Csillag, 1954. július-december (8. évfolyam, 7-12. szám)

1954-07-01 / 7. szám - Veres Péter: A Bacsó-tanya

pici Fi­m Jül­­.jAu A MAGYAR ÍRÓK SZÖVETSÉGÉNEK FOLYÓIRATA VERES PÉTER A BACSÓ-TANYA Filmmovella Az író megjegyzései Köztudomású, mint a nemrégiben elindult, aztán abbamaradt filmvita is bizonyítja, hogy a filmművészet világszerte is, de nálunk is egy kissé megrekedt. Nem látjuk, illetve még csak keressük a következő — és előre­vezető — lépést. Nos én úgy gondolom, hogy talán használna a vitának, illetve azon keresztül az ügynek, ha nemcsak elméleti és szakmai cikkeket írnánk, amelyek egyébként önmagukban, új művek nélkül úgyis csa­k fél­munkát végezhetnek, hanem művekben is hozzászólnánk a kérdéshez. Meg­győződésem az eddig túlságosan csak ötletekre és egyszervált eseményekre épült filmművészetről, hogy bár egy véletlen esetből is, egyszeri történetből is, sőt egy jó ötletből is lehet érdekes és talponálló mű, ha a saját logikáján megyünk végig — és persze, ha tehetséges ember írja és rendezi — de a tipikus helyett, a tipikus igényére nem lehet ötletszerű s főleg nem lehet önkényes történést adni. A realizmusnak általában is, de a szocialista realiz­musnak különösen is, megvannak a maga belső törvényei és ezekben a leg­főbb az, ahogyan a valóság, a »szép» által igazsággá válik. Ez a filmre is érvényes. . • Nos ezt a filmre szánt, de még nem filmre érett írást azért adom közre, hogy hadd lássák minél többen, hogy én ebben az irányban is látok egy kedvező utat. Nem az egyetlen út, mert a film előtt is, mint minden más művészet előtt, ott van az egész világ és az egész élet, de ez is egy út. A paraszti élet igazi belső valósága, sem a muuuen, ". ...zi TM "" került igazán filmre, csak néhány szórványos mozzanatában. Pedig ez az élet, mint minden más életforma, olyan, mint a tenger: kimeríthetetlen. Az igazságot és a költészetet azonban az írónak és a művésznek kell meg­látni és kifejezni benne. 74 Csillag - 6 1169

Next