Csili, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1963-06-01 / 6. szám

mögött azonban nem bontakozik ki az igazi dráma. Nem látjuk a cselekmé­nyek valós rugóit, indítékait, s ezért az okos, bölcs és igaz írói vallomás nem mindig hat a meggyőzés erejével. A dráma nyitva hagyja a kérdést: miként őrizte meg az apa — még halála óráiban is — hitét, s forradalmi harcokban edzett erejét, mitől csömörlött meg az azonos múltból érkezett öreg orvos, mit követett el a fiatal mérnök odakint Afrikában, s miért mérgesedett el ennyire — a gyűlölködésig — az ifjú házaspár konfliktusa? Nyugtalanító a darab befejezése is: vajon termő talajra hullott-e a halott forradalmár ta­nításának magja. T hibái ellenére érdekes, helyenként izgalmas, drámai töltetű mű elő­adásának tanúi lehetünk az Ódry Színpadon, Major Tamás és Pethes György gondos, árnyalt rendezésében. A színészek: Major Tamás, Kállay Ferenc, Berek Kati, Makláry Zoltán és a többiek mindent j­öfövetnek, sokoldalúan jellemezzék, s bonyolultságában egyértelműen ábrázoljá­k a szín­­padra vitt figurákat. Befejezésül még néhány szót a Jókai Színházban bemutatott „Tempe­­föi”-ről, Csokonay Vitéz Mihály vígjátékáról, amely Benedek András átdol­gozásában került a közönség elé. Elsősorban a fiatalság számára tanulságos ez az előadás: közelebbről is megismerhetjük nagy klasszikus költőnk kiváló alkotását, s — az átdolgozás jóvoltából — legszebb verseinek részleteit. A népes szereplőgárdából illetlenség lenne bár­kit is kiemelnünk: valameny­­nyien eredményesen buzgólkodnak, hogy híven mutassák be a ma közönsé­gének a többszáz éve halott költőt, az élő Csokonait. Garai Tamás Ódr.A színpad: csend az ajtó mogult (Be­rek Katalin és Kállai Ferenc) József Attila Színház: Üvegfigurák (Ör­kényi Éva és Sinkovits Imre)

Next