Csili, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1961-02-01 / 2. szám
LADISZLAI JÓZSEF a bélyeggyűjtő szakkör titkára Egy ember, aki sosem unatkozik. — Ezt a címet is adhattuk volna. De talán az a fogalom, hogy „bélyeggyűjtő”, ezt is kifejezi. Különösen, ha valaki több mint kétszáz tagot számláló szakkör vezetője. Ladiszlai Józsefnek — amikor gyerekként vidéki gazdaságokban dolgozott — nyilván eszébe sem jutott, hogy valaha szerelmese lesz a bélyegeknek. Az ilyen szenvedélyt legtöbbször örökli az ember a szülőtől, vagy baráti társaságban szokik rá, vagy éppen véletlenül ver gyökeret benne. Ladiszlai József is véletlenül szokott rá. 1951-ben hoszszú ideig volt betegállományban, s az unalmat el kellett űzni valahogyan, így és ekkor kezdett ismerkedni a bélyeggyűjtéssel, ezzel a türelmességet, hozzáértést és gondosságot igénylő munkával. A Csepel Vas- és Fémművek Motorkerékpár Gyárában csőszerelő és hegesztő, nehéz fizikai munkát végez, de ha bélyegekkel foglalkozhat, minden fáradtsága elmúlik. Vajon megér-e a bélyeggyűjtés annyit, hogy egy negyven esztendős férfi ennek áldozza minden perc szabadidejét? Ladiszlai József azzal válaszol, hogy Magyarországon jelenleg negyvenezer szervezett bélyeggyűjtőt tartanak nyilván. S meg is magyarázza, miért terjed egyre jobban ez a nagyon hasznos szenvedély fiatalok, felnőttek között egyaránt. — A bélyeggyűjtés — mondja — észrevétlenül műveli a gyűjtőt. A feldolgozás, rendszerezés során a legkülönfélébb területekről szerez ismereteket. Emellett igen érdekes szórakozás is. Mégpedig olyan szórakozás, amely minden korosztályt kielégít. És ez igaz lehet, hiszen a szakkör legfiatalabb tagja tíz, a legidősebb pedig hetven éves. Ladiszlai József szeretettel és élvezettel beszél a bélyegekről, annyira, hogy az, aki őt hallgatja, önkéntelenül kedvet kap arra,hogy közelebbről is megismerkedjék ezzel a területtel. Nem lehet hát csodálni,, hogy a körülötte lévők — munkatársai, ismerősei, barátai — egymás után jelentik be neki, hogy elkezdték a gyűjtést és felvilágosítást, tanácsot kérnek az „öreg rókától”. Felesége és lánya, a tízéves Marika is „szakértőkké” váltak, pillantásra felismerik az értékes bélyegeket, számon tartják az újdonságokat, a kibocsátásra kerülő sorozatokat. Ladiszlai József nem unatkozik. S hogy egészen biztosan ne unatkozzék, ezt biztosítja a szakkör, amelynek százféle ügyes-bajos dolgát intézi.