Családi Lapok, 1852. július-december (1. évfolyam, 1-12. szám)
1852-07-15 / 1. szám
Az osztályok közti különbséget meg kelle ugyan tartani az evangelium uralma alatt, de a szeretetnek kellendett enyhíteni azt, mi benne a gyöngék s alacsony sorsunkra nézve netán elviselhetlen volna. A jóakarat, az oltalom, a segélynyújtás, keresztényi jutalmazása szolgálataik s fáradalmaiknak. A pénz megfizeti a munkát, de erkölcsi hatást nem gyakorol. Az urnák a neki életével áldozó cseléd boldogsága s jólléte felöli gondoskodása, végtelenül több becscsel bir a pénznél: az tanítja meg őt önbecsülésre; az csepegtet belé háládatot, ragaszkodást, mellyek a kötelességet édessé s könnyűvé teszik. Ki nem ismeri az önföláldozás ama bámulandó példáit, mellyeket jó szolgák részéről minden kor és viszony fölmutatni képes? Illyenek öröme és kincse a családnak; a figyelem és bizalom , mellyet részökre kiérdemlenek, bennök számos jó érzést gerjeszt, mellyek állásukat nemesbitik s emelik mindenki előtt. A jelen sorokban az olvasó csupán vázlatát lelenti föl annak, mi volt a szolgaság hajdan és mi most. A szolgaság a foglalatosságok egyenlőtlenségéből és a segítség s gyámolitás természeti és kölcsönös szükségességéből ered, mellyek első föltételei minden emberi társadalomnak: föl is lelhető a szolgaság minden népeknél; de milly különbséggel! Minden ősi társadalmak főelve , az osztályok s nemzetek eredetének egyenlőtlensége. Imitt emlittetnek Isten és emberek fiai; amott a föld és az ég gyermekei, mindenütt a kiváltságos és a megátkozott osztály. Az indusoknál minden ember Brahma gyermekének tartatik ugyan , de mégis a brahmanok Isten fejéből származtak, melléből a katonák vagy harczfiak, hasából a munkások s kereskedők, és lábaiból a sudrák (rabszolgák). Egyiptomban ugyanazon elvekre találunk. Az őskor minden népei e fatális körben forogtak; még a görögök és rómaiak sem kerülhették azt ki. Athén leghíresebb bölcselője osztozott erre nézve a közhitben. Aristoteles politikai hitének első dogmájául azt állítá föl, hogy az emberek közt két különböző faj van: az egyiknek rendeltetése engedelmeskedni, a másiknak uralkodni. Maga a magasztalt Plato, kit némelly kalandos esznek a Megváltó előkövetévé akartak tenni, szinte nem bírta lerázni a keleti hagyományok igáját, elismerni az emberi család egységét, ő az embereket három nagy nemzetségre osztá föl: az elsőhöz tartoznak a bölcsek és a tudósok: ez az aranyfaj ; a második, melly a harczosokból áll, az ezüstfaj ; mi a harmadikat illeti, melly magában foglalja a művészeket, kézműveseket és munkásokat, tehát négy ötödét az emberi nemnek, vasfajnak nevezte, mellynek rendeltetése a folytonosan öröklött lealáztatás, és mellynek szolgaságát megtörni a bölcs legmerészebb utópiáiban sem vélte *). *) Legyünk igazságosak Plato iránt: ez azt ajánlja, hogy akként bánjunk alárendeltjeinkkel, mint szerencsétlen barátainkkal.