Családi Kör, 2021. július-szeptember (32. évfolyam, 26-39. szám)

2021-08-19 / 33. szám

ANDRUSKÓ KÁROLY LINÓLEUMMETSZETEI Egy haragos poéta Csokonai Vitéz Mihály (1773-1805) Bár a kor körülményei és adottsági még nem igazán kedvez­tek ennek - hiszen hol járt akkoriban még a gyermeklapok so­kasága vagy a felnőtteknek szóló „komoly" újságok gyermek­rovatainak tarkasága a mai viszonyainkhoz és fogalmainkhoz képest? Csokonai Vitéz Mihály már egészen fiatalon, tulaj­donképpen még gyermekfejjel kezdett publikálni: még csak tízéves fiúcska volt, amikor 1783-ban művei már megjelentek a pozsonyi Magyar Hírmondó című kiadványban, amelyet az első magyar nyelvű hírlapként jegyez a sajtótörténetünk. Ab­ban az évben vette át az újság szerkesztését Barczafalvi Szabó Dávid (1752-1828) az alapító Rát Mátyás (1749-1810) evan­gélikus lelkésztől. „viszem a régen kihízott nácim viszem a kelet-német származású macim ezernyi véglet közül a köztest viszem a Csokonai Vitéz Mihály Összest" (Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal - részlet) Márpedig magyar költőnek, akárhova veti is a sorsa, akármilyen körülmények közepette, egy Csokonai Vitéz Mihály összest még manapság is mindenképp érdemes magával vinnie, a poggyászá­ba gyömöszölnie, nemcsak azért, hogy ráérő óráiban legyen mit lapozgatnia, olvasgatnia, hanem elsősorban azért, hogy levertsé­gében és az olykor-olykor rátörő elkeseredésében is legyen kéznél alkalmas eszköz, amely talpra állíthatja őt. Azt pedig, hogy Csoko­nai immár kétszáztizenhat évvel a halála után is­­ aktív és jelentős­­ hatással van a mai, modern, kortárs, 21. századi magyar irodalomra, mi sem jelezhetné szemléletesebben, mint Erdős Virág fent idézett versrészlete. De nem volt ez mindig így. Halála után ugyanis bő négy évtize­den át a kutya sem foglalkozott Csokonaival, a fiatalon, alig har­minckét évesen elhunyt költővel, heves vérmérsékletű lapkiadóval, felvilágosodás kori irodalmunk legjelentősebb alakjával. Petőfi Sándor (1823-1849) és Arany János (1817-1882) látta meg aztán benne a népies verselés és a rímes epika rangos, ám rangján alul kezelt előfutárát, majd Ady Endre (1877-1919)­­ és köre­­ volt az, aki modern költővé emelte: méltó helyét és fontos szerepét látta az utókor irodalomszemléletében, „ő volt honjában legbujdosóbb magyar, / De fényküllőzött fél magyar eget / S elhagyhatták remé­nyek, Lillák, / E bús legény tréfált és szeretett / S dalolt, mikor már sípolt a melle" - írta például a Vitéz Mihály ébresztése című költe­ményében, utalva egyúttal arra is, hogy egy balga módon össze­szedett, akkoriban még gyógyíthatatlan tüdőgyulladás végzett Csokonaival, a legbujdosóbb magyarral. És irodalomtörténetünk máig egyik legihletőbb költőjével... Vigyük hát őt magunkkal, akárhol bujdossunk is e földtekén! SZABÓ PALÓCZ Attila Csokonai Vitéz Mihály A POÉTA LEGKISEBBÉRT IS MEGHARAGSZIK Mikor méhecskék zsibongással, Királynéjuk lassú zúgással Mézeiket virágokból Hordják sietve, gyors szárnyakkal, Mézzel terhelt nehéz lábakkal, Részt vévén a vígságokból, Ha valaki megháborítja És mérgét haragra indítja S mindjárt kíván bosszúállást, Addig egyik is meg nem szűnik És eszéből ki nem is tűnik, Míg nem adja a tromfolást, ilyen az ékes Pindust járó, Ezt bizonyítja maga Máro, Hogy aki ellene járul, Róla ha bánat rá hárul, Aztat el nem szenvedheti, S bánat szívét nem sebheti. 38 2021. augusztus 19. CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY (1773-1805)

Next