Katolikus Főgimnázium, Csíkszereda, 1919
Most mikor elvesztésének szomorú gondolatával kell megbarátkoznunk, különösen kettő fáj nekünk: az egyik, hogy benne a csíki tekintélyes és régi Mikó család utolsó férfi sarja hunyt el; a másik pedig, hogy nem újonnan berendezett zsögödi otthonában, hanem szülőföldjétől távol, egyik fővárosi szanatóriumban érte a halál. A személyes búcsúzás és végső tisztelgés pótlásául szolgáljon e rövid megemlékezés, melynek kiegészítéséül nem lesz fölösleges, ha rövid életrajzát is bemutatom. * * * Mikó Bálint, a Mikó Antal és Sándor Anna fia, született Zsögödben 1840. június hó 5-én. A középiskolát Brassóban és Nagyszebenben, jogi tanulmányait pedig Marosvásárhelyt végezte. A Csíkszeredai választókerület 1876-ban országgyűlési képviselővé választotta. Vármegyénk főispánjává 1882-ben neveztetett ki. Ugyanakkor a csíksomlyói róm. kath. iskolák pénzalapját kezelő vegyes bizottmánynak elnöke, 1883-ban pedig a csíksomlyói róm. kath. főgimnázium világi gondnoka lett. A 90-es években a magyar-román határvonal rendezésére kiküldött bizottságban végzett eredményes munkásságáért I. Ferencz József királyunk a Szent István-rend kiskeresztjével és Károly román király is érdemjellel tüntette ki. Főispáni működése alatt a főrendiház tagjává neveztetett ki. A főispáni székről 1905- ben mondott le és valóságos belső titkos tanácsosi címmel s a Lipót-rend keresztjével feldíszítve vonult nyugalomba. Élete egész folyamán tapasztalati és elméleti gazdasági is-mereteit vármegyénk gazdaságának javára iparkodott érvényesíteni. A közművelődés emelése körül is buzgón fáradozott. A sepsiszentgyörgyi Székely Múzeum felügyelő bizottságának s az érd. r. k. Státus igazgatótanácsának tagja ; az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) csíkvármegyei választmányának és az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) marosvásárhelyi osztályának elnöke. Az ismeretterjesztő társadalmi mozgalmakat és az irodalom művelésére irányuló vállalatokat mindig készséggel támogatta. A művészetek szeretete több ízben elvitte Bécsbe, Berlinbe, Münchenbe, Londonba, Párisba, Milanóba, Velencébe és Rómába. IX. Pius, XIII. svó és X. Pius pápákat személyesen ismerte.