Csili, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
1945 tanúi Az 1945-ös év jelentős dátum hazánk, népünk életének történetében. A Szovjetunió Vörös Hadserege kiűzte hazánk területéről a fasiszta Németország hadait, felszabadította országunkat a fasiszta elnyomás és iga alól. Új, szabad, demokratikus, és szocialista korszak köszöntött ránk, a háborútól és a Horthy-fasizmustól sokat szenvedett népünk történelme során először vette saját kezébe boldogulásának, sorsának irányítását. 1945. január 9-e nekünk, pesterzsébetieknek is piros betűs ünnep. 25 évvel ezelőtt léptek pesterzsébeti földre a szovjet katonák és szabadították fel akkori városunkat, — mai kerületünket — a németek és nyilasok rémuralma alól. 1945. január 9-én szabadult fel Pesterzsébet, és a Vörös Hadsereg adta lehetőségek birtokában indult el az új, a demokratikus élet megteremtésének útján. Kerületünk felszabadulása óta 25 esztendő telt el. Ezalatt a 25 év alatt a lebombázott, kifosztott város helyén szorgos, becsületes munkáskezek új életet, új világot teremtettek. Az út, amelyet a 25 év alatt végigjártunk, tele volt nehézségekkel, megpróbáltatásokkal, de tele volt szép és maradandó sikerekkel, eredményekkel is. Felszabadulásunk évfordulóján szólaljanak meg azok, akik 1945-ben, a romokban heverő város falai közt indultak harcba a szabad és demokratikus élet megteremtéséért. HAJVER JÓZSEF elvtárs, a Vasas Szakszervezet elnöke az alábbiakat beszéli el a szemtanú hitelességével: — Politikai múltam és tevékenységem miatt 1944. december 10-e táján a Margit körúti fegyházba hurcoltak a nyilasok a Számonkérő Szék elé. Olyan leromlott, megkínzott állapotban voltam, hogy a szerencsével határos módon napokig elkerültem a ..számonkérést" Közben teltek a napok, a szovjet harapófogó egyre jobban összezárult Budapest körül, és a nyilasok december 27-e körül elvonultak. Új katonai alakulat vette át a fegyház őrzését. Benyitott a cellámba az új katonai parancsnok, s megkérdezte, hogy én miért vagyok itt. Azt mondtam neki, hogy mivel vasesztergályos vagyok, nagyon szeretek inni, többször nem mentem be dolgozni, mert előző éjjel dorbézoltam A tiszt elment, bizonyára ellenőrizni akarta — íratok alapján — az általam elmondottakat. A nyilasok az okmányaikat is magukkal vihették, mert a tiszt mikor viszszajött, kiengedett a fegyházból. Gyenge, leromlott állapotban voltam, két bottal tudtam csak járni, de azért nagynehezen elindultam. A lezárt hidakat katonaság őrizte. Egy Pestre tartó katonai trón egyik katonája észrevette, hogy nehezen vánszorgok, megkérdezte, hogy hová megyek, és áthozott Pestre, Pesten aztán újabb viszontagságok közepette