Csapó-Híradó, 1984-1985 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1984-1985 / 1. szám
I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Nagy örömmel indítjuk útjára iskolánk újságát, a Csapó-híradót. Ez azt is jelenti, hogy a tanulóifjúságunk műveltsége, intelligenciája olyan fokú, hogy részt tud venni és részt is akar vállalni az újság szerkesztésében, a cikkek írásában. Szeretnénk, ha a lap diákjainknak szólna, diákjainkról, iskolánk gondjairól és örömeiről. Zaklatott, rohanó tempójú világunkban az emberek többsége nem ér rá önmagára figyelni, még kevésbé embertársaira. Ez azonban nem szükségszerű. Igaz, hogy „az ember gyönge nádszál a világmindenséggel szemben” mint Pascal mondja, ő is hozzáteszi azonban, hogy „gondolkodó nádszál”. Ezért képes arra, hogy úrrá legyen a külső erőkön és kézben tartsa saját sorsát és figyelni tudjon társaira is, a közösségre is, akikhez tartozik. Mi bízunk benne, hogy diákjaink olyan emberek, akik figyelnek környezetükre, társaikra — és gondolataikat írásban is ki tudják fejezni. Sok sikert kívánok iskolánk újságjának, szerkesztőinek — és kívánom, hogy sokáig éljen, és tényleg a tiétek legyen ez a lap. dr. Jeszenszky László igazgató Véleményem szerint... az iskolában a diákoknak nemcsak a szakmát kell megtanulni és az általános műveltségüket megalapozni. Itt kell közösséget és hagyományokat teremteniük és itt kell a szabadidejüket értelmesen felhasználni és itt kell megtanulni, hogy nemcsak kritizálni és rombolni lehet, ennél sokkal nagyobb élmény építeni, teremteni. Ebben szeretne segíteni a most induló iskolaújság. Ez azonban csak lehetőség . Rajtatok múlik, hogy tudtok-e, akartok-e élni vele?! Jelentkezzetek ötletekkel, témákkal, cikkekkel, versekkel és novellákkal magatok és mások örömére, hasznára! Mert ne felejtsétek el a török költő, Nazim Hikmet szavait: „Ha én nem égek, te nem égsz és mi nem égünk — mitől oszlik el a sötét?!” —Antal Emilia— tanár / 1984. NOVEMBER j \ Bemutatjuk iskolánk KISZ-titkárát Wirth Jánost Hangulatos vendéglőben találkoztunk, s két üdítő mellett faggatom, hogyan is lett IKB-titkár s milyen ember is valójában. Nehezen indul a beszélgetés, nem szívesen szól magáról, de aztán egyre készségesebben mesél munkájáról, terveiről. János negyedéves gépész tanuló. A IV. számú Általános Iskolában a megbízatása nótáfa volt. Első osztályban önként, osztályfőnöke, Fitt tanár úr javaslatára vállalta az alapszervi titkárságot, s így tagja lett az iskolai KISZ-bizottságnak is. Apró feladatok elvégzése során tanulta és szerette meg ezt a munkát. Említi, hogy sokat köszönhet a KISZ-tanácsadó tanároknak és a tagság egy részének, akik segítették munkáját. Másodéves korában lett iskolánk KISZ-titkára. Társai eleinte ugratták, később azonban elismerték munkáját. Más iskolában is szívesen látott vendég sok tapasztalatot gyűjtött már így össze. Az iskola támogatásával jutott el az NDK- ba, Csehszlovákiába és Bulgáriába. Aktívan részt vett az építőtábori mozgalomban. Néhány apró kérdés. — Kedvenc együttesed? A Hobo Blues Band. — Kedvenc ételed? A halászlé és a dinnye. — Kedvenc költőd? József Attila. — Van-e példaképed? Egy személyt talán nem tudok megnevezni, de mindenkiből „ellopok” egy kicsit, ha tudok. — Szabad időd? Szeretek zenét hallgatni, a barátaimmal beszélgetni, túrázni. — Van-e gondod? Igen. Elsősorban az, hogy nehéz megmozgatni a tagságot, aktívabb KISZ-életet szeretnék, ezért az elsősöket is jobban be akarjuk vonni a munkába. Ehhez természetesen jó, tartalmas program kell. — Terveid? Szeretnék jól dolgozni a hátralévő időben, segíteni az új KISZ-tanácsadó tanárt, Vicze Miklósnét, és jól tanulni, hogy bejussak Mezőtúrra a főiskolára. Megköszönöm Jánosnak a beszélgetést, elképzeléseihez sok sikert kívánunk. —Rab Katalin— IV. E.