Csiki Lapok, 1924 (36. évfolyam, 1-51. szám)
1924-04-20 / 16. szám
XXXVI évf. Mercurea Ciuc—CsikBiereda, 1924 április 20. 16. Beám. Megjelenik mindo» vasárnap. ^rw jUf ^Br «fe m^/k ^Br j|y Előülletési ár vakabb«. I % IKI 1 At^IIII £ S;v,„ : 1: w.kirktoyv éBwhk^ i IE mm 11 1 1 1 IPi 1 1 I II ^U9id^VT kedéso SlkwerS», Lovk If | Jf i ■ M 1 11 111 11 8 NI ° l8<5bban "***»***■ a hirdetések árai éa elafixo Wk 8688 WQt Ií%Btfi fi ®! fül W8 Kéziratok nem adatnak vissza, tési díjak előre küldendők. Nyílttéri kőkemények . *«—W *- POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI É8 TÁRSADALMI HETILAP. «►.——«*» Megértés és egyenlő jogok. Lapunk előző számában beszámoltunk Fiorea prefect beiktatása, valamint az azt követő társas ebéd lefolyásáról és ígéretet tettünk, hogy a társas ebéden Balogh Géza vezérigazgató által elmondott és nagyhatást keltett beszédével vezető helyen bővebben fogunk foglalkozni. Ezen ígéretünket annál szívesebben váltjuk valóra, mert hisz Csik vármegye lakosságának csak egy kis töredéke volt abban a szerencsés helyzetben, hogy a tárnasebéden jelenlevő törvényhozói testületi togok, prefect és a legközvetlenebbül érdekelt köztisztviselők előtt elmondott olyan beszédnek legyen lUítanúja, amely mindannyiunk fájdalmát és sérelmeit tolmácsolta nyíltan, magyaros bátorsággal. Balogh Géza felköszöntőjében a magyarság lojalitását, honpolgári kötelezettségeinek feltétlen teljesítését hangoztatta; a kölcsönös megértés, tisztelet és megbecsülés elvét kívánja valóra váltani, s a magyarságot a románsággal egyaránt megillető azonos és egyenlő polgárjogok tényleges elismerését és megadását követelte. Akik közelebbről ismerjük Balogh Géza egyéniségét és gondolkozásmódját, nem lepődtünk meg a férfias, egyenes és őszinte szavak hallatára. Ismerjük kiváló erényeit, vezérszerepre való hivatottságát, tudjuk, hogy minden amit, mond és tesz, egy egész embernek jól megfontolt szava és tette. Megalkuvást nem tűrő jelleme, feltétlen becsületessége, páratlan önzetlensége és emberfeletti nagy munkabírása közmondásszerű és tudjuk — mert számtalanszor tanújelét adta ennek, — hogy ezen erényeit rátermettségénél fogva mindig a köz javára értékesíti. Igen sokan, akik őt közelebbről nem ismerik, meglepődve, szinte nyitott szájjal és lélegzet visszafojtva hallgatták a mindannyiunk lelket ölő keservet tolaácsoló sasvakat. Sokaknak arcán már a kimondott, súlyos igazságok puszta hallására előbb a félelem, majd megkönnyebbülten az öröm érzetét lehetett észlelni, a jóllehet, hogy ezt egymás között mindannyian elmondjuk, ott ahol kell, a legilletékesebbek előtt féfiaa bátorsággal és nyíltsággal egyedül ő mondja el. Vannak még számosan, kik szintén hivatottak lennének — sőt a Magyar Pártnál elfoglalt szerepük erre egyenesen áötaátané — ilyen alkalmakkor mindnyájunk érdekében kifejezésre juttatni sérelmeinket, ezek orvoslását követelni és a megnyirbált jogainkért s ikra szállni. Kívánatos volna, ha a Magyar Párt gyakrabban hallatna, több ízben adna életjelt magáról, hogy a vármegye lakosságát ébren tartsa és ne Csupán a választások előtt egy pár nappal lépjen ide-oda kapkodással akcióba a választásnak magyar szempontból való sikera érdekében, mert nyilvánvaló, hogy egy kitűzött cél csak alapos, folytonos munkával előkészített talajon érhető el. Balogh Géza ezen utóbbi, a magyarság érdekeinek szolgálni kívánó felszólalásához és magatartásához — amellyel megállapíthatjuk, mély hálára kötelezte vármegyénk lakosságát — hasonlót vártunk többi vezető embereinktől is. Jóleső érzéssel konstatáljuk, hogy e felszóllatás részleteinek megismerése iránt széles körben nagyfokú érdeklődés mutatkozik és mindenki örömének ad kifejezést, hogy e bátor beszéd elhangzott. Ez örömünk nyilvánítása és Balogh Gézának e felszólalásával összefüggésben vallott nézetét közvetlenül megismerendő, felkerestem hivatalában. Lekötelező szivea négyftt fogadott a dacára a bank és ennek üzemei által adott nagymérvű elfoglaltságának, készséggel állott rendelkezésére. Első kérdésemre, hogy a Magyar Párt vármegyei tagozatának nevében és megbízásából szólalt-e fel, nem várt feleletet kaptam. Nem, ilyen megbízásom nem volt. Sajnos pártunk semmi aktivitást nem fejt ki. Még csak élesen sem ad magáról. Ezért mint annak egyszerű tagja, minden megbízás nélkül, fajom iránti szeretetből szólaltam fel a legutolsó pillanatban akkor, midőn láttam, hogy magyarságunk részéről senki nem hallatja szavát s vendégeink távozni készülnek. Kérdésünkre, hogy annak idején Spatar-t megbízásból köszöntötte-e, már azt a feleletet kaptuk: Akkor igenis a magyarság ott jelen volt reprezentánsainak felkérésére és megbízásából beszéltem. További azon kérdésünkre, hogy minő cél és szándék vezérelte bátor és szókimondó felszólalásában, szerényen hárít el magáról minden érdemet. Szerinte dr. Pál Gábor is védte a magyarság érdekeit és teljesítette bátran kötelességét — amíg aktíve dolgozott. Bajnok ma visszavonul a politikától. Mióta elvonult a küzdőtérről, azóta, mint vezérürü nélkül maradt juhnyáj, céltalanul bolyong pártunk. Számos nagy horderejű kérdés adatott elő, hol vagy egyáltalán nem, vagy nem megfelelő módon, nem megfelelő eréllyel jártak el , minden őszintén megvallom módfelett lehangolt és elkeserített. Ami pedig szerény felszólalásom lényegét illeti, erre csupán azt mondhatom, nem akartam az örömcseppekkel telített pohárba ürömcseppeket önteni, de úgy éreintem, hogy egy igazságszerető és mindenben megértést tanusító ember — mint amilyennek Flores prefectet az egész vármegye tartja és ismeri — megérti panaszainkat és sérelmeinket s azzal teszek neki szolgálatot, ha ezeket ott és azok előtt tárom fel, kik hivatva vannak a bajok és sérelmek orvoslására. Jól tudom, nem Fiorea prefect és a hozzá hasonló műveltségű egyének okoztak nekünk annyi keserűséget, a végnélküli szenvedések és keserű megaláztatások hosszú sorát nem ők idézték elő, hanem napról napra előidézték azon kisebb műveltséggel bíró egyének, kiket máról-holnapra a sors felszínre dobott s kik a hatalommal nem élni, — hanem csupán visszaélni tudtak. Tisztelet körülök a kivételeknek — elismerem hála Istennek ilyennek is vannak, — de viszont nagyobb számmal vannak olyanok, kik az ország megerősítésének titkát abban látják: mindent tűzzel-vassal irtani, ami magyar; anyagiakkal, életinteztenciájában előbb tönkretenni, majd ifjához, nyelvéhez és vallásához való ragaszkodásában minden áron meggátolni, szóval kiirtani mindenkiből magyarságát Amidőn panaszt és zokszót hallattam, tettem azt azért, jelezzem, itt a 12-ik óra, szűnjön meg az atrocitásoknak oktalan folytatása Az arra illetékesek gondoskodjanak arról, hogy a legnagyobbtól legkisebbig minden faktor tartsa tiszteletben a törvényeket. Mi jogállamban, a jog,ó a törvényesség uralma alatt születtünk, az anyatejjel ezt szívtuk magunkba. Kivárjuk mint a hazának egyenrangú és egyenjogú polgárai, hogy büntetlenül senki ne élhessen vissza velünk szemben hatalmával. Aki ránk kezet emel, aki vagyon és polgárjogaink ellen tör, aki életexisztenciánkat veszélyezteti, a legszigorúbb megtorlásban részesüljön. Ha egy-két esetben elrettentő példái fognak statuálni a megtorlást illetőleg, szent a hitem, azonnal megszűnik minden brutalitás és hivatalos hatalommal való visszaélés. Amíg azonban ez be nem következik, ma és mindennap, minden rendőrlegény, minden más hivatalos közeg emberi méltóságunkban földig aláz, agyba-főbe ver minden jogkövetkezmény nélkül Balogh vezérigazgató további kérdésemre kitért annak fejtegetésére, mire célzott azon kijelentésével, hogy a sérelmek folytatása előbb-utóbb összeforrasztják úgy a magyarságot, mint amilyen egyek és egységesek voltak küzdelmükben a románok. Szerinte valóban gyönyörű iskolapéldát szolgáltatott a románság annak idején mint népkisebbség, hogyan kell faji érdekeik védelmében egységesnek és hatalmasnak lenni. Az akkori vezetők tudják legjobban, mit és minő intenciókkal tettek, hogy Erdély összes románjait, egy táborba egyesítsék. Amíg ezt el nem érték, különösebb eredményt nem tudtak felmutatni, ami természetes is. De amidőn a faji öntudatot életre keltették, a tizenkét pontban összefoglalt igazi román kötelességérzet és teljesítéssel, amidőn ezen tizenkét parancsolatuk minden egyes pontját minden egyes román lelkébe vésték, megtartották és mindenkivel megtartatták; egyszerre nagyok, egyek és hatalmasok lettek s ennek köszönhetik azt, hogy egykoron merésznek mondott álmaik valóra válhattak. Balogh vezérigazgató azért célzott felszólalásában erre, hogy jóindulatúlag figyelmébe ajánlja a románság vezetőinek, bánjanak a magyarsággal emberségesen, tartsák tiszteletben annak emberi- és polgárjogait, meri állítani, hogy soha se fog a magyarság — létének veszélyeztetése nélkül — hasonló tizenkét parancsolat megszövegezésére gondolni, azt a magyarság lelkébe bevésni. Szerinte a magyar annyira logális, annyira megértő és legfőképen jóhiszemű, hogy jogainak tiszteletben tartása esetén minden időkben lesz olyan jó hazafi, mint maguk a románok. Elég a magyarnak egy barátságos jó szó, jogainak elismerése, máris boldog, sorsával megelégedett. Tehát első és legfőbb teendő: szüntessenek meg minden túlkapást 68 sérelmet, az indulatok felkorbácsolása helyett azoknak megszüntetésére törekedjenek, mint okosak és bölcsek ne vessenek szelet, hogy vihart arassanak. Végül kérdést intéztem Balogh vezérigazgatóhoz, reméli-e, hogy vármegyénkben is helyreáll a nyugalom és béke, az általa kívánatosnak tartott megértés és barátság elkövetkezik-e ? Határozott feleletet kaptam. Igen, ha emberséges bánásmódban lesz részünk, ha tapasztalni fogjuk, hogy nem harmadrangú osztályba sorozott polgárai vagyunk e hazának, hanem románt és magyart tényleg egyforma jogok és kötelezettségek illetnek meg. Teremtsék meg ennek előfeltételeit és lehetőségét az arra hivatott tényezők, viszont mi magyarság garantáljuk: feledünk minden sérelmet, egyek és barátok leszünk s vállvetett munkával fogunk küzdeni közös hazánk felvirágoztatásáért. Míg Balogh szavait papírra vetettem, konstatáltam, hogy ez örökösen dolgozó gépember drága idejének — nála az idő pénz — hosszas lefoglalásáért az idegességnek legkisebb tanujelét se árulta el, » ez feljogosított arra, hogy kérjem, ha már nem ér rá tollat ragadni és mindannyiunkat érdeklő gondolatai papírra vetni, engedje meg, hogy hébe-korba ezért ajtaján bekopogtathassak. A kapott engedéllyel élni fogok, hiszem, hogy velemmel együtt sokan fogjuk e közvetett írásokat figyelemmel olvasgatni. Nagy-Zsám volt jugoszláviai községet Romániához csatolták. Az átadás és főleg az átvétel fényes ünnepi külsők között zajlott le. A községnek lakosságát nagyrészt svábok képezik. Az átvétel estéjén a falu előkelőségei bankettet rendeztek, amelyet részt vett az átvevő-bizottság elnöke is. Kiadás és vigyanalazás közben tartotta meg az elnök úr nagyhatású üdvözlő beszédét, amelynek gerincét egy allegória képezte. Nagy Zsám község — úgy mond — a szép menyasszony, kit ime, most örökre elvisz magának a vőlegény, a mi közigazgatásunk. Egy öreg sváb kissé póriasan jegyezte meg erre Úgy van ez bizony és most be fog teljesedi rajtunk is a menyasszonyok végzete. Mindenkinek. Az évek gyors egymásutánban peregnek és szomorúan tapasztaljuk, hogy azoknak az államokmányoknak rendelkezései, melyek a romániai nemzeti kisebbségekhez tartozó állampolgárok jogait biztosítják, alig ismeretesek a lakosság széles rétegeiben. Még elkedvetlenítőbb pedig az a tapasztalat, hogy előkelő, fontos hatáskörben működő román vezető emberek sem igen ismerik ezeket az államokmányokat Nevezetesen pedig az ország alaptörvényének jellegével felruházott párisi szerződést, mely szerződés megállapítja, hogy a faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartozókra vonatkozó rendelkezések Romániára nézve nemzetközi érdekű kötelezettségek s mint ilyenek a Nemzetek Szövetségének Védelme alatt állanak; másik fontos államokmány pedig, amelyik ugyancsak nem nagy figyelemnek örvend, a gyulafehérvári határozat. Ezeknek a fontos államokmányoknak egy-egy közérdekű rendelkezését szánjuk mindenki részére ezen a helyen, a sajtó magasabb hivatásának szolgálatában. Igen sokszor aktualitásként szolgálhat a következő rendelkezés: Egyetlen román állampolgár sem korlátozható bármely nyelv szabad használatában a magán vagy üzleti forgalomban, az egyházi életben, a sajtó útján történő vagy bármilyen közzététel terén (Romániának a főhatalmakkal Parisban 1919. dec. 9-én kötött szerződése 8. §.) Személyes szabadság biztosítva van. Senki ellen nem lehet eljárást vagy motozást lefolytatni másként mint a törvények által meghatározott esetekben és módon. Senki sem fogható el vagy tartóztatható le másként, mint indokolt bírói határozat alapján, amelyet vele a letartóztatás percében vagy legkésőbb attól számítva 24 óra alatt közölni kell (Románia alkotmány törvénye 11. §.) A lakás sérthetetlen. Semmiféle házkutatás sem foganatosítható másként mint az illetékes hatóságok részéről, a törvény által meghatározott esetekben és az általa előírt alakszerűségek szerint. (Románia alkotmány törvénye 13. §.)