Csili, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1963-06-01 / 6. szám
mögött azonban nem bontakozik ki az igazi dráma. Nem látjuk a cselekmények valós rugóit, indítékait, s ezért az okos, bölcs és igaz írói vallomás nem mindig hat a meggyőzés erejével. A dráma nyitva hagyja a kérdést: miként őrizte meg az apa — még halála óráiban is — hitét, s forradalmi harcokban edzett erejét, mitől csömörlött meg az azonos múltból érkezett öreg orvos, mit követett el a fiatal mérnök odakint Afrikában, s miért mérgesedett el ennyire — a gyűlölködésig — az ifjú házaspár konfliktusa? Nyugtalanító a darab befejezése is: vajon termő talajra hullott-e a halott forradalmár tanításának magja. T hibái ellenére érdekes, helyenként izgalmas, drámai töltetű mű előadásának tanúi lehetünk az Ódry Színpadon, Major Tamás és Pethes György gondos, árnyalt rendezésében. A színészek: Major Tamás, Kállay Ferenc, Berek Kati, Makláry Zoltán és a többiek mindent jöfövetnek, sokoldalúan jellemezzék, s bonyolultságában egyértelműen ábrázolják a színpadra vitt figurákat. Befejezésül még néhány szót a Jókai Színházban bemutatott „Tempeföi”-ről, Csokonay Vitéz Mihály vígjátékáról, amely Benedek András átdolgozásában került a közönség elé. Elsősorban a fiatalság számára tanulságos ez az előadás: közelebbről is megismerhetjük nagy klasszikus költőnk kiváló alkotását, s — az átdolgozás jóvoltából — legszebb verseinek részleteit. A népes szereplőgárdából illetlenség lenne bárkit is kiemelnünk: valamenynyien eredményesen buzgólkodnak, hogy híven mutassák be a ma közönségének a többszáz éve halott költőt, az élő Csokonait. Garai Tamás Ódr.A színpad: csend az ajtó mogult (Berek Katalin és Kállai Ferenc) József Attila Színház: Üvegfigurák (Örkényi Éva és Sinkovits Imre)