Családi Kör, 1864 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1864-05-22 / 21. szám
Cselédeink. Kokó Lászlótól. A háztartásra nézve napjainkban átalánosan elismert baj az, hogy: jó cselédet nem lehet kapni. Legtöbben e baj okát nem ott keresik, hol találhatnák; sokan nem is igyekeznek keresni, mert finom nevelésű házi nőre nézve mi sem kellemetlenebb, mint a cselédekkel való érintkezés. — Pedig nem ártana megfigyelni az ily csekélyeknek látszó körülményeket, melyeknek oly sok hátrányos, kellemetlen következménye van. Kevés philosophic kell hozzá, hogy a baj kútforrására akadjunk. Nem vagyok annyira philantrop, hogy a cselédeket f e 11 - 11 en a pártolás alá vegyem. Igaz! nevelésük el van hanyagolva; a legnagyobb rész oly körben forog, mely az erkölcsi métely csiráit hordja magában. Hanem ennek is ki az oka? Ők maguk-e, e szerencsétlen teremtmények ? Nem a társadalmi intézmények-e, melyek e szerencsétlen osztályt majdnem különzárják a többi emberiségtől. Saját maguk erejére, mások önkényére vannak utalva már kora idejüktől; csuda-e, ha a növény, melyet nem véd támasz, meghajlik és ferdén nő a szél fugalmában ? Hagyjuk ezt; nem ez az ok, amin az átalános panasz épül. Saját magunkban van a hiba, uraim és hölgyeim; bennünk, kiket a sors különös kegye parancsolásra teremtett, pedig eredetiben bizony semmivel sem vagyunk jobbak, mint isten más teremtményei, akiknek szintén ember a nevük, de — fájdalom! — mily sok esetben csakis nevük. Ép oly joggal lehetne megfordítani a panaszos tételt: vajmi ritka a jó úrnő és úr! Hogyan bánunk cselédeinkkel ? Mily kevesen úgy, a mint saját és az ő igazi megelégedésükre kívánatos volna. Némely rész gyűlöli, megveti a cselédeket. Ez, amily nevetséges, ép oly hátrányos előítélet, melynek káros következményei soha sem maradnak el. Mások épen az ellenkező viseletét követik: túlságosan jók cselédeik iránt. Ez a tulság minden inkább, mint jóság. A cselédeket legalább rontja, bizalmaskodókká, tiszteletlenekké tevén őket. Nem is veszszük észre, midőn „nyakunkra nőnek,és midőn észreveszszük, jajgatva kiáltunk föl: „Nincsenek jó cselédek!“ —pedig hát ez eredményt ki idézte elő? Folytassuk szemlénket kissé részletesebben. Minden eszes házinő főelve, cselédjével csak oly ügyekben szólani, melyek szorosan annak kötelességeire vonatkoznak. Mi ezen túlmegy, az már a tisztelet és becsülés rovására történik. Egynémely kósza hír besúgása, melyeket az úrnő vagy az úr jókedvvel és örömest hallgat meg cselédjétől, ezt követelővé, elbizakodottá teszi. Leginkább pedig azon legyen a házi nő, hogy a cselédséget bármily kis nyíláson is a gazdaság belső viszonyaiba ne engedje tekinteni, mert ha a cseléd ilyesmit észrevesz, ezt úrnője részéről bizalmaskodásnak magyarázza. 41