Családi Lapok, 1853. január-június (2. évfolyam, 1-12. szám)
1853-03-31 / 6. szám
egy szerencsétlent, ki éhség- és szükségtől kényszeritve, bűntettet akar elkövetni, ment meg a gonosztól, midőn éhségét enyhíti s jövőjéről gondoskodik; amott egy szorongatottat vesz észre, kinek szemérme ajkait zárva, tartja, megelőzi kérelmét, s megkíméli olly tettől, mellyért neki önmaga előtt pirulni kellett volna. Az ő nemes szive nem irtózott a megesettek és bünösökhez leereszkedni; egy menhelyt nyitott számukra , melly további eltévedéstől megóvja , s nekik minden, igazi javulásukra szolgáló eszközt megajánl. Nem olly könnyű dolog felebaráti szeretetének minden vonásait előtüntetni. Gundalina nem egyszer minden kíséret nélkül suhant ki palotájából, s egyszerűn öltözködve, ha rossz idő talált lenni, esernyővel kezében , a nép közé vegyült. Ki sem hitte volna, hogy a szerény ruha Borghese herczegnőt rejti. Ekkép tévé ő egy reggel látogatásait a szenvedők és betegeknél. Egy nemes ifjú a pápai várőrizetből nyomban követé őt, s illetlen szavakkal alkalmatlankodik neki. A herczegnő elpirult és meggyorsitó lépteit; a szemtelen lovag azonban egész egy szegény lakáig ment utána. Gyors fordulattal a herczegnő a küszöbön állván meg, szintelly méltóságteljesen mint nyájasan szóla hozzá : „Uram, ha önnek tetszik, jöjjön velem e lépcsőn föl; én egy tárgyat mutatok önnek, melly eléggé alkalmas rájönnek figyelmét és érzékenységét igénybe venni.“ Bámultan és haladék nélkül követé őt a lovag, s a herczegnővel együtt egy szobába lépett, hol legnagyobb nyomor mutatkozott, s egy nő s három halvány, kiéhezett gyermek Gundalina lábaihoz borult, illy fölkiáltással : „Ali, herczegnő, a mi jóstevőnőnk, a mi anyánk !“ Szelíd mosolylyal viszonzá Gundalina : „Kedves gyermekim! üdvözöljétek e nagylelkű urat, s köszönjétek meg neki : ő azért jött ide, hogy benneteket gyámolitson.“ A tolakodó vendég elpirult, s mentegetésül néhány szót mondva, négy piastert vetett az asztalig s gyorsan távozott. A herczegnő pedig a szeretet cselekedeteit maradt ott gyakorolni. — E szeretete minden viszonyt látszott tekintetbe venni, s a gyöngéd modor, mellyel azt gyakorló, meghaladta magát az adományt is. Így halt meg Romában egy régiségbúvár; ő, ki iratai által az ős új Romát emlékezetessé téve, halála után esik dicsőségteljes nevet és szegénységet hagyott hátra özvegyének és árváinak. Gundalina a legnagyobb megindulással értesült e tiszteletre méltó család szükségéről. A leggyöngédebb módon, mi neki legnagyobb dicsőségére válik, jelentékeny összeget tett le a városi takarékpénztárban, s kéré az özvegyet a 300 francnyi havi kamat elfogadására, s ezenkívül bizonyos idő lefolyta után minden leányának 3000 francnyi összeget biztosított nászajándékul. Több illy vonást lehetne fölhozni, névszerint a házbér fizetése által számtalan szorongatott köszöné neki lakását, s többeknek, kik magukat szégyenlették volna, valamit elfogadni, névtelenül juttatott segítséget. Éjjel nappal gondolkozik ő arról, miként enyhíthetné a szegények szűk-