Családi Lapok, 1857. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1857-06-11 / 24. szám
CSALÁDI LAPOK. Tudományos és szépirodalmi folyóirat. &TOPM I. félév. Junius 11-én 1857. 34. szám. Watomika. (Vége.) Ámde az élet boldogsága rövid és bizonytalan , s nem ritkán, a nélkül hogy előre sejteni lehetne, fergeteggé változik, melly a halandók kedélyét megrázkódtatja, s a legborzasztóbb ínség örvényébe sodorja. Míg Bucheur a Rio-Fiio békés vidékén éldelte napjait, s az indiánok barátságának zálogait véve s irántuk a legőszintébb vendégszeretetet gyakorlá, történt, hogy néhány spanyol a Rio-Grande partjain vadökrök vadászatával foglalkozó csekély számú comanchai vadászcsapatot meggyilkolt. Alig esett e gyászhír a comancha-törzs értésére, a harag és düh általános fölsikoltásban nyilvánult; fegyvert ragadnak mindnyájan , megnyergelik lovaikat, s neki készülnek véres bosszút állani a fehéreken. A vezérek még inkább feltüzelik őket bűvészeik rettenetes jóslatával; áldozatot mutatnak be Waka-Tankának, megengesztelik Yaka-Sheekát, segítségül hívják a manitukat, s megesküsznek, miszerint oltáraik szögeire függesztendik mindazon fejbőröket, mellyeket a fehérek koponyáiról lenyúzni sikerülene nekik. Bőszülve robognak az indiánok rónákon s a hegyek magas bérezem az európai rövid üstökök kutatására; átgázolnak folyókat, megkerülik a tavakat, benyomulnak mint kopók a legsűrűbb erdőkbe, nyomozva a fehéreket; azonban néhány heti járáskelés után sem akadtak akár mivelt földre, akár tanyára, akár valami hajlékra; midőn ime szerencsétlenségre egy a sereg közül fölemlité a rettenthetlen franczia majorját s annak megrohanását inditványozá. E barbárok nem tekintve Bucheur békés lelkületét, semmibe sem véve a nyílt s lovagias barátságot, mellyet az indiánok iránt mindenha tanúsított , a jótéteményeket, mellyekkel őket elhalmozá, szívélyes nejének nyájas szelídségét, az ártatlan enyelgéseket, mellyeket a két gyermektől tapasztaltak , valahányszor fáradtan s éhen