Csillag, 1952. január-június (5. évfolyam, 1-6. szám)
1952-06-01 / 6. szám - Haladó hagyományaink
érdekében az eladósodott előkelő rokonság valóságos leánykiárusítást rendez. De ha a befonásnak ez a módszere sem segít, akkor hajlandók a grófi paraziták radikálisabb eszközök foganatosítására is. Patakfalvy Rudolfot például el akarják tenni láb alól, amiben még pénzsóvár testvére is segédkezik. Az új főispánban a gróf Serédycsalád akarja lányát a paraszt főispánnal elvétetni és mikor ez nem sikerül, vérlázító rágalomhadjáratot kezd a főispán szíve választottja ellen. És mindezt a sok gazemberséget büntetlenül tehetik ezek az emberbőrbe bújt farkasok. Tolnai ennek lehetőségét is bőségesen megmagyarázza: „Csalhat, mert szerencsére az igazság szeme be van kötve .. . Oh talán már régen ki is szúrva.“ És hogy lehet minden gaztettet elsimítani? „Úgy, hogy a főispán lesz a papa, az alispán lesz a vő, a főjegyző a sógor, aljegyző lesz a fiam, árvaelnök a feleségem bátyja, pénztárnok a testvérem, tiszti ügyész a fiam nevelője, börtönőr a volt szakácsném ura. Postafőnök a násztársam...“ Tolnai azt is bemutatja, hogy a grófoknak és báróknak ez az élősdi hada nemcsak pénzzavarában, adósságai nyomasztó terhei miatt vetemedik az említett módszerekre, hanem ez a parazitizmus az életformája. A nemes vér Benedek grófjai miután elemésztették az egyik áldozatukat, elindulnak új áldozat keresésére. Tipikus ábrázolás ez? Feltétlenül az. Döntő hiba az, hogy Tolnai elhanyagolja a grófi birtokok cselédeinek nyomorát és kiszipolyozását? Hibának hiba, mert a grófok és bárók birtokain, mint a nagybirtokokon általában, nem lehet azt mondani, hogy ismeretlen volt a kizsákmányolás. De a döntő mégis ezeknek az arisztokratáknak a parazita életmódja, tehát annak bemutatása, hogy arisztokratáink az egész társadalom nyakán élősködnek és elpusztításukból az országnak csak haszna származhat. Persze Tolnai ezt ma mondja így ki, de az olvasó által levont tanulság nem lehet más. Tolnai regényalakjainak másik nagy csoportja a nagybirtokos arisztokrácia méltó társa, az idegenből jött uzsorások, a szegény ember húsát is lerágó újgazdagok, akik gazdagságukhoz már csak a nemesi cím elnyerését tartják szükségesnek, de ezért mindenre készek. Ezeknek az alakoknak nagyszerű példányai: a Báróné ténsasszony Schwindler Gusztávja, az Eladó birtokok Clemens Jánosa. Ezek az újgazdagok erkölcseikben, embertelenségükben semmiben sem különböznek a grófoktól és báróktól. Vagyonuk minden aranyához vér és szenny tapad. Az Eladó birtokokban így írja le ismert stílusában Tolnai Clemens János gazdagságát, egyúttal éreztetve a vagyonszerzés módját is: „Téglavár nyugodtan aludt, mert leggazdagabb embere, mint egy gondos édesatya, ám most is éhes szemekkel őrködött. Patkányvillogású szemeivel minden szegény ember udvarába benézett, különösen aváros szélén lévő szalmás házakba . . . Emberszeretete odáig ment, hogy egy-egy ablakon, ahol pislogott még a mécs , be is tekintett. Láthatta, hogy idekünn sohase fogy ki a betegség, a nyomor, az a rettenetes táplálék, melyből az okosság a gazdag emberek szobrait, tornyos palotáit faragja. Nincs az a híres doktor, ki hidegebben, érzéketlenebbül tudna elmenni a szegények sövénykapuja előtt, mint Clemens János úr.. . Clemens úr megy hazafelé a hosszú, hosszú főutcán. Mint a bivalyok a sárban, úgy fekszenek mozdulatlanul a házak a zuhogó esőben, a sötét éjszakában — egymás mellett, talán érezve egymás leheletét. Ez a lehelet odacsapódik a Clemens úr képére, innen egyegy csal tanással, onnan egy-egy ökölütéssel. Jó, hogy lovon ül s a kantárba megkapaszkodhatik. Ez a Gergely szabó háza volt, aki nyolc gyermekével rég beolvadt az ország állandó koldusainak nagy nemzetségébe. Néhány száz forintért jutott az ezreiket érő tágas portához; segítette az alkalom. Ám itt a Vermes doktor háza. Az öreg doktort, mikor kifogták már Mohács alatt a Dunából! — egy kis adósság miatt, mely csodálatosan nagyobbra dagadt, mint a Duna —, de a ház most van csak jó kezekben. Clemens úr felöltöztette és belevitte a postát.“ És Tolnai hosszan sorolja a tönkretettek listáját, akik között eladósodott nagybirtokosok is bőven szerepelnek. Az új fortunátusok — mint egy híres versében nevezi őket — tehát nagy vagyonnal rendelkeznek, de további meggazdagodásukat megakadályozza, hogy nincs nemesi nevük és rangjuk és nem folyhatnak be az ország életének igazgatásába. A nemeseknek viszont van rangjuk és az ő kezükben van minden fontos intézmény, de nincs pénzük az úri életmódhoz. A két rétegnek tehát kölcsönösen szüksége van egymásra. Erről beszél a hetvenéves újdonsült nőnek, Clemens János úrnak Erdős Gusztáv úr, az Erdős-Farkasházy eladósodott nagybirtokos család képviselője: „Barátom János! — mondja. — Mi neked ezt a nemes ágból szakadt gyermekleányt odaadtuk, hogy édesítsd meg vele hátralevő öreg napjaidat; nem tekintettünk se