Családi Kör, 2019. július-szeptember (30. évfolyam, 27-39. szám)
2019-07-04 / 27. szám
SAJTÓTÖRTÉNETI FELJEGYZÉSEK Szigorúbbak, mint a schengeniek! Némely negatív mellékzöngés ellenére is 2017-et ma már egy egészen remek kis esztendőnek láthatjuk - Volt egyszer egy Buksi! (49.) „A [Buksiban] közzétett képregényekben az amerikai Harold Foster (1892-1982) figurája, Valiant herceg (Prince Valiant) kezdettől fogva a demokráciáért harcolt. Aztán a belga Fred Funcken (1921-) hőse, a Fehér lovas (Chevalier Blanc) sajátosan küzdött a zsarnokság és az elnyomás ellen. A szintén belga rajzolónak, Macherot Raymondnak (1924-) - akinek tehetsége csaknem felülmúlja Walt Disneyét - a mesefigurái: Vakarcs és Pöttömke (Chlorophyllle et Minimum), vagy épp Clifton ezredes (Colonel Clifton), minduntalan az igazságért harcoltak. És sorolhatnánk tovább" - írta a Hét Nap 2008. június 11 -i számában Nagygyörgy Zoltán, aki egy sajátos gesztusával, mint már mondtuk is, két évvel ezelőtt tulajdonképpen „besegítette" Vakarcs és az összeesküvők történetét egy másik sorozatunkba, a Szigeti históriákba is... Sem többet, sem kevesebbet: egészen pontosan 2017-et írtunk akkor, s az ma már nyilvánvalóan látszik, hogy némely negatív mellékzöngéi ellenére is remek kis esztendő volt ez. Nemcsak a Sziget Fesztivál ünnepelte fennállásának negyed évszázados évfordulóját, hanem például a szervezőiroda másik jelentős rendezvénye, a másik nagy kedvencünk, a soproni VOLT Fesztivál is. A jubileumi esztendőben ott, a messzi északon, az osztrák határ tövében a rendezvény nulladik napján tartották meg a sorrendben akkor már második Petőfi Zenei Díj díjátadó show-t, amelyen a legnépszerűbb magyar előadók koptatták a színpadot, majd a műsor végeztével pedig az egyik legzseniálisabb elektro-titán, Fatboy Slim tért vissza Sopronba. No jó, persze, nem akarok senkit sem áltatni... Megtéveszteni meg aztán végképp nem. Ez csak a protokollduma. A Petőfi Zenei Díj díjátadó show-ja egy végtelenített, gusztustalan giccsparádé volt, ami semmiféle tekintetben nem illett a VOLT Fesztiválhoz. Sem arculatában, sem zenei felhozatalában... Minőségében meg aztán végképp nem. S az egész műsorba csak elvétve hozott felüdülést néhány komolyabb, valóban minőségi zenét játszó előadó. De ez a díjátadó gála önmagában valami szörnyűség volt! A mulatós zene„nagyjaitól" mindenféle zeneietlen rappereken és falusi lemezlovasokon át egészen a tehetségkutatóknak csúfolt tévés, zenés valóságshow-k felejthető nevű „sztárjaiig" felvonult azon a jobb sorsra érdemes színpadon azon az estén mindenki, akinek egyébként semmi keresnivalója sem lett volna a VOLT Fesztiválon. Értem én, persze, hogy a Petőfi Zenei Díj átadóünnepsége a magyar könnyűzenei élet nagy ünnepe szeretne lenni, de ha valóban adunk magunkra, ha valóban minőség van, akkor nincs egyenlősdi - akkor szigorú határok vannak! Szigorúbbak, mint a schengeniek! Hát, nem voltak... Sajnálom! És sajnáltam persze már aznap este is... És értem persze azt is, hogy egy fesztiválnak presztízskérdést jelent, ha a nagy állami, kvázi közszolgálati zenés televízió épp a rendezvényen akarja megtartani - és élőben közvetíteni! - a gálaműsorát, mindent értek... Vagy inkább mindent IS! Értem azt is, hogy éppen ezért örömmel fogadták be a rendezvényt. (Az anyagi vonzatairól akkor még nem is beszélve...) De akkor is... Ennek a programnak semmi keresnivalója nem volt ezen a színpadon, ezen a helyszínen. Vagyis a Lővérekben! Abból pedig, hogy Fatboy Slimet nem szeretem - éppenséggel nem a szívem csücske, no! -, ehhez képest valóban akár még „egyszerű" ízlésbeli kérdést is lehet fabrikálni. Talán még joggal is! (Persze hosszasan érvelni akkor is tudnék...) De éppen az volt a VOLT Fesztivál nagy hátránya ezekben az években már, hogy nagyon rátelepedett az elektro zenei vonulat. Volt ugyan néhány remek és emlékezetes nagyszínpados koncert, minden évben tömegeket bevonzó világsztárokkal is, de amint a kiemelt programhelyszíneken véget értek a prog- Tóth Árpád Egy végső, igaz SZOT... Egy végső, igaz szót keresek, De jaj, a szók mind üresek. Egy lélekért nyúlna ki bús Karom, de útban áll a hús... (Szabad Magyar Szó, 2019. április 19.) Jamok, attól kezdve tisztességes gitárzenét már nem lehetett hallani sehol sem. A kocsmák igyekeztek túlharsogni egymást, minden, a környéken fellelhető zenecucc elé odatoltak egy-egy dj-t, aki aztán hajnalig nyomatta a techno és az elektronikus irányzatokat... No mindegy, nem folytatom, mert még majd azt találják mondani, hogy panaszkodom... Nos hát, egészen pontosan 2017-et írtunk akkor, s az ma már nyilvánvalóan látszik, hogy némely negatív mellékzöngéi ellenére is remek kis esztendő volt az. Hiszen abban az évben ünnepeltük az ötvenes-hatvanas évek legendás vajdasági magyar gyermeklap első száma megjelenésének hatvanadik évfordulóját is, s ennek tiszteletére indult 2017 júliusában a sajtótörténeti feljegyzéseink ciklusában a Buksi-sorozatunk is. (Folytatjuk) SZABÓ PALÓCZ Attila MIKE ADAMAS ÉS DAN BERGER KÉPREGÉNYE - FORRÁS: NATURALNEWS.COM 42 2019. július 4.