Csili, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1961-02-01 / 2. szám

­ LADISZLAI JÓZSEF a bélyeggyűjtő szakkör titkára Egy ember, aki sosem unatkozik. — Ezt a címet is adhattuk volna. De talán az a fogalom, hogy „bélyeg­­gyűjtő”, ezt is kifejezi. Különösen, ha valaki több mint kétszáz tagot számláló szakkör vezetője. Ladiszlai Józsefnek — amikor gyerekként vidéki gazdaságokban dolgozott — nyilván eszébe sem ju­tott, hogy valaha szerelmese lesz a bélyegeknek. Az ilyen szenvedélyt legtöbbször örökli az ember a szü­lőtől, vagy baráti társaságban szo­kik rá, vagy éppen véletlenül ver gyökeret benne. Ladiszlai József is véletlenül szokott rá. 1951-ben hosz­­szú ideig volt betegállományban, s az unalmat el kellett űzni valaho­gyan, így és ekkor kezdett ismer­kedni a bélyeggyűjtéssel, ezzel a tü­­relmességet, hozzáértést és gondos­ságot igénylő munkával. A Csepel Vas- és Fémművek Motorkerékpár Gyárában csőszerelő és hegesztő, nehéz fizikai munkát vége­z, de ha bélyegekkel foglalkozhat, minden fáradtsága elmúlik. Vajon megér-e a bélyeggyűjtés annyit, hogy egy negyven esztendős férfi ennek áldozza minden perc szabadidejét? Ladiszlai József azzal válaszol, hogy Magyarországon je­lenleg negyvenezer szervezett bé­lyeggyűjtőt tartanak nyilván. S meg is magyarázza, miért terjed egyre jobban ez a nagyon hasznos szenve­dély fiatalok, felnőttek között egy­aránt. — A bélyeggyűjtés — mond­ja — észrevétlenül műveli a gyűjtőt. A feldolgozás, rendszerezés során a legkülönfélébb területekről szerez ismereteket. Emellett igen érdekes szórakozás is. Mégpedig olyan szó­rakozás, amely minden korosztályt kielégít. És ez igaz lehet, hiszen a szakkör legfiatalabb tagja tíz, a leg­idősebb pedig hetven éves. Ladisz­lai József szeretettel és élvezettel beszél a bélyegekről, annyira, hogy az, aki őt hallgatja, önkéntelenül kedvet kap arra,­­hogy közelebbről is megismerkedjék ezzel a terület­tel. Nem lehet hát csodálni,, hogy a körülötte lévők — munkatársai, is­merősei, barátai — egymás után je­lentik be neki, hogy elkezdték a gyűjtést és felvilágosítást, tanácsot kérnek az „öreg rókától”. Felesége és lánya, a tízéves Marika is „szak­értőkké” váltak, pillantásra felisme­rik az értékes bélyegeket, számon tartják az újdonságokat, a kibocsá­tásra kerülő sorozatokat. Ladiszlai József nem unatkozik. S hogy egészen biztosan ne unatkoz­zék, ezt biztosítja a szakkör, amely­nek százféle ügyes-bajos dolgát in­tézi.

Next