Csiki Lapok, 1936 (48. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-05 / 1. szám

J-Í* letenni. Az ilyenek lemaradnak a gyorsiramban ügető szekérről. Mi pedig ezt a szórakozást nem engedhet­jük meg magunknak. Lépést kell tartanunk. De hogyan ? E kérdésnél kapcsolódik életü­nk legfontosabb tényezőjévé az iskolán kívü­li halaszthatatlan népne­velés, mert csak megfelelő tudással rendelkező és kulturszinvonalon álló nép közösség érti mag az idők parancsszavát. Csak az igy előkészített nép tudja gon­dolkozás nélkül sarokba dobni a faekét, ha úgy látja, hogy más, sokkal előnyösebb eszközt kell helyette beállítani. Ma fa’ui még mindig az a helyzet, hogy a zöld­­lucernát habzsoló tehén egy-kettőre felfordul. Pedig könnyen lehetne segíteni rajta. A baj ott kezdődik, hogy nincs ki. A példák végeláthatatlan sokaságának felsorolásában nem is megyünk tovább. Ez a körül­mény appnál fényesebben igazolja a faluszervezést illetőleg nem szervezést. Néhány héttel ezelőtt e lap hasábjain cikk jelent meg egy dunamenti falu közgazdasági, társadalmi és kulturális életéről. Az ember azt hinné túlvilági mesét szőtt a játékoskedvű­ szerkesztő Oh, nem. A tiszta való­ságot írta. Dunakeszin tényleg parkettás, modern bú­torokkal felszerelt, villannyal világított, fürdőszobás lakásokban, rádió mellett élnek a gazdák. A szövet­kezeti alapon szervezkedett gazdákat főiskolát végzett gazdatársaik irányítják. Tehát tudás vezeti, ami elha­nyagolt állapotaink között, elérhetetlen életszínvonalra. Korcsma azonban nincs. Az a balga, aki italon akarja megszedni magát a dunakeszieken, elveszett ember. És most vessünk egy oldalpillantást azokra a milliókra, melyeket évente a szesz elvitt Csíkból. Azokra a borzalmas bajokra és ok nélküli költségekre, melyeket a szesz idézett elő s tisztába jövünk önma­gunkkal. Csíkban is lehetne parkettás lakás, vilany, rádió és más magas életszínvonal. Tehát: napnevelés legyen a cél. A harisnya bi­zalmas összehozása a nadrággal. Fontoljuk meg: ez egyiknek sem lehet kárára. c­S l­S­Mi A­O K.________________________ BEL- ÉS KÜLFÖLD. Ujesztendő a román politikában. Az ujesztendő alkalmával a román kormány minisztertanácsot tartott, amelyen megjelent az uralkodó is. A miniszterelnök következő beszédét intézte a királyhoz: — Az uj esztendő minden népnek nehézségek és aggodalmak között kezdődik. Azoknak a nehézségeknek és bajoknak hosszú sorához, melyekben az emberiség vergődik, hozzájárul ma a béke megzavarása is. A fegyverzörejek azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy meghiúsítják azokat az erőfeszítéseket, melyeket ma mindenütt kifejtenek, hogy a világon a munka és egyet­értés rendjét teremtsék meg. Hasson át mindnyájunkat az az ünnepélyes szózat, mely néhány nap előtt meg­rázta lelkünket. Megértően fogadjuk a felhívást, melyet Őfelsége a nemzet nevében intézett az ország minden fiához. Az erők és erőfeszítések alakú­jának át olyan cselekményekké, amelyek hozzájáru­l­nak az ország megerősödéséhez és felvirágzásához. A kormány és a román nemzet rendületlenül halad ezen az uton. Bol­dog újévet ! A király a következő beszéddel válaszolt Tata­­resecu szavaira: Szivem egész melegével köszönöm az ország nevében kifejezett jókívánatokat. Az elmúlt év nehéz esztendő volt, és elégtétellel állapítom m­g, hogy ez ország belsejében mind­en nehézség ellenére is minden programot el lehetett juttatni a megvalósuláshoz. Ma újból kifejezem kormányomnak köszönetemet ezekért a megvalósításokért. Majd meglátjuk, mit hoz az új év. Ig az, hogy ez az év a horizonton sürl­­ég nehéz felle­­gekk­el kezdődik, de megvan a reményünk, hogy né­pünk építő szelleme meg fogja őrizni az országot sorsa rosszabbra fordulásától. De nem szabad behunyt szem­mel várakoznunk; ez az év az őrködés és erősödés esztendeje lesz. Én azon a nagy fele­ősséget helyen, amelyen állok teljesíteni fogom kötelességemet népem iránt és ezen a napon, melyen lelkem melegével leg­­őszintébb jókivánataimat fejezem ki nemzetem minden fiának, megfogadom, hogy minden erőmmel és szere­tetemmel dolgozni fogok a román nép jólétért és meg­erősödéséért. Anglia és Franciaország katonai együttműkö­dése Olaszország ellen. Az angol és francia po­litia egészen egyöntetűen halad O­aszország ellen. A Paris­ban folyó katonai tanácskozásokra a két ország meg­állapodott arra az esetre, ha O­aszország akár Angliát, akár Franciaországot megtámadná, akkor a két tengeri haderő együttesen lépne fel ellene. A hír Rómában óriási idegességet keltett. Eddig három milliárdba került a keletafrikai expedíció Olaszországnak. Abesszíniában tovább foly­nak a hadműveletek. Az olasz kormány újabb egy mil­liárd lírát szavazott meg a további háború céljaira. Mint ismeretes június óta 3 milliárd órát fordítottak a tyermszi háború költségeire. Dum dum golyókat használnak az abesszinek. A’ois olasz népszövetségi megbízott panaszt tett Abesz­szíria ellen, hogy dum-dum lövedékeket használnak. Fényképfelvételeket mellékelt a robbanó golyótól meg­sebesült olasz katonákról. Minden pillanatban kitörhet a mandzsu-mongol háború. Távol keleten is egyre mérgesednek az ese­mények. A mandzsu külügyminiszter legutóbb oda nyilat­kozott, hogy kormánya nem tekinti Mongóliát rendezett államnak, hanem titokzatos szervezke­dés központjának. Ezért fenntartja magának, hogy belátása szerint járjon el. Köztudomású, hogy Mandzsu mo mögött Japán, Mongólia mögött a szovjet húzódik meg. A kínai helyzetre vonatkozóan Hirota japán külügyminiszter mondta el célkitűzéseit: K­íának el kell ismernie Japán vezető szerepét a távolkeleten Japán- Kína-Manzsukuo külön pénzügyi egységet kell alkos­sanak. Japán Németország szövetsége. Az orosz sajtó arról értesül, hogy Németország és Japán között köl­csönös segélynyújtási egyezmény megkötéséről van szó. Anglia még nem foglalt állást véglegesen a megtorló intézkedések ügyében M­egvárja előbb Amerika elhatározását és attól teszi függővé a további lépéseket. Eddig egyetlen repülő veszteséget ismernek el az olaszok. Az olasz hadvezetőség hivatalosan köz­i, hogy az eddigi hadjárat során csupán egyetlen repülő­jük esett az abesszinek áldozatául. Lindberg ezredes az amerikai gangszterek fenye­getése elől Angliába menekült és ott telepedett meg. Az ezredest, amint ismeretes állandóan azzal fenyeget­ték, hogy másik gyermekét is elrabolják. Február bő - ig életbe lép az uj közigazgatási törvény. Jaca belügyi almm­niszter január 2 án Brassó ma értekezletre hívta össze kilenc erdélyi vármegye megyefőnökét és polgármestereit. Az értekezlet az új közigazgatási törvény végrehajtását beszélte meg, amelyet február hó 5-ig életbe akar léptetni a kormány. Az alminiszer ez alkalommal is kijelentte, hogy a kormány helyzete szilárd és szó sincs a távozásáról. Könyvkötészeti munkákat a legszebb és legtartósabb kivitelben a legjutányosabb árak mellett eszközöl a Vákár üzlet. Csíkszereda. Fából vaskarika. Ideges vonaglások sokasága szalad végig a világon. Drótok serege, különböző drótnél­­küli hullámhosszak vészesebbnél vészesebb hí­reket továbbít az eltompult emberi fülekhez. Alig húsz esztendő után újabb vérözön lehető­ségéről suttognak a hírek, hol szordinos, hol erőteljesebb hangon. Egyben azonban kétség­telenül egyeznek: a magasabb értelemben vett emberi békének vége. A vén Európa apró érdekszövetségekre tagozódva éhes farkasokként kergeti népeit egymással szembe. A gyűlölettől fűtött hang­zavarban elvész az emberi szó. A minap még nagy hangon békét hirdető Anglia, a „béke“ érdekében élesre köszörült kardot szorongat. Érdeklődik itt is, ott is, hogy szükség esetén, hogy is áll a szénája ? S az egymás után érkező válaszokból sehol egyetlen emelkedett hangot kívánni sem lehet. Senki sem félti az annyira szükségszerű békét. Háborút hirdetnek a háború ellen. Fából vas­karikát ! Védelmi háborúra készülődnek. Közben nem találják a támadót, így itt van ez rendjén a hódításra törekvők körében. Avagy Musszolini szívre telt kézzel beismert­e, hogy támadó fel? Szó sem lehet erről. A fascizmus „embermentő“ tüzében harciasra kovácsolt olasz agyvelők egyöntetűen azon az állásponton vannak, hogy egy civilizálatlan vad nép ellen az emberiség nevében indítottak „védőháborút“. A „szabad­embert“ védik, a „rabszolgaság“ ellen. Mintha a négus a római fórumon, csengő Mária Teré­zia tallérok ellenében szerezte volna be a kis­királyai részére szükséges rabszolgasereget? Korszakalkotó porhintés. S ezért a „nagy­szerű“ ötletért milliók sokasága szenved máris. Emberek ezrei harapnak a fűbe. Érdekes tünete a gombsmódra szaporodó székely verekedéseknek, hogy az első pofon után hatalmas kavarodások támadnak. Atyánk­fiai, jobb foglalkozás „hiányába“, amúgy iste­nesen püfölni kezdik egymást. Nem nézik kit és hogyan ütnek, csak ütnek, mert viszket a tenyerük. Ez esetben is ez a mindenképpen elítélésre méltó emberi „munka“ nyilvánul meg a világban. Nagyvonalú, soha nem látott és tapasztalt verekedésre viszketnek a tenye­rek. Hogy van-e ok rá, vagy nincs az mellé­kes körülmény. Egyedül a cél, a verekedés a fontos! S ha a „nagytorna“ ideje elérkezik azt hiszik, hogy minden rendbe jön. Az ellen­téteket, bá’a az élesre csiszolt feltaláló kopo­nyáknak, megfelelően modern gyilkoló szerszá­mokkal egykettőre „elintézik“. Ezután majd békés egyetértésben fognak „nagyvonalú“ éle­tet folytatni azok, akik megmaradtak. Minden bizonnyal így gondolják, mert ellenkező esetben érthetetlen ez a nekivadult hajrá. Az a vakság, amivel emberek sokasága sírgödrét ássák előre. A fegyver-feladási kísérlet 1762 október hó 24-én vette kezdetét, mely napon Bukow már Gyergyószentmik­­lósra érkezik, hogy a gyergyóiakat zászló alá eskesse. Ambrus Ferenc, „a nép orátora“ azonban bátran mond ellen minden felfegyverzési kísérletnek, amit az össze­sereglett atyafiak is hangosan helyeselnek. Bukow látva, hogy a fegyverbe állítás erőszakkal nem megy, Ambrust és társait igyekszik megvesztegetni, később pedig megfélemlíteni, hogy általuk a nép is­­ szó nélkül vegye kezébe a fegyvert, de Ambrusék szilárd jellemén minden megvesztegetési kísérlet megtörik s inkább szenved­­nek 14 napot nehéz vasban a szeredai vár pincéiben, hogy­­sem elárulják azokat, akik ősi jogaik védelmével őket meg­bízták... Végre is csak Sikó József gyergyószentm­iklósi lel­kész árulása folytán és megvesztegetéssel sikerül 40 szent­­miklósit felesketeniük s ezzel a bomlasztó folyamatot Gyer­­gyóban beindítani, mely után Bukow már október hó 26-án Csikba jött, hogy itt folytassa a már — nagy bajjal — megkezdett munkát. Szeredában a vár előtt várta őt az oda berendezett lakosság, de amikor megtudták, hogy miért parancsolták oda őket, ellent mondottak s minden fenyegetés dacára is lerakták fegyvereiket.. Ugyanezt tették a Taploczára felrendelt háromszé­kiek is !... Ezt látva a bizottság, újra a vesztegetés eszközéhez folyamodott. Ilyenformán akadt is hét szentimrei huszár, akik hajlandóknak mutatkoztak az esküt letenni. Mivel már estére járt az idő, Bukon, a hét szentim­­reivel, zászló alatt, Taploczára jött s itt azoktól az esküt bevéve, gondoskodott arról, hogy pénzbeli jutalmat is kap­janak. a „csíki lapok" tárcája. Érdekességek Csiktaplocza község múltjából. XVI. Taplocza szomorú szerepe a „madéfalvi veszedelem“ eseményeiben. Folyó évi január hó 7-én hajnalban 172-ik esztendeje annak, hogy a Madéfalvára összesereglett őseinket kegyet­lenül lemészároltatta az orvul támadó s hálátlan osztrák önkény. E gyászos emlékű eseményről „madéfalvi vesze­delem” címen már többször hallottunk előadásokat s lapok­ban is olvastunk visszaemlékezéseket, de — úgy gondolom, hogy — akárhányszor is újították fel lelkünkben ezeket a fájó emlékeket, még mindig nem hallottuk annyiszor, hogy azok fölött egy­könnyen s talán : végérvényesen­ napirendre tudnánk térni. Sőt, az ártatlanul lemészároltak emléke iránt való kegyeletünk lángja állandóan kell égjen lelkünkben!... s hogy e láng kellő tápot nyerjen s ne lankadhasson el annak, minden időkön át, a zsarnokság tehetetlen dühére és rut hálatlanságára világító fénye: azért évenkint kellene felhasz­náljuk a januári hosszú téli estéket arra, hogy a visszaem­lékezés olaját öntsük az életküzdelmeink közben lankadozó lángra, mert szükségünk van arra, hogy az minden időkön át fennen hirdesse, hogy az ártatlanul kiontott vér hosszú­ért­ kiált fel az egekre, miért is a szenvedések láttán kéjelgő zsarnok sem élvezheti örökké bosszúálló tettének fanyar gyümölcseit!.. Szomorú, busongó székely jeremiádokba kel­lene foglalnunk a madéfalvi önkény minden bor­zalmát s nemzedékről-nemzedékre hagyományozni annak kesergő áriáit, hogy sohase szűnjön meg a méltó büntetést az Égtől lesiró átok, amig még egy székely szív dobog ezen az ártatlan vérrel áztatott földön, amelyik kéjelgő Néróink tobzódó dühének egyedüli tanúja még! — Hagyjuk — tehát — a mai, mindennapi, gondjainkat s e gyászos évfordulót — nyomtalanul — mi se szalasz­­szuk el !... Emlékezzünk vissza kegyelettel őseink 172 év előtti véres vízkeresztjére!... s ezzel összefüggésben lássuk azt a szomorú szerepet is, melyet a sors Taploczának juttatott e gyászos­ emlékű eseményekkel kapcsolatban. De kezdjük a legelején!... 1758-ban futótűzként terjedt el a hir, hogy Moldova­­felöl nagyobb tatár­ csapat készül betörni Csik-székbe, amelyik — századok óta — valóságos országutja volt a tatár hor­dáknak. A megrémült nép részint az erdőkbe menekült, részint Somlyóra gyülekezett, ahol Bocskor Pál házfőnök rende­zése mellett erélyes védelemre készült; mások pedig Haller Pál, Csik-, Gyergyó- és Kászon-székek főkirálybirója, veze­tése alatt, a fenyegetett szorosok védelmére siettek. A tatár betörés elmaradt... Haller Pál pedig — vissza­­jövet — Taploczán, a szétoszló csikiak előtt, azt a nyilatkozatot tette, miszerint: „Nagyon kell sajnálni, hogy a szükséges fegyverekkel nincs felszerelve a székely nemzet, mely e szoros s a természettől őrségre megerősített helyen, az egész kereszténység védő­bástyája gyanánt állhatnak... Persze, akadtak akkor is emberek, akik „Haller Pál uram“-nak Taploczán elejtett szavait Bécsig juttat­ták s hogy nem minden eredmény nélkül tették ezt, azt a következmények nemsokára igazolták is! Bécsben úgy határoztak, hogy a székelységet föl kell fegyverezni 8 határőr szolgálatra parancsolni. 1 ■-»*»

Next