Csillag, 1952. január-június (5. évfolyam, 1-6. szám)

1952-06-01 / 6. szám - Haladó hagyományaink

érdekében az eladósodott előkelő rokonság valóságos leánykiárusítást rendez. De ha a befonásnak ez a módszere sem segít, akkor hajlandók a grófi paraziták radikáli­sabb eszközök foganatosítására is. Patakfalvy Rudolfot például el akarják tenni láb alól, amiben még pénzsóvár testvére is segédkezik. Az új főispánban a gróf Serédy­­család akarja lányát a paraszt főispánnal elvétetni és mikor ez nem sikerül, vérlázító rágalomhadjáratot kezd a főispán szíve választottja ellen. És mindezt a sok gazember­séget büntetlenül tehetik ezek az emberbőrbe bújt farkasok. Tolnai ennek lehetőségét is bőségesen megmagyarázza: „Csalhat, mert szerencsére az igazság szeme be van kötve .. . Oh talán már régen ki is szúrva.“ És hogy lehet minden gaztettet elsimí­tani? „Úgy, hogy a főispán lesz a papa, az alispán lesz a vő, a főjegyző a sógor, aljegyző lesz a fiam, árvaelnök a feleségem bátyja, pénztárnok a testvérem, tiszti ügyész a fiam nevelője, börtönőr a volt szakácsném ura. Postafőnök a násztársam...“­ Tolnai azt is bemutatja, hogy a grófoknak és báróknak ez az élősdi hada nem­csak pénzzavarában, adósságai nyomasztó terhei miatt vetemedik az említett mód­szerekre, hanem ez a parazitizmus az életformája. A nemes vér Benedek grófjai miután elemésztették az egyik áldozatukat, elindulnak új áldozat keresésére. Tipikus ábrázolás ez? Feltétlenül az. Döntő hiba az, hogy Tolnai elhanyagolja a grófi birto­kok cselédeinek nyomorát és kiszipolyozását? Hibának hiba, mert a grófok és bárók birtokain, mint a nagybirtokokon általában, nem lehet azt mondani, hogy ismeretlen volt a kizsákmányolás. De a döntő mégis ezeknek az arisztokratáknak a parazita életmódja, tehát annak bemutatása, hogy arisztokratáink az egész társadalom nyakán élősködnek és elpusztításukból az országnak csak haszna származhat. Persze Tolnai ezt m­a mondja így ki, de az olvasó által levont tanulság nem lehet más. Tolnai regényalakjainak másik nagy csoportja a nagybirtokos arisztokrácia méltó társa, az idegenből jött uzsorások, a szegény ember húsát is lerágó újgazda­gok, akik gazdagságukhoz már csak a nemesi cím elnyerését tartják szükségesnek, de ezért mindenre készek. Ezeknek az alakoknak nagyszerű példányai: a Báróné téns­­asszony Schwindler Gusztávja, az Eladó birtokok Clemens Jánosa. Ezek az újgazda­gok erkölcseikben, embertelenségükben semmiben sem különböznek a grófoktól és báróktól. Vagyonuk minden aranyához vér és szenny tapad. Az Eladó birtokokban így írja le ismert stílusában Tolnai Clemens János gazdagságát, egyúttal éreztetve a vagyonszerzés módját is: „Téglavár nyugodtan aludt, mert leggazdagabb embere, mint egy gondos édesatya, ám most is éhes szemekkel őrködött. Patkányvillogású szemeivel minden szegény ember udvarába benézett, különösen a­­város szélén lévő szalmás házakba . . . Emberszeretete odáig ment, hogy egy-egy ablakon, ahol pislo­gott még a mécs , be is tekintett. Láthatta, hogy idekünn sohase fogy ki a beteg­ség, a nyomor, az a rettenetes táplálék, melyből az okosság a gazdag emberek szob­rait, tornyos palotáit faragja. Nincs az a híres doktor, ki hidegebben, érzéketlenebbü­l tudna elmenni a szegények sövénykapuja előtt, mint Clemens János úr.. . Clemens úr megy hazafelé a hosszú, hosszú főutcán. Mint a bivalyok a sárban, úgy fekszenek mozdulatlanul a házak a zuhogó esőben, a sötét éjszakában — egymás mellett, talán érezve egymás leheletét. Ez a lehelet odacsapódik a Clemens úr képére, innen egy­­egy csal tanással, onnan egy-egy ökölütéssel. Jó, hogy lovon ül s a kantárba meg­­kapaszkodhatik. Ez a Gergely szabó háza volt, aki nyolc gyermekével rég beolvadt az ország állandó koldusainak nagy nemzetségébe. Néhány száz forintért jutott az ezreiket érő tágas portához; segítette az alkalom. Ám itt a Vermes doktor háza. Az öreg doktort, mikor kifogták már Mohács alatt a Dunából! — egy kis adósság miatt, mely csodálatosan nagyobbra dagadt, mint a Duna —, de a ház most van csak jó kezekben. Clemens úr felöltöztette és belevitte a postát.“ És Tolnai hosszan sorolja a tönkretettek listáját, akik között eladósodott nagybirtokosok is bőven sze­repelnek. Az új fortunátusok — mint egy híres versében nevezi őket — tehát nagy vagyonnal rendelkeznek, de további meggazdagodásukat megakadályozza, hogy nincs nemesi nevük és rangjuk és nem folyhatnak be az ország életének igazgatásába. A nemeseknek viszont van rangjuk és az ő kezükben van minden fontos intézmény, de nincs pénzük az úri életmódhoz. A két rétegnek tehát kölcsönösen szüksége van egymásra. Erről beszél a hetvenéves újdonsült nőnek, Clemens János úrnak Erdős Gusztáv úr, az Erdős-Farkasházy eladósodott nagybirtokos család képviselője: „Ba­rátom János! — mondja. — Mi neked ezt a nemes ágból szakadt gyermekleányt odaadtuk, hogy édesítsd meg vele hátralevő öreg napjaidat; nem tekintettünk se

Next