Családi Kör, 2021. október-december (32. évfolyam, 40-52. szám)
2021-10-28 / 43. szám
MULT-KOR Afrika varázsának feltárása több vadásztörténetnél „Származásom, vallásom és nevem megtagadása nélkül szívem minden dobbanása magyar" - írta egyik levelében Damaszkin Arzén (1854-1914), a szerb-cincár származású, pravoszláv vallását megtartó gazdag földbirtokos, vadász, útleíró, kalandor és világutazó, egy bánáti nemesi család sarja, aki a Bánságban, Temesvár közelében lévő birtok tulajdonosa volt. A Bánság ezen része ma Istvánvölgy (Hajducica) és Nagygáj (Veliki Gaj) néven ismert. A család egyik felmenője, Damaszkin Lyubomirovics István, Arzén dédapja 1800-ban kapott nemeslevelet, és a királyi oklevél a családnévhez „hozzáadta" a Németi előnevet, mivel 1788 óta a birtokában állt a Temesvártól mintegy húsz kilométerre lévő német falu. Damaszkin Arzén, miután Bonnban elvégezte a mezőgazdasági akadémiát, visszatért bánáti birtokaira. Társadalmi helyzete és kiváló vadászhírneve lehetővé tette számára, hogy csatlakozzon a neves helyi kutatók, vadászok és világutazók, Teleki Sámuel, Emil Talijan, Vojnich Oszkár, Fedor és Mihajlo Nikolic, Latinovits Géza, Fernbach Bálint alkotta csoporthoz. Damaszkin a 20. század elején indult a kelet-afrikai expedícióra, amelynek során a mai Tanzánia és Kenya területén vadászott, erről az 1906-ban Budapesten magyar nyelven publikált útleírásában számolt be. A könyvet, amely sokkal több, mint egy vadásztörténet, 2005-ben nyomtatták újra, a szerb fordítás pedig, amely Draginja Ramadanski, zentai professzor munkája, a belgrádi Dosije studio kiadó gondozásában került az olvasóközönség elé. A második kiadást szerkesztő Jovica Trkulja professzor szerint Damaszkin Arzén rendkívül érdekes személy volt, aki a magyar arisztokrata elithez tartozott, igen művelt ember, világutazó és a vadászat szerelmese. Damaszkin vadászexpedíciókat szervezett, és ebben jelentősen támogatta a budapesti Magyar Nemzeti Múzeum, mivel expedícióinak szakmai és tudományos jellege volt. A könyvben Damaszkin leírta tanzániai és kenyai utazásait. Ő azonban az a fajta vadász volt, aki valójában szerette az állatokat. Útleírása azért értékes, mert lapjain megelevenedik a korabeli Afrika. Számos leírása néprajzi és történelmi jelentőséggel bír, és kétségkívül figyelemre méltó írói vénával rendelkezik - véli Trkulja. Damaszkin számos kiállítási tárgyat hozott Afrikából, és olyan eszközöket, amelyeket a helyi lakosok használnak, így a Szabadkai Városi Múzeum gyűjteményében ezek közül két lándzsa és egy pajzs szerepel, de Budapesten és más városok múzeumában is megtekinthető a gyűjtemény számos darabja. Könyvét Magyarországon nagy érdeklődéssel fogadták, mert igen népszerű író volt, ugyanakkor hazánk olvasóközönsége számára sem ismeretlen, különösen a vadászat szerelmeseinek körében számít népszerűnek. A Damaszkin utazásairól szóló beszámolókat annak idején a Politikin zabavnik hetilap folytatásokban közölte, és amikor Draginja Ramadanski ismert műfordítónak, aki az irodalom szerelmese, a kezébe került a kézirat, lefordította, mivel több szempontból is jelentős műnek tartotta. Könnyen megállapodtunk abban, hogy a könyvet szerb nyelven is ki kell adni. Engem személy szerint Damaszkin feljegyzései olyan sima- DAMASZKIN ARZÉN SZÁMOS TÁRGYAT HOZOTT AFRIKÁBÓL A SZABADKAI VÁROSI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN KÉT LÁNDZSA ÉS EGY PAJZS TALÁLHATÓ JOVICA TRKULJA 12 C33ß 2021. október 28. Kalandvágyó SZELLEM Damaszkin Arzén Damaszkin György és Etelka három gyermekének egyike volt. Tizenhárom éves korában elvesztette az apját, így a nővérével, Margittal és fivérével, Istvánnal együtt nevelkedett, és mélyen kötődött édesanyjához, Etelkához. Kalandvágyó lelkülete és vadászszenvedélye már gyermekkorában megmutatkozott, édesanyját pedig rendszeresen tájékoztatta vadászati sikereiről, így 1881 őszén fogadott barátaival, hogy 12 óra alatt gyalog megteszi a Temesvár és Bácskossuthfalva közötti, mintegy 55 kilométeres távot. Hajnali öt órakor indult, és mindössze egy félórás pihenővel néhány órával a barátai előtt ért célba, így megnyerte a fogadást.