncker-plakát tette be a nagykaput. Manfred Weber, az EPP csúcsjelöltje is sebtében Budapestre utazott, hogy intézkedjen, meg leadja a követeléseit, amelyekre szükség van ahhoz, hogy a Fidesz az EPP tagja maradhasson. Nem volt hosszú a lista: abba kell hagyni a Brüsszel-ellenes kampányt, bocsánatot kell kérni a megbántottaktól és meg kell oldani, hogy a CEU folytathassa budapesti tevékenységét, ennek részeként pedig az amerikai diplomák kiadását. (Ez utóbbihoz egy BMW-megállapodást is hozzácsapott, ami egyfelől jó lehetőség, hogy azt lehessen mondani, hogy ez mégiscsak az autógyárral meg a müncheni egyetemmel való megállapodás, másfelől meg van némi noszogató jellege is, hiszen a BMW még nem írta alá a debreceni gyárépítésre vonatkozó szerződést...) A magyar kormányfő tett is gesztusokat az ügy érdekében; a bocsánatkérés ugyan kissé felemásra sikeredett, de a március 15-i beszédben egyetlen brüsszelezés, sorosozás és egyéb toposz sem hangzott el, még a CEU-val kapcsolatban is mutatott némi engedékenységet. A múlt szerdán azonban kiderült, hogy ez nem elég. Hogy a Néppártban sokaknak szúrja a szemét a brüsszelezés. Az már aznap reggel nyilvánvaló volt, hogy az EPP erős pártjai (az osztrákok, a német CDU meg a CSU) is a Fidesz felfüggesztését szorgalmazzák, nem a kizárását, de a Fidesz alelnöke, Gulyás Gergely miniszter erről azt mondta: a Fideszt kizárni és felfüggeszteni nem lehet, akkor a párt inkább maga lép ki az EPP-ből. Ráadásul a kormánypárti média is folyamatosan arra igyekezett felkészíteni az embereket, hogy nem jön el a világvége, ha a Fideszt kizárják, mi több, inkább ki kellene lépni ebből a (párt)családból. Aztán megkezdődött az ülés, amely a tervezettnél sokkal, sokkal tovább tartott. És úgy lett vége, hogy mindenki győzött. Orbán Viktor, a Fidesz elnöke sajtótájékoztatón jelentette be, hogy„kemény küzdelem, férfimunka volt", aminek eredményeként megállapodtak abban, hogy pártja önként függeszti fel a tagságát határozatlan időre, amíg egy három főből álló „bölcsek tanácsa" megvizsgálja, hogy teljesíti-e a Fidesz a vele szemben támasztott követeléseket. Ebben a szellemben írták át a határozatot is, amelyről aztán az EPP szavazott. A végeredmény tehát az, hogy a Fidesz maga függesztette fel a tagságát, de komoly elvárásoknak kell eleget tennie, hogy ismét teljes jogú tag lehessen. A Fidesz tehát győzött. Az ÉPP számára az a lényeg, hogy a Fidesz már nem teljes jogú tag, nem vesz részt a döntéshozatalban. Az ÉPP felfüggesztéspárti tagjai tehát győztek. Magyarázhatja ezt mindenki saját ízlése szerint, a lényeg az, hogy Manfred Weber és az EPP jegelte a helyzetet, az európai választásokra koncentrálhat anélkül, hogy folyamatosan magyarázkodnia kelljen a Fidesz lépései miatt, a Fidesz pedig megúszta, hogy szemmel láthatóan mások döntsenek a sorsáról. Most az uniós választásokig mindenki őrzi a pozícióját, aztán, a voksolás eredményének ismeretében visszatérnek a kérdéshez. Ha a Néppárt nagyon nyer, és nem lesz szüksége a Fidesz képviselőire, akkor sokkal szigorúbb feltételeket támaszt a tagság megtartására. Ha az Orbánhoz közelebb álló populisták nagyon nyernek, és a Fidesz ebben lát fantáziát, akkor nem is fog igyekezni eleget tenni ezeknek az elvárásoknak, inkább kilép az EPP-ből és egy új frakciót hoz létre. Ha a populisták nem nagyon nyernek, a Néppártnak meg nagy szüksége lesz a Fidesz szavazataira, akkor meg majd alkudoznak. Az ugyanis biztosnak tűnik jelen pillanatban, hogy az Európai Parlamentben továbbra is a Néppártnak lesz a legnagyobb frakciója, tehát az EPP adja majd a fontos posztokat betöltő személyeket, és ennek a pártcsaládnak lesz a legnagyobb szava az uniós pénzek elosztásában is. Egy kis, ellenzéki frakcióban a Fidesz érdekérvényesítő képessége sem lenne akkora, mint a Néppártban, ami euróban pontosan kifejezhető hátrányt okozna Magyarországnak. Orbán Viktor pedig ezt nem akarja. És éppen ez kínál lehetőségeket Magyarországnak. Arról nem is beszélve, hogy mekkora nyereség lenne, ha a gyűlöletbeszéd a közéletben alábbhagyna. KOCSÁNYOS Pálma Népmeséi motívumok 2019. március 28. 15