Csillag, 1952. július-december (5. évfolyam, 7-12. szám)

1952-12-01 / 12. szám - Írókról és könyvekről

ÍRÓKRÓL ÉS KÖNYVEKRŐL A Narin vize 0 — Birjukov regényéről — Több évezredes vágya teljesült az üzbék népnek 1939-ben, a Nagy Fergána-csatorna megépítésekor. A Narin vize eljutott a völgy állandóan aszállyal küzködő területeire is és éltető ereje nyo­mán virágzó gyapotföldek, mosolygó kertek gazdag és széles ko­szorúja övezte a csatorna betonpartjait. Azóta a völgyet méltán nevezhetnék ismét régi, ókori nevén: — Gulisztánnak, rózsakert­nek. Mert valamikor az ókorban volt már itt kezdetleges, de virágzó kultúra, amelynek egy része — régi városok és csatornák romjai — a Nagy-csatorna építésekor feltárult. De ez a kultúra elpusztult és feledésbe merült. A Fergána-völgy vízszegény területein a leg­öregebb üzbék parasztok is csak arra emlékeztek vissza, hogy már nagyapáik is sóvárogva gondoltak a Narin vizére, amelynek út­ját azonban hatalmas sziklák zárták el a déli területek felé. Mennyi ének, mennyi dal röppent fel az üzbékek szívéből a Narin­­ról, a zabolátlan nagy folyóról, amely nem juthatott el a szomjas földekre, mert háborgó hullámait, fiatal erejét haszontalanul és idő előtt magába nyelte az Aralba tartó öreg folyó, a Szir-Darja! Gőgös hódítók és egyszerű üzbek szegényparasztok, — mint a le­gendás Abdu Szelim, aki ketmenjével* akart utat törni a víznek a köveken keresztül — álmodoztak arról, hogy új mederbe terel­jék és a maguk hasznára megszelídítsék a folyó vizét. Birjukov regényének nagyszerű alakja: Ikrám, az ősz énekes, a Narin­­melletti sziklákon,áll­va eltévülten idézi fel a múltat. Sokan tekin­tettek szét erről a szikláról lelkükben nagy tervekkel, de tehetet­lenül: Iszkander, a történelem Nagy Sándora, Li-Huan Li, a kínai hadvezér, Kuteib-ibi-Muszlin, az arab sejkek helytartója és Dzsin­­gisz khán, a népek ostora, — de a Narin egyiküknek sem adta meg magát. „S a kis és nagy khánok, emirek és sejkek — ki nem állt itt vájjon ezen a sziklán? — Sóvárgó szomorúsággal és tehetetlen dühvel nézve a víz tejfehér taraját!“ De mintha minden idők embereihez szólna, olyan magabiz­tosan és diadalmasan száll Ikrámnak, a nép költőjének szava: „Igen, barátaim, attól kezdve, amint ezen a földön megtelepedtek * Keimen: középázsiai mezőgazdasági szerszám, mely egyesíti magában az ásót és a csákányt.

Next