Csillag, 1956. július-október (10. évfolyam, 7-10. szám)
1956-07-01 / 7. szám - Képes Géza: A pataki iskola ünnepére
Kousensky Járt, a drága Comenius sugárzó lelke messze világított: kinyílt a festett földkerekség és az ifjak álmélkodva láttak. A boltozatos mellű Bessenyei bús pilláin megvillan a mécsvilág, pennája sercen, a mécset nézi hosszan, körme vastag könyv kapcsára koccan. Jó rezdült Csokonai lágy szivében muzsikáló dallamra a bodrogiszék; dala az ég kékjét lehozta rút pocsolyákra, sivó homokra. Kossuth szavának férfias érce itt kondult meg és ítélkeztek felette: „Meglehet, országháborító lesz, pedig új Ciceró lehetne.” Láttad, Patak, a másik lázadót is, a költőt, múltad szikráitól kigyúrt arccal hajolt e föld vögére, mintha oroszlán-barlangba lépne. S a régi, rozsdás fegyverek a falon csörrentek, éles trombitaszó riadt, s a bujdosó fejedelemnek súlyos pillantása újraéledt... De elég! Dörgő hangú, erős papok, bősz harcosok, tudós tanítók vajon nem voltak-e hősök, sziklavájó cseppek századok forgatagában?! Mind, mind elém tolongnak az ünnepi szóra! Gyermekarc rémlik, ezer s ezer. Nevetés csendül kint s az órán sápadt arcok verítéke csillog. Ó, nyírt kemény magyar koponyák, mikbe húszezer nap szorgalma, akár a méh, gyűjtötte cseppenként a tudást gyűrt könyvek lapjairól s konok-szép ajkakról, dohányszagu bajszok alól. Ó, megroskad ma térdem előttetek, ti, megidézett múlt zsibongó névtelen hősei —■ hű derékhad! 2